Mi is a kétely?
Milyen
kapcsolata van a hasonló értelmű fogalmakkal, mint az
előítélet, rágalom,
gyanúsítás, félelem, bizalmatlanság,
vagy az ellenkező fogalmakkal, mint
védekezés, naivitás, jól
értesültség, bizalom stb.?
Mindezek közül
valóban
a ’kétely’ a központi fogalom, amely
köré csoportosíthatók a többiek, vagyis
a
szerző remek címet választott. A sok rokon fogalom miatt
tudomásul kell
vennünk, hogy a darab nem csak a kételyről szól,
hanem a kételkedéshez vezető
útról is, sőt arról is, hogy hogyan válik
ez szinte már abszurditássá, ha
túljut az esemény határain. A darab
problémája, hogy a jobbítás
szándékával
létrejött cselekedet és következményei
hogyan hatnak, milyen változást eredményezhetnek?
Láthatjuk, hogy megvan az esélye annak, hogy nem minden
esetben domborodik ki a
jobbító szándék, elvész az
ügyetlen, vagy szemellenzős viselkedés miatt.
John Patrick Shanley darabja
egy katolikus
(a mi fogalmaink szerint) általános iskolában
játszódik. Az iskolát Aloysius (Udvaros
Dorottya) nővér vezeti, ő az
igazgató. Az ő erkölcsi elvárásai
szigorúak, a mindennapi élet felett lebegnek,
és persze megfelelnek a törvényeknek, a
szabályoknak, az egyháziaknak és a
világiaknak is. A figyelme egy pillanatig sem lankad, mindig,
magát sem
kímélve, mély meggyőződéssel őrködik.
Flynn atya (Fekete Ernő) testnevelési
órákat tart a fiúknak, és ő az, akit
már
a modern szokások, elvek, sőt a technika eredményei is
megnyerték, így például
az akkor legmodernebb eszközt használja,
golyóstollal ír. Az ilyen modern
irányzatok és eszközök
beszivárgását az iskolába nem szereti, nem
támogatja az
igazgatónő, úgy véli, hogy egy kicsi
lazulás is a szigorú klasszikus rendet
megindíthatja a romlás útján. Egy
alkalommal észreveszi, hogy Flynn atya az
egyik fiú karját megfogja, és a gyerek
elhúzódik tőle, láthatóan kellemetlen
neki az érintés. Aloysius nővérben ez a pillanat
gyanút kelt. Megkéri
beosztottját, a fiatal James nővért (Simkó
Katalin), hogy figyelje az atyát, és kiderül,
hogy az egyik fiú (aki
mostanában került az iskolába és az egyetlen
nem fehér gyerek) jóban van az
atyával, bejár a parókiára, és
ministrál is nála. Újabb eset, ami növeli az
igazgatónő gyanúját abban, hogy az atya a
fiúkat molesztálja, szexuálisan. Ezt
megengedhetetlennek tartja és elhatározza,
bebizonyítja, hogy a gyanúja nemcsak
gyanú, hanem a valóság igaz
értelmezése, és el kell távolítani
az atyát az
iskolából. Ehhez persze egyházi
hozzájárulás kell. Behívatja a fiú
anyját (Kéri Kitty), akivel folytatott
beszélgetés elég meglepő fordulatok után
odavezet, hogy a szülő kéri, hogy ne a
fiát büntessék meg, mert van elég baja
amúgy is a származásával. Arra kéri
az
igazgatónőt, hogy mivel neki a való életről, az
események sokoldalúságáról, az
egyének érdekeiről, lehetőségeiről és
céljairól semmi tudása sincs, ne
ítéljen
az igazgatói szobában ezekről.
Bizonyosságot nem
szereztük az üggyel kapcsolatban az előadás
során, de véleményünk szerint ez
nem is volt célja az írónak. A probléma
társadalmi megosztó jelleggel bír, és a
vélemények érzelmi színezettel is
rendelkeznek. Érthető, hogy egy mindenre
figyelő igazgatónő fél, hogy az iskolájában
valami kellemetlen, esetleg a
gyerekek fejlődését a katolikus
értékrendtől eltérő irányba
befolyásoló esemény
történik.
Végül Flynn
atyát elhelyezik
az iskolából azután, hogy az igazgatónő
elmondja gyanúját, ami szerinte már
bizonyosság, az érseknek. Flynn atyát egy
másik iskola igazgatójának nevezik
ki. A kétely természetrajzának megfelelő
mondatokkal zárul a darab. Aloysius
nővér gondterhelten ül az asztalánál
és mondja, hogy őt egy nagyobb kétely
nyomasztja. Mi lehet az, talán az érseket is
gyanúsítja?
A valóság
eseményei
történnek, és hogy mi hogyan vélekedünk
róluk, azt a ténylegesen megtörtént
eseményen (persze ha ténylegesen megtörtént)
kívül számtalan tényező befolyásolja,
például az erkölcsi felfogásunk, a
vallási kötődésünk, a műveltségünk,
az
intelligenciánk, az életben szerzett tapasztalataink
és a környezetünk,
beleértve az embereket is, ismerete. Minden eseményről
mindenkinek más lehet a
mondanivalója. Az előítéleteknek sokféle
szerepük van, ezek közül az egyik,
hogy tapasztalat alapján segítenek eligazodni a
világban. Régi történéseket
őriznek, azok lényege alapján adnak tanácsot. Az
nagyon fontos, hogy ismerjük
ezeket a sztereotípiákat, de ismernünk kell a
korlátaikat és felhasználási
lehetőségeiket is. Ne használjuk a
sztereotípiát egy az egyben az általunk
éppen értékelendő helyzetre, hiszen minden eset
egyedi, és az általánosítások
csak részben érvényesek rá.
Az élet hozhat
olyan
helyzeteket, amelyek során a pillanatnyilag negatív
ügyekkel kapcsolatban is
óvatosnak kell lenni. Meg kell gondolnunk, hogy az
intézkedésnek, az
ítélkezésnek eljött-e az ideje? Van-e olyan
szereplője a történésnek, akinek
sokkal nagyobb bajt okozunk, mint amilyen eredményt el lehet
érni a gyors
intézkedéssel. A darabban is erről van szó. Lehet,
hogy valóban egy nagy bűnre
lelt az igazgatónő, de az egyik szereplő, a fiú
néhány hónap múlva egy
középiskolába kerülhet, ahol
továbbtanulhat az életcéljának megfelelően,
de ha
innen most kirúgják, akkor az életét teszik
tönkre. Szabad ezt? Arányban van a
pozitív szándék ezzel a súlyos
negatív következménnyel? Nyilván nem, lehet
egy
jobbításnak ekkora negatív
következménye, vagy akkor nem
jobbításról van szó –
és a darab erre a következtetésre is
lehetőséget ad.
Fantasztikus volt
Udvaros Dorottya szemellenzős, sziklaszilárddá merevedett
igazgatónője. Még a járását,
a fejtartását, az arcizmait is a szerephez
igazította. Olyan merev volt az
arca, hogy felébredt bennem a kétely, hogy talán
már nem is tud mosolyogni
(Nincs gond, mert a tapsnál már visszatért a
mosolya). Fekete Ernő szerepe,
feladata az volt, hogy ébren tartsa hangjával,
mozdulataival, tiltakozásának
hangszintjével a kételyt, hogy a néző a darab
végén is biztosan kételkedjen.
Világossá kellett tenni, hogy egy bizalmatlanság
esetében nem a bizonyosság
megszerzése az egyedüli út, lehet, hogy erről a
többi szereplő érdekei miatt le
kell mondani. James nővér is remekül játszotta a
naiv, jó szándékú,
felettesének megfelelni igyekvő szerzetesnőt, aki még nem
tudja saját
tapasztalatai alapján kialakítani a nyilvánosan is
vállalható véleményét. Kéri
Kitty az anya szerepében ugyanolyan zavart és ideges
volt, amilyennek ilyen
helyzetben lennie kellett. Az biztos, erről meggyőződhettünk, hogy
egy döntésnek
többrétegű következménye lesz, és azok
lehetnek a jó szándék ellenére is nagyon
kellemetlenek. Pelsőczy
Réka rendezése (fordította Zöldi Gergely) során
mindenre figyelt, csak így lehetett elérni, hogy
minden apró részlet szolgálja az előadás
célját.
Orlai Produkciós Iroda
Bemutató: 2017.
szeptember 11.
Megtekintett
előadás: 2017. december 29.
Budapest, 2018.
február 5.
Tóth
Attiláné