Nem szokványos az
a térség, amiben Alföldi Róbert
megrendezte Lev Tolsztoj
tragédiáját, bár műfaji
megjelölés egyáltalán nem szerepel a
színház szórólapján. Alföldi a
színház
nézőterét alakítja át, közepén
helyezi el a „parasztporta” belső tereit,
szegényes háztartási eszközökkel,
rongyos, piszkos holmikkal. Sarokban
fekvőhely szentképpel, gyertyákkal.
(Díszlet-jelmez: Zöldy Z. Gergely). A
középrész kellékeit, bútorait
körben keretezi
2–3 széksor, vagyis a nézők körbeveszik a
játszóteret, olyan közel van a
cselekmény, mintha a szemlélők is részt
vennének benne. Szinte mellettünk
járkálnak a szereplők, testközelből
nézzük őket.
Tolsztoj
1886-ban írta tragédiáját,
megtörtént esemény alapján, épp
úgy, mint a Feltámadás
című regényét is. A rögvalóság
áll előttünk a végletekig fokozott naturalista
jelenetekkel. A darabot korábban Németh
László fordította, a budaörsi
bemutatóra új fordítás készült,
ami Radnai
Annamária munkája. A ruhák és a
kellékek mind 20. századi termékek, minden
tárgy kopott, szegényes, ízléstelen, a
ruhák foltosak, piszkosak, tarkabarkák,
darabjai nem illenek össze.
A
történet arról szól, hogy a fiatal
feleség meg akarja szerezni haldokló
férjének, Pjotr gazdának összegyűjtött
pénzét, hogy a férfi halála után
összeházasodhasson a jóképű
béresfiúval,
Nyikitával. Türelmetlenségében azonban
mérget is ad férjének, mert nem győzi
kivárni
annak halálát. Ebben felbujtója Nyikita anyja,
Matrjona mama. Attól fogva, hogy
elkövette Anyiszja az első bűnt a beteg férje
megmérgezésével, már jön a többi
olyan akadály, amit csak újabb gyilkossággal lehet
megoldani, majd kiderül,
hogy nincs megoldás. Nyikita feleségül veszi
Anyiszját, és Pjotr pénzéből jól
vezethetnék a gazdaságot, de Nyikita dorbézol,
iszik, szórja a pénzt, és
Akulinát is elcsábítja, ő Pjotr első
házasságából származó
lánya (eredetileg
süket, itt azonban sánta). Kettejük szerelemgyereke
lesz a következő áldozat. A
dolgok elmérgesednek, végül Akulinát
férjhez adnák valakihez, aki pénzért
elvenné, ám az esküvői lakomán Nyikita
nyilvános önvallomást tesz, minden
bűnért önmagát vádolva. A két asszony
próbálja tagadni a bűnöket, de Nyikita
makacsul ragaszkodik állításaihoz. Akulina
már nem akar férjhez menni, a kép
kimerevedik a fehér abrosz mellett, a térdelő,
őrjöngő Nyikitával zárul az
előadás. A következményeket csak sejtjük.
Sokadszori
megfogalmazása ez a bűn
és bűnhődés témájának. A
lelkiismeret egy ponton túl már nem képes
elviselni a
szörnyű bűntudatot, kitör, kitárulkozik, bevall
mindent, Nyikita még többet is,
mint amit elkövetett. A sötétség
hatalmában
a két nő (Anyiszja, Matrjona) a bűnök értelmi
szerzője, ők nem jutnak el a bevallásig,
csak a labilis idegzetű, csélcsap természetű Nyikita, a
férfi. És Nyikita apja,
Akim az, aki kezdettől fogva látja az istentelen
életmódot, és hangoztatja
folyton folyvást, hogy minden azért történik,
mert az ember elhagyta Istent,
csak az önzésnek él. A szörnyű
sorstragédia pénzszerzési és
önzési,
gyűlölködési elemei nem kötődnek a 19.
századi orosz környezethez, máig
átnyúlnak időben, általános emberi
magatartásformák rajzolódnak ki, a tettek
nem kapcsolódnak nemzethez, helyszínhez,
országhoz, csak emberiek évszázadok,
ezredek óta. Az alkoholfüggés, a duhajkodás,
az irigység, a bosszú, a férfi
erőszakos természete manapság is ilyen helyzeteket,
jeleneteket hoz felszínre
szinte minden társadalomban. A tragédia látensen
még a Tolsztoj által képviselt
nőellenességet is magán hordozza. Mindig a nők
szítják a viszályt, őrjítik meg
a férfiakat és tüntetik el a borzalmak nyomait.
Mindez a
lepusztult, ízléstelen,
szedett-vedett környezetben, szegénységben. A
tarhonyás húst evő két férfi
szomorú látványa, Pjotr foltos
pizsamanadrágja és beteg testének
vonszolása,
Akulina sánta járása, a villanyfőzős
szamovár és a villanyrezsó, rongyok, ócska
takarók, szőnyegfélék látványa
elkeserítő hatást tesz a nézőre. Ennek a
környezetnek valósághű hangulatát rendezte
meg Alföldi Róbert tökéletesen a
maga nemében.
Ebben a
tragédiában nehéz feladata
van a színészeknek. Nem irigylésre
méltó végigjátszani a borzalmas,
gyűlölettel, brutalitással teli szerepeket. A legnagyobb
feladat a Nyikitát
játszó Brasch Bencére (e.h.)
hárul,
aki meggyőző erővel hozza elénk a gyenge jellemű, felelőtlen,
minden oldalról
befolyásolt fiatalembert. Hibátlanul, rutinosan
játssza Balsai Móni (m.v.)
Anyiszját mind szerető, mind megcsalt feleség
szerepben, nincs egyetlen hamis hangja sem. Spolarics
Andrea (Matrjona) viszont túlkiabálja a
figurát, hisztérikus, túl gyorsan
beszél. Bohoczki Sára remekül
megtalálta a sánta Akulina kitörési pontjait,
Páder Petra pedig egy nagyon hiteles,
elhagyott szerelmes nőt
alakított Marina szerepében. Jó volt Bregyán
Péter a beteg Pjotr szerepében, Ilyés
Róbert az aggódó Akim apaszerepében
és Székely
B. Miklós (m.v.) az alkoholista Mitricsként. A
tízéves Anyutkát aranyosan
és értően csinálja végig a
kilenc-tíz év körüli Palugyai
Sári (m.v.) hosszú copffal és fehér
masnival a feje
búbján.
Megrendítő
lelki élmény végignézni
Tolsztoj tragédiáját, senkit nem hagy
érintetlenül a színpadi történés.
Katartikus hatás, hogy a néző kénytelen
saját magával is szembenézni a színpadi
eseményeket figyelve. A rendező munkatársa: Széplaki
Nóra.
Bemutató
előadás: 2017. november 18.
Megtekintett
előadás: 2018. március 11.
Budapest,
2018. március 14.
Földesdy
Gabriella
