Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

BIZÁNC

Újszínház

Még el sem kezdődik az előadás, már meglepődünk. A díszletet nézzük, szürke, sima oldalfalak szűk térben, magas vaslépcső látható hátulról, és egy dupla átjáró ajtó. Fent a magasban plazma tv-ét építettek be, jobboldalt vízcsap. A kezdés pillanatában Beethoven IX. szimfóniájának Örömóda dallama hangzik fel. A sorban bejövő szereplők mai civil öltözetben jelennek meg, öltöny, vagy estélyi ruha, Konstantin királyi palástja egy földig érő télikabát, de látunk tarka katonai öltözetet is. (Díszlet- és jelmeztervező: Csík György.)

Herczeg Ferenc Bizánca mostanság játszódik? Nagy Viktor rendezésében az Újszínházban úgy tűnik, ez egy most, a 21. század elején történő, illetve a közeljövőben bekövetkező eseménysort vezet elénk, amire jó, ha odafigyelünk. Herczeg országgyűlési képviselősége idején írta nagyszabású drámáját, amikor szembesült az obstrukció parlamenti gyakorlatával, a törvényalkotás ellehetetlenülésével. Hazafiként, kétségbeesésében úgy gondolta, a nemzetet saját fiai árulják el és viszik végveszélybe, kormányozhatatlanná válik az ország. Ennek veszélyét látta, amikor Bizánc 1453-as elestét vitte színre. Lényege, hogy nem szükséges külső ellenség egy nemzet pusztulásához, az árulók már rég aláásták a terepet, az ellenségnek csak be kell vonulnia. A Bizánc ősbemutatója 1904. április 22-én volt a Nemzeti Színházban, monstre történelmi drámaként ovációval fogadta a kritika és a közönség, de eszükbe sem jutott, hogy az akkori jelenkor politikai valóságát kellene meglátniuk benne. Mindenki a több száz év előtti történelmi eseményt méltatta a darab kapcsán.

Azt még Herczeg sem tudhatta, hogy műve száz évvel később fenyegető valósággá fog válni, nem is valami áthallás révén, hanem a szó szoros értelmében. De mi már tudjuk, hisz itt kopogtat a közvetlen szomszédunkban. Hát erről szól a mostani Bizánc Nagy Viktor rendezésében.

1453. május 29-én – e napon játszódik a dráma cselekménye – Konstantinápoly [Bizánc] már elesett, de ezt éppen az a Konstantin császár (Viczián Ottó) nem tudja még, aki erejét megfeszítve harcol a vár falain a törökök ellen. Segítői a genovai zsoldosok, élükön Giovannival (Szakács Tibor), a legbátrabb és legigazabb védővel. Ám ezen a napon Konstantin is rájön, hogy udvara, benne eddig hűnek hitt emberei egytől egyig elárulták, elhagyták, átálltak az ellenséghez, sőt alig várják, hogy Mohamed szultán emberei megérkezzenek a palota elfoglalására. Akkor ők, az árulók majd behódolnak a szultánnak, és ezért jutalmat, zsíros állásokat, elismerést kapnak. Herczeg három felvonásos drámája a palota arany-ajtajának kinyitásával zárul, amin bevonulnak Mohamed hóhérai, pallossal a kezükben. Nagy Viktor rendezése megtoldotta egy jelenettel a befejezést: a hóhérok a szemünk előtt gyilkolják le az ott-maradottakat, Iréne császárnénak (Gregor Bernadett) elvágják a torkát, és holttestét belelökik egy földalatti verembe. Hogy ne legyenek kétségeink a jövőt illetően.

Ritka az olyan színházi előadás, amelyik egy látens jövőbeni eseményről ennyire direkt fenyegető képet ad elrettentésképpen [talán a tudományos-fantasztikus regények ilyenek]. Ha 1904-ben senki nem akarta megérteni Herczeg figyelmeztetését az akkori gyilkos politika fenyegető voltáról, mi ma nagyon is értjük, mi vár ránk, ha nem védjük meg Európát, hazánkat a korlát nélküli muszlim bevándorlóktól. A tét a kereszténység és a haza megmaradása, vagy elbukása. Mert, ahogy Giovanni, a genovai zsoldos mondja ki közel a dráma befejezéséhez: „Minden nemzet akkor hal meg, ha megásta a maga sírját”.

Konstantin „hű” emberei látványosan tagadják meg urukat, amikor a török követek, Ahmed khán (Jánosi Dávid) és Lala Kalil (Incze József) „békét ajánl”, és egy óra gondolkodási időt ad. Spiridion főkamarást (Vass György) csak az üzlet érdekli, a Pátriárka (Nagy Zoltán) maga is hitehagyott, Notarasz fővezér (ifj. Jászai László) megsértődött, és lemondott. Laszkarisz tengernagy (Almási Sándor) gyakorlott köpönyegforgató, Lizánder költő (Szanitter Dávid) tulajdonképpen Iréne császárné pincsikutyája, Leonidász – Spárta főura – (Fehérvári Péter) méltatlan a spártai őseihez, Demeter nagyherceg (Beszterczey Attila) mindig is irigyelte, gyűlölte uralkodó bátyját. Úgy érzi, most ő jön az uralkodói székben. Korax író (Kurkó József Kristóf) és Krátesz filozófus (Kanda Pál) cinikus megjegyzésekkel ütik el a felelős döntést. Murzafosz kalmár (Csurka László) a koronázási gyémántokat venné meg, más nem érdekli. Olga nagyhercegnő (Bálizs Anett) és Zenóbia udvarhölgy (Orosz Csenge e.h.) nem rendelkeznek önálló véleménnyel, a császárné feltétlen hívei minden téren. A legnagyobb árulás Iréne részéről éri Konstantint, az asszony sosem szerette férjét, csak mint uralkodót becsülte. A vesztésre álló Konstantin már nem kell neki.

Viczián Ottó játssza Konstantint, külsőre nem testesíti meg a hatalmas és nagyszerű császárt, alacsony, kopasz, kifelé gyengeséget sugároz. Viczián inkább befelé játszik, érezni a belső erőt, az elhatározottságot, hogy tudja, mit kell tennie e végzetes helyzetben. Szép párt alkotnak a görög szerelmes lánnyal, Hermával, aki szerelmes Konstantinba, vele együtt hal meg öngyilkos harcban. Nemes Wanda Hermája visszafogott lírai alakítás, angyalként való visszatérése felemelő, újszerű. Herma a leghálásabb női szerep ebben a férfiak által uralt drámában. Gregor Bernadett Iréne császárnéja kellően gonosz és kíméletlen, de nem elég mély alakítás [1904-ben a szerepet Jászai Mari alakította, ami nem volt neki való, de Jászai beleszeretett, követelte magának Irénét]. Szakács Tibortól jól felépített Giovanni alakítást láthattunk.

A dramaturg: Falussy Lilla, rendezőasszisztens: Szelőczey Dóra. A finálé jelenetében is megszólal Beethoven IX. szimfóniája, ami így keretbe foglalja a történetet, és rosszízű, cinikus felhangot kölcsönöz az amúgy is letargikus, baljós cselekménynek.

Bemutató: 2018. február 23.

Megtekintett előadás: 2018. február 22. Nyilvános főpróba

Budapest, 2018. február 26.                  

 

Földesdy Gabriella
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©