Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

III. RICHÁRD

Radnóti Színház

Andrej Serban most a Radnótiban rendezte meg Shakespeare III. Richárdját. Az utóbbi időben ezt a véres királydrámát egyre gyakrabban viszik színre a színházak. Véletlen ez? Nem hiszem. Serban otthonosan mozog a pesti színházakban, nyilván ismer bennünket, magyarokat, így tudja, mit és miért kell bemutatni a jelen politikai valóságunkból. Ő egyébként világhírű rendező, Amerikában jelentős prózai színházakban és operákban rendezett, világsztár színészek játszottak rendezéseiben. Professzor a Columbia Egyetem Színházi Tanszékén, a Bukaresti Nemzeti Színház igazgatója is volt három évig. Minden tekintetben kiváló.

A III. Richárd cselekménye közismert, a színházba járók feltétlenül tudják szinte jelenetről jelenetre. Shakespeare „szegény Anglia” leggonoszabb uralkodójának ábrázolta tragédiájában, bár tudjuk, hogy valójában nem volt gonoszabb az akkori átlagnál, de I. Erzsébet kedvében akart járni az akkor már híres és támogatott drámaíró. Ezért torzította el a régi uralkodót, túl sötétre festve alakját, ezzel növelte az ellentétet a jó Richmond és a címszereplő között az előbbi javára [Richárdot a mű végén legyőző Richmond grófja ugyanis I. Erzsébet nagyapja volt]. Vagyis a királydráma valóságalapja erősen megkérdőjelezhető. Persze ettől még Shakespeare tragédiája kiváló marad, hisz egy „történelmi királydráma” sem nem történelemkönyv, sem nem lexikon.

Richárd, Gloster hercege torz nyomorék voltát óriásivá nőtt hatalomvágyával kompenzálja, de a vágyott királyság csak akkor lesz elérhető számára, ha minden lehetséges királyjelöltet eltesz láb alól. Ez meg is történik, ennek fortélyos módjait láthatjuk a színen, miközben Richárd maga ájtatos és bűbájos marad népe előtt, akik nem tudván gyilkosságait, még szimpatizálnak is vele. A darab a szerepjátszás és megtévesztés tökélyre vitelét is bemutatja a főhős rettenetes voltán keresztül.

A játék Menczel Róbert díszletei között zajlik. Az aranymetszés szabálya szerint kettéosztott színpad választóvonalában egy vas csigalépcső áll, ez összeköttetésben van egy hátsó erkéllyel. Fontos szerepe van a színpad előterében lévő süllyesztőnek, valamint egy áttetsző függönynek, időnként e függöny mögött játszanak le olyan jeleneteket, amelyeket csak elbeszélésből ismerünk. Nagy Fruzsina jelmezei kortalan, semleges ruhákba öltöztetik a szereplőket, időnként megjelenik egy nyakfodor, lovagi ruhaimitáció, zászlómintás ceremónia öltözet, vagy palást, köpeny. Richárd öltözete kezdetben kígyómintás öltöny, majd kámzsás szerzetesruha, végül feketéhez közeli egyszínű nadrág-zakó. A kellékek közül a puritán, vasra emlékeztető anyagból készült koronát kell megemlíteni, csúnya és kényelmetlen, mégis óriási nimbusza van, viselői szenvednek alatta, mint egy töviskorona alatt, mégis szívesen hordják. Ennél is fontosabb kellék a kalasnyikov gyakori feltűnése. Richárd áldozatait (végül őt magát is) az ügyeletes hóhér géppisztolysorozattal öli meg a színpad eleji süllyesztőben elsötétítés mellett. Nem látjuk, csak halljuk [Az aljas módon végrehajtott gyilkosságok A. Wajda Katyn című filmjének tarkón lövés jeleneteire emlékeztetnek]. A jellegzetes környezet szolgálja a rendezői mondanivalót, amikor fokozatosan kibomlik előttünk.

A kiírás szerint a tragédiát Vas István fordításának felhasználásával hozták színre, vagyis a jól ismert fordulatok mellett („York napsütése rosszkedvünk telét/Tündöklő nyárrá változtatta át” stb.) vendégszövegeket helyeztek el a tragédiában egyes, a médiában közelmúltban elhangzott beszéd részlete fedezhető fel, utalások jelen politikai visszásságokra, kiszólások, némi trágársággal fűszerezve. Az előadás szövegváltozatát is Andrej Serban készítette, ám ennek fordítója (esetleg magyarul is tud?) nincs feltüntetve a szórólapon.

A nagyra törő Richárdot Alföldi Róbert alakítja szokatlan komolysággal. Édeskés hangszínét teljesen visszafogta, lefojtott, komor hangnemben mondja és játssza végig a szerepet. Kiválóan. Mondhatni figyelemfelkeltő módon. Arra összpontosít, hogy a nézők ne hagyják magukat a Richárdhoz hasonló diktátorok által befolyásolni, lázadjanak fel ellene. Ne üljenek fel a személyes szimpátiájának, hisz idővel sorozatgyilkossá fog válni. A szórólap mindezt tartalmazza, sőt még többet is: „A színmű egy olyan nemzet baljós jövőképe, mely összeroppan a korrupció, a nacionalizmus és a politikusi megátalkodottság súlya alatt […] A III. Richárdban, e lebilincselő és félelmetes színházban kiélhetjük legsötétebb szorongásainkat. Ez Shakespeare katarzisa.”

Nem nevezném Shakespeare katarzisának, amit láttunk most a Radnótiban. Inkább Serban és Alföldi víziójának. Ők – szubjektív módon – így élik meg a mai Magyarország mindennapjait. Ez is jogukban áll. Megnéztük és tudomásul vettük. Talán lehet másképp is látni és megélni. Érzések és látásmódok különbözőek.

Alföldin kívül a legtöbb színész két-három szerepet játszik, így is jócskán lecsökkent a szereplők száma. László Zsolt szerepei: Margit anyakirályné (Richárdról szóló jóslatai mind beigazolódnak), Richárd unokaöccse és Shakespeare, az író, aki villanásnyira megjelenik a színen korabeli öltözetben. Schneider Zoltán IV. Edward királyt, a Lord Mayort és egy bérgyilkost is játszik, Kováts Adél Erzsébet királynét, Sodró Eliza Lady Annát és a fiatalabb unokaöcsöt, Pál András Buckingham herceget (groteszk arcmimikával, szamuráj hajviselettel), Kelemen József Hastingset és Clarence gyilkosát, Rusznák András, Porogi Ádám és Gazsó György három-három férfiszerepet játszik, míg Martin Márta Richárd, Edward és Clarence anyját alakítja. A fináléban Richárdot legyőző Richmond grófja nem jelenik meg a színen, ezúttal ez nem fontos, hisz ő a gyűlölség megszűnését hozza, a fehér és piros rózsa háborújának lezárását hirdeti az utolsó monológban.

A baljós aláfestő zenét Dargay Marcell szolgáltatja szintetizátoron, világítás: Baumgartner Sándor, rendezőasszisztens: Szikszai Rémusz, dramaturg és tolmács: Szűcs Anikó, irodalmi konzultáns: Závada Péter, a rendező munkatársa: Daniela Dima.

Koprodukciós partner a Zikkurat Színpadi Ügynökség.

Bemutató: 2018. február 18.

Megtekintett előadás: 2018. március 1.

Budapest, 2018. március 4.

                   

Földesdy Gabriella
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©