Zenés
játék két (rövid)
részben – szórakoztatóan, olykor
elgondolkodtatóan. Feltehetően jól ismerjük Karinthy Frigyes e könyvét is, vagy a Találkozás egy fiatalemberrel című
megrendítő írását, vagy mosolyogtunk
már az Így
írtok ti versein, most éppen Szabolcska Mihály
Egyszerűségén, a „Fulladjon meg
Ady Endre / lehetőleg máma még”
feledhetetlen befejező soraival.
Simon
Kornél
nagyszerű rendezésében nézhetjük meg az
előadást, a szellemes írásokat jó
dalszövegekkel
és zenékkel fűszerezve. Nem beszélve a
koreográfiáról, az iskolai padok
természetesen
kerekeken gurulnak, sokszor, oda-vissza-oldalra és
mindenfelé, ha lehetne még.
De ha
belegondolunk: ennyire
szétszórt, zavaros gondolatokkal teli fejjel rendelkező
fiatal fiúkat és folyton
csak vihogó „kisasszonyokat” tanítani nem
lehet leányálom. Mégis felnőttek leszek
belőlük (milyenek?), akik számon kérhetik
régi önmagukat, mit is sikerült
megvalósítani a nagy álmokból, tervekből.
De hát nem lehet mindenki feltaláló,
sarkkutató és Nobel-díjas… ám (nagy)
álmok nélkül lehet, érdemes élni?!
A
színészek igyekeznek jó
hangulatot teremteni, inkább a derűs pillanatokat idézni.
Humorforrásul szolgál
például, amikor az osztályzatokat, vagy egyes
szavakat külön ismerteti a
„narrátor”.
Az
előadás nem a teljes
könyvet „illusztrálja”, mindenféle
más is van benne… és nem is lehetne minden.
A könyvet nyilvánvalóan nem helyettesíti,
talán ezért még jobb az előadás!
Már a
legelső jelenet
nevetést vált ki: a „narrátor” addig
ismerteti a színházi emberek neveit, amíg
jól láthatóan el nem készül a
díszlet: függőlegesen paplan, párna, állva
fekszik benne hősünk, aki nem akar felkelni, de legalább
már a zokni a lábán
van – 8 után (Reggel hétkor). Aranyos.
Vagy A rossz tanuló felel – de sokkal
inkább másról is szó van benne,
kibővítve az egyenlet egyéb rejtelmeivel (nem is kell
értenünk), zenével,
mozgással. Felel persze A
jó tanuló is – csonka gúla lesz a
fiúkból a mozgássor, a
tánclépések, „gyakorlatok” után.
Lógok
a szeren… olyan
szeren, amin a két gyűrűt itt egyik társuk tartja
fentről. Az
apától is több fiú kéri számon
megvalósulatlan terveit.
A
„kislányok” kedvesek,
kellően vihognak is (A lányok – Kuna
Kata és Menczel Andrea), a fiúk kellően és nagyon
értetlenek.
És
persze a szerelem is
szóba jön – érzelmes, szép dal
szólt erről. Hiszen fiatalok! Mikor máskor?
De
elmerülhettünk a német
nyelv szépségeiben is – ez az írás is
máshonnan van –, pompásan karikírozva az
egyre hosszabb szóképzést a német nyelvben.
És
persze tanúi lehetünk a Magyarázom a
bizonyítványomnak is, kissé
illusztráló jelleggel, mint szinte mindig, amikor felnőtt
is színen – terítéken
– van.
Nem
beszélve a
„nyulacskáról”, „akit” csak
megsimogatni akarna a fiú, de persze a nyúl
elmenekül, a fiú aztán már bevadul,
végül már meg is ölné, ha végre
el tudná
kapni, pedig ő igazából csak megsimogatni akarta!
Elég
nagy a kontraszt –
joggal – a fiatalok és a tanár úr, illetve
az apa között (idősebbek: Fila Balázs
és Peller Károly). Valóban a
vaduló kamaszok szemszögéből látjuk mi is
a felnőtteket.
Kár,
hogy a divat szerint
itt sincs kiírt szereposztás. A fiatalok: Baronits
Gábor, Pásztor Ádám, Sütő
András, Szelle Szilárd, Szűcs Péter Pál,
Vecsei
László.
Díszlet/Jelmez:
Nagy Viktória, jellegzetes
fiú-ruhák,
kedves bakfis-ruhák, szigorú tanár és
apa…
Az
osztályterem kissé
szedett-vedett, így több mozgásra is
lehetőség adódik a bútorok alatt-felett
járni-bújni-mászkálni.
Dramaturg Deres Péter, dalszöveg: Máthé
Zsolt – jók, zeneszerző: Nyitrai
László – jók.
Élőzene
volt több zenésszel,
a zongoránál Fekete Mari, aki egyben
a zenei vezető is.
A
koreográfusnak is sok
munkája akadt: Vislóczky Szabolcs.
Asszisztens: Peron Dorottya, produkciós vezető: Ridzi
Gábor.
Művészeti
vezető
természetesen Karitnhy Márton.
Bemutató
és megtekintett előadás: 2018.
március 23.
Budapest,
2018. március 24.
Megjelent
a Kláris 18/5.
számában.
Györgypál
Katalin
