Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

III. RICHÁRD

Radnóti Színház

Miért játsszák ma több színházban is? – túl banális, hogy ma aktuális. Nem is biztos, pláne nem, hogy ennyire, hogy egyszerre három helyen is. Inkább tekintsük a figura összetettségét: 1.) trónbitorló; 2. „intellektuális gazember”; 3.) lenézi az érzelem bármilyen megnyilvánulását; 4.) a már elkövetett bűnök mindenféle megtorpanást, visszalépést lehetetlenné tesznek.

És főként: a magánya. Torzszülött – kérdés, mennyire (lehetséges, hogy csak gerincferdülése volt) –, megbélyegezték, ezek után tudatosan szakította el magától az érzelem minden fajtáját (anyja iránti szeretetet, a nők iránti szerelmet stb.), ezzel teljes környezetét is. Maradt hát az öncélú hatalomvágy (a mostani rendezésben hangsúlyozottan az unalom ellen?!) – ez a szenvedély emeli a többiek fölé. Milyen áron? Minek? Kik közül? Hiszen gyakorlatilag az udvarban a többiek is eléggé ellenszenvesek, marakodóak. Ő a „hiénák közt tigris”.

És színész a színházban – nekünk bevallja, hogy úgy dönt, gazember lesz, a következő másodpercben testvérét öleli magához nagy szeretetben, majd hamarosan megöleti. Lady Anna előtt szerelmes, a kisfiúknak (IV. Edwárd fiai) velük játszó nagybácsi – úgy-ahogy; van, amikor látványosan beteg, végül szentéletű férfiú – igen átlátszóan, de színjátéknak a tudatlan polgárok számára tökéletesen beválik.

Magyarra többen is fordították korábban: Vajda Péter 1843, Szigligeti Ede 1873, Radó Antal 1911, Hevesi Sándor 1937, Lendvai István 1942, végül, amit most is látunk, (részben) Vas István 1947 – de létezik még újabb fordítás Vecsei Mikóstól napjainkban (Nemzeti Színház). Ennek az érdeklődésnek komoly oka kell, hogy legyen, nyilván elsősorban a darab összetettsége, az árnyalt jellemrajzok – az őrületes és mindig ellenszenves öncélú hatalomvágy bemutatása mellett.

Természetesen sokszor és sokan színre vitték már, és külön érdekessége, ki mit hangsúlyozott alakjából. Ez lehet a férfias bátorság, a királyi nagyság, vagy éppen hatalomra törése, vagy a férfias bátorság és az intellektuális erő mellett az „embertelen hatalomvággyá torzult szexualitás” (utóbbi Major Tamás alakítása 1947-ben).

(Kéry László jegyzeteiből, in: Shakespeare Összes Drámái I., Magyar Helikon, 1972, 933–935. pp.)

Most pedig a Radnótiban, Andrei Serban rendezésében, Vas István fordításának felhasználásával látjuk tehát, több mint 3 órányi tiszta játékidővel, két részben. Zajosan, jelentős fényeffektusokkal, egyre sodróbb lendületben. (Zene: Dargay Marcell „szokott helyén”, a nézőtér jobb oldalán, világítás: Baumgartner Sándor.)

Tulajdonképpen a Rózsák háborújának befejezését is jelenti a darab vége, amikor „A piros rózsa s a fehér kibékül”: a Lancaster-ház leszármazottja, a piros rózsás Richmond nőül veszi – mert a lány anyja itt úgy dönt, hogy hozzáadja – a fehér rózsás York Erzsébetet. Most Richmond szövegét az anya mondja lezárásként, a már többször is használt plexi szószékről. De csak III. Richárd itt elég csúf halála után: a csatában való elesés helyett az asszony belegéppuskázza a többi korábbi halott közé a „pincében”…

Az előadásban több színész több szereplőt játszik. A kisebb színpadon nem is jelenhetne meg a rengeteg szereplő Shakespeare darabja szerint, a szórólapon ki sem írják, ki kit játszik, kiket láthatunk. Talán tényleg nem annyira fontos egy-egy személy külön-külön, de együtt valamennyi nagyon is.

Természetesen a címszereplő személye különleges mindig: Alföldi Róbertre épül. Hangsúlyos, jól megformált, szinte didaktikus szavaival olykor szánalmat is ébresztene, de annyira eltorzult már a lelke – nyilván nem torzult lélekkel született –, hogy nem kelthet szánalmat. Igaz, a többiek sem. Lelkiismeret furdalással csak ritkán találkozunk, még a bérgyilkosok egyike hőkölne vissza a gyilkolástól – ők is tudják, hogy ártatlanokat gyilkolnak –, de a várható jutalom meggyőzi tette „fontosságáról”.

Shakespeare e darabjában nagy szerepet kapnak nők. Élükön Margittal, VI. Henrik (nemrég meggyilkolt) király özvegyével – szálas tartása, keménysége pontosan érezhető László Zsolt alakításában. Azt meg eleve tudjuk, hogy próféciája, kegyetlen jövendölése beigazolódik, megtörténik, hiába gúnyolják az udvarbéliek, élükön Erzsébet királynéval (Kováts Adél, IV. Edwárd felesége), másik oldalról Richárddal, aki ekkor még csak Gloster hercege. És szintén fontos a szerepe Richárdék anyjának (York hercegné – Martin Márta).

Megjegyzendő, hogy a „G”- betű (még szinte a legelején) itt sem aktualizálás, bár némi mosolyt kiváltott a nézők körében – a György név első betűje, azaz George, aki Clarence hercege – és Clarence-nek is szólítják – egy kissé fura jóslat miatt kerül börtönbe átmenetileg. Több politikai kiszólás azonban valóban aktualizáló.

Tudjuk, szövevényes a történelem, szövevényes a történet is. Clarence-t éppen kiengedik a börtönből, Hasting lordot (Kelemen József) éppen bebörtönzik… nem beszélve a korábbi rengeteg gyilkosságról. Itt mindenki veszélyben van, életével játszik hol ezért, hol azért – hacsak el nem esik a csatában…

Lássuk a legelső pillanatokat. A színpad sötétjéből szól ki Gloster, majd jön előre, és mutatkozik be nekünk, megmutatva lelke sötétjének egy részét legalább…

És innen már nehéz követnünk.

Vannak külön emlékezetes percek: ilyen például Lady Anna meghódítása, miközben megölt férjét temeti és átkozza gyilkosát, természetesen Glostert. Richárd mégis meg tudja hódítani, és olyan gyorsan, hogy saját maga alig meri elhinni „győzelmét”. Talán az egyetlen dolog, amit valaki később megindokol: Anna (Sodró Eliza) azért hódolt be Glosternek annak ellenére, hogy tudatában volt gonoszságának, hogy ő majd „visszafogja”. Valóban tragikus – későbbi emlékezetes percek –, amikor rádöbben, hogy ez lehetetlen, és megöli – ebben az előadásban – születendő gyermekét saját méhében…? – Nem szül gyereket férjének, és belévillan: saját szörnyű átka teljesedik be rajta, hiszen ő lett Gloster felesége, akit megátkozott. Richárdnak pedig szeme sem rebben, hiszen nem is tud már szeretni.

Anyját sem szereti, meghallgatja az ő átkait is – kénytelen –, de kicsúfolja őt is, mint mindenki mást.

Kissé ironikus a király két gyerekének játszadozása, különösen az idősebb fiú alakja – aki pedig trónörökös. Ez utóbbiért öleti meg később Richárd, már királyként.

Külön szál Buckingham herceg (Pál András) sorsa – hiába jövendölik neki csúfos végét Richárddal, töretlenül kiáll Gloster mellett, mi több, furfangjaival (és néha kellő iróniával), sekélyes és aljas módszereivel trónra juttatja. Igaz, nem ingyen, busás ígért jutalom ellenében, amit persze nem kap meg – de a legelső halvány megingásánál, amit az addig nem tapasztalt lelkiismerete okozhat, Gloster szemében máris ellenséggé válik, akinek szintén pusztulnia kell. Vagy kellene, ha meg nem szökik, és hadakkal vissza nem tér, hogy végül Richmond legyen a király (ő itt nem jelenik meg) – aki szintén Henrik, a későbbi VII. Henrik.

Érdekes, emlékezetes megoldás a csata – amit akár álmodhat is Gloster, az álombéli alakok – átlátszó zsákokban jelennek meg – Richmondot éltetik, és az ő pusztulását kívánják. Mi több, az „országomat egy lóért” kiáltást is halljuk a nagy álom-szerű forgatagban…

Henrik azonban felébred, és rögtön lerázza magáról a rossz előérzetet… amíg le nem géppuskázza Erzsébet királyné.

Olykor azért alkalom adódik némi derűre is. Kivált, amikor László Zsolt mint Shakespeare, azaz maga a szerző jelenik meg a színen, némi fricskával is illetve magát a darabot.

A rendező igyekszik bevonni a nézőket is, többször és hosszasabban felgyulladnak a nézőtári lámpák – de a történetben már szinte késő lenne tenni bármit is. III. Richárd hatalma kiteljesedett, és minden egyes lépcsőfokhoz talált vállalkozót, hogy végrehajtsa szeszélyes és kegyetlen parancsait. Láttuk, Buckingham herceg csak egyetlen pillanatra ingott meg, máris életébe került volna, ha el nem menekül. Sokan nem voltak ilyen szerencsések.

De hát a nép! – a „nép” itt is tökéletesen megvezethető, amikor könyörögnek az „oly ájtatos” Richárdnak, ugyan vállalja már el a hatalmat. Ma már könnyen ítélünk „a tömeg”-ről, jobban ismerjük törvényszerűségeit. (José Ortega y Gasset és mások)

Játszanak még: Gazsó György (többek között lord Stanley), Porogi Ádám, Rusznák András, Schneider Zoltán (IV. Edwárd).

A díszlet természetesen igen egyszerű: az üres színpad közepén, kissé hátrább egy szűk vas csigalépcső, mögötte a magasban egy hosszú híd. Mindez jól is működik.

Jelmeztervező: Nagy Fruzsina. Nos, Alföldi egyik kezén csuklószorító, rajta a kézfejen egy látszólag fém-szerkezet, egyik lábán pedig talán bőrszíjakkal erősített tartó. Ruházata pontosan szabott enyhe púposságához. Anna szerelmének elnyerése után – egy darabig – még elegáns is tud lenni. A koronák (női is van) nem díszesek, nem is fénylenek, matt feketék. Ugyanígy kifejező a többi öltözék is, szerepüknek megfelelően, talán olykor enyhén ironikus (a két gyerek ruházata, lady Anna kísérete).

Irodalmi konzultáns: Závada Péter. Rendezőasszisztens: Szikszai Rémusz.

Tehát: miért is fontos éppen ma „a” III. Richárd? Úgy tűnik, nem pont ma. Mindig, amíg csak emberek élnek társadalomban, amit valamiképp irányítani, kormányozni kell, mert más megoldást nem ismerünk. És ahol kormányzás van, hatalom van, ott aljasság is van általában, minden eddigi tapasztalataink szerint.

Ezt pedig nagyon pontosan, plasztikusan mutatja meg nekünk most Serban és Alföldi, no meg a társulat.

Milyen is hát Alföldi III. Richárdja? – leginkább összetetten emberi, minden megbocsáthatatlan gonoszságával, még ha – olykor – ő maga szenved is talán. Környezete pedig, mire szembesül igazi énjével, már tehetetlen. De mivel amúgy is háború van… no meg mások is szeretik a hatalmat…

Egyes kutatók úgy vélik, a hatalomvágy az ember „elemi szükséglete”. Ha így van, akkor még inkább oda kell figyelnünk, mi történik magunk körül. Meg saját magunkban.

Koprodukciós partner a Zikkurat Színpadi Ügynökség.

Bemutató: 2018. február 18.

Megtekintett előadás: 2018. március 1.

Budapest, 2018. március 2.

Györgypál Katalin
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©