Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

AZ ÁTVÁLTOZÁS

Örkény Színház

Franz Kafka művei alapján írta: Gáspár Ildikó. És csak rátekintve a szereplőkre, rögtön mellbevágó: Gregor Samsa mellett ott áll Karl, Fiú, K., Utazó (valamennyit Polgár Csaba játssza) – tehát több jelentős kafkai mű – főhősének neve. Ezekből két részben színpadi mű hogyan is lehet/lett?

Franz Kafka német nyelven alkotó cseh születésű zsidó író, a 20. századi irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. (1883 Prága –1924 Kierling, Klosterneuburg, Ausztria). Tehát már származása is az idegenség érzetét alakította ki. Számos művéből érezhetőek negatív élményei jómódú kereskedő apjával szemben. Mint tudjuk, alapvető élményei a félelem, szorongás, mely meghatározza későbbi életérzését. Egész életében – egyébként sikeres – hivatalnokként dolgozott egy balesetbiztosítási intézetben, délutánonként-esténként írt. A szereplők egy kiismerhetetlen világban élnek, sorsukat ismeretlen törvények, ismeretlen hatalmak irányítják, illetve hősei egyidejűleg élnek a reális és az irreális világban, a groteszk látásmód, a tragikum és komikum vegyülése jellemzi. Minden műve sokféleképpen értelmezhető, gazdag a jelentéstartalmuk.

Lássuk most elsősorban Az átváltozást (1912), melyben a fantasztikus és a reális összekapcsolódik, egyszerre van jelen. Gregor Samsa családját egyedül eltartó, konzervatív lelkületű fiatalember, akinek szellemi érdeklődését betölti az újság és a menetrend tanulmányozása (utazóügynök). Egy napon arra ébred, hogy bogárrá, féreggé változott. Családja (Apa – Kovács Zsolt m. v., Anya – Kerekes Éva, Grete – Kókai Tünde) elég furcsán és persze nehezen viselik ezt az átváltozást, nem is foglalkoznak vele igazán, idővel még húga is elfordul tőle. Végül a takarítónő (itt Bejárónő – Csákányi Eszter) söpri ki a szobából a tetemet, s a család megkönnyebbül a szörnyű tehertől.

Gregor viselkedése az átváltozás után válik abszurddá, az érdekli, hogy lekéste a vonatot, nem tudja munkáját végezni. Az átváltozás után az emberi tartalmak felerősödnek, bogárként Gregornak több emberi vonása van. Halálával visszaáll a természetes rend, a megrendülés, a katarzis elmarad, bár a család minden tagja dolgozni kezd.

Mondhatjuk ezt is: az ember igazi mivoltát a féreglét jelképezi. Gregor féreggé válása groteszk, radikális fordulat. Váratlan és egyben végzetszerű, megpecsételi Gregor további sorsát. Kafka az átváltozást valós tényként akarja feltüntetni. Gregorban, a főhősben magában is ott van a groteszkség (például mert féregként is dolgozni akar).

Az eredeti mű talán három részre osztható. Az első részben következik be a váratlan, abszurd fordulat, a féreggé változás, és ennek hatását mutatja a családra, a környezetre. A második részben a család megpróbálja elfogadni Gregor féreglétét. A harmadik részben a család lemond Gregorról, és a „tragédia” is csak felszabadultsághoz vezet. Az előadásban a többi Kafka-művet ebbe mintegy beleágyazták: előjátékkal kezdődik (az Oklahomai Színházba felvétel), majd Az átváltozás cselekményébe beágyazva a többi említett kafkai történet, és szinte utójátékként, lezárásként jelenik meg újra pl. a „bohóc”.

Az átváltozás történetben tehát az átváltozott Gregor látja, mi történt vele, de csak annyit fog fel, hogy mindjárt elkésik a munkából. Betegnek és gyengének érzi magát, ezért nem mozdul a szobájából. Főnöke is azonnal meglátogatja, de Gregor (féregként) nem jön ki szobájából. Végül a húgának sikerül először bejutnia, ő visz neki ételt. A családját mindez csak annyiban érdekli, hogy a család kenyérkeresője nem tud dolgozni, és nekik kellene valamiként pénzt keresni. A bútorokat lassanként kihordják a szobából, hogy Gregor bogárként könnyebben mozoghasson. Három úriember érkezik a házba, akik kivesznek egy szobát (Ficza István, Jéger Zsombor, Csuja Imre), így a család kereseti lehetőséghez jut. Gregort az apja ezután nem engedi ki a szobából, nehogy elijessze a vendégeket. Egyszer azonban mégis kijön, amikor húga hegedül. Az albérlőket azonban nem érdekli, sőt, idegesíti a zene. Szerencsétlenségére apja meglátja, és egy almát dob a hátába, ami beleragad. Egy este Gregor meghallja, amint családja arról beszél, hogy jobb lenne nekik nélküle, még a húga is a halálát kívánja. Ezt nem tudja elviselni, és a szobájába vonulva nem eszik többé, lassanként éhen hal. A takarítónő találja meg a holttestet, és egész egyszerűen kidobja. A család felszabadultan cseveg, talán még boldogok is, annak ellenére, hogy fiuk halott.

A színpadon Gregor nem igazán válik nevetségessé, sokkalta inkább szánjuk.

Nézzünk még két kafkai művet.

A fegyencgyarmaton című novellája (1914 októbere) bonyolult kínzásokat és egy rendkívül praktikus kivégzőgépet (!) mutat be – ezt sem látjuk, de annyira plasztikusan mesélik el, felmutatva egyes kellékeket is, hogy tanúi lehetünk akár. (Tiszt – szintén Kovács Zsolt m.v.)

Az ítélet kulcspozíciót foglal el Kafka életművében, szintúgy kulcspozíciót foglal el a szöveg értelmezése a Kafka-kutatásban: az életmű egyetlen átfogó interpretációja sem kerülheti meg ennek a szövegnek az értelmezését, sőt a mű széles értelmezése nem egy esetben a teljes életmű feldolgozásának kiindulópontjaként szolgál. Az eredeti műben a hős, Georg Bendemann empirikus környezetét és személyes helyzetét ábrázolják, Kafka azt a látszatot kelti, mintha az irodalmi realizmus normáit követő konvencionális elbeszélésről volna szó. A szöveg végül egész sor titokzatos kérdést vet fel: kicsoda voltaképpen, és mit jelent a pétervári barát? (Itt a huszárruhás Barát – Ficza István.) Mivel magyarázható, hogy az apa egyrészt kétségbe vonja ennek a barátnak a létezését, másrészt viszont azt állítja, hogy ő maga is levelezésben áll vele, sőt a „képviselője” stb. Kafka épp ezt az elbeszélését nevezi megmagyarázhatatlannak, holott élete végéig benne látta legfőbb irodalmi teljesítményét, melyet „az egyenes, összefüggő, követhető értelem” hiánya jellemez. Az ítélet ugyanis „a polgári öntudat általánosabb válságát konkretizálja” az I. világháború előtt. Az ítélet szövege alapjában véve olyan pszichikai szöveg, amely tele van a Freud által a „heimlich” és „unheimlich” fogalmaiban felfedett szemantikai feszültségekhez igencsak hasonló szemantikai ambivalenciákkal. Az ítélet kísérteties [unheimlich] szöveg ebben a mélyebb értelemben is, úgyhogy az elbeszélés értelmezőjének meg kell próbálnia azonosítani és a maguk kétértelműségében interpretálni a szöveg szemantikai csomópontjait. Georg színleli csupán az apjával való jó viszonyt, mégpedig azért, hogy elleplezze a kettejük kapcsolatát voltaképpeni meghatározó kíméletlen harcot. Az apa tudatos, alattomos játékkal, nyelvi kétértelműségekkel válaszol a fia diskurzusát átható ambivalenciákra. (Richard T. Gray szavai.)

Nos, mindezt nagyon nehéz színpadon ábrázolni, de megkísérlik burleszkkel, humorral, külső jegyekkel, nagyfokú iróniával, eltúlzott külső jegyekkel.

Az ominózus szobát nem is látjuk, csak elmesélik, mint ahogy sok minden mást is csak hallunk. Sok minden mást meg persze látunk: mindenféle embereket, az oklahomai színházba jelentkező fura figurákat. Nőket. Sok szerepet egy-egy színész játszik. Sok az álarc, maszk, festék, túlzó smink, fura hajviselet, fura öltözetek. A legreálisabb talán az anya alakja, de persze ő sem igazán „evilági”.

A fiú – hol maga Gregor Samsa, hol Karl, vagy Utazó stb. – általában félszeg, ám egy esetben rendkívül, sőt feltűnően határozott: éspedig a kínzás-témánál, ott nem ismer megalkuvást (természetesen az emberi humánum jegyében).

Fantasztikus jeleneteket láthatunk (lehet „vízió” is) az agglegénnyel a 6. emeleten, a két „gumilabdával” (Blumfeld – Znamenák István) szintén Kafkára nagyon jellemző a történet, a megjelenítés, a megoldás módja.

Az előadás vidámnak a legkevésbé sem mondható, „nagy derültség” itt nem volt a nézőtéren… Nem nagyon láttuk-éreztük humorosnak, ami viszont egyáltalán nem baj, sőt. Mint ahogy körülvevő világunk sem humoros, annál inkább – egyre abszurdabb. Féreg nélkül is.

Így aztán a nagy nevetés (humor?) – elmaradt, vagy esetleg nem is számíthattak rá. Talán ezért mégis előkerül a „habostorta” tipikus burleszk elemként, melynek a kékesfekete öltöny látja kárát.

Mindez többször kórussal, jellegzetes mozgással, jellemző zenével, bohóccal és hasbeszélő figurával megjelenítve – a hasbeszélő bábuja a végén az egyetlen vigasztalójává válik az egyedül maradt bohócnak (a színlap külön nem is jelöli, de Csákányi Eszter játssza szintén, mint ahogy a kisfiú Alfrédot is.).

Alig tudjuk követni, inkább belefeledkeznénk az egymásba épített-tömörített jelenetekbe – ha a téma engedné. De persze nem engedi, megfogja az embert, nem ereszti el. Tudjuk ugyan, hogy szegény féreg-bogár elpusztul a végén – mégis várjuk, mi lesz. Mert hiszen a húga előbb törődik vele – aztán már ő sem.

A díszlet fő eleme a főként fából készült, forgatható, óriási „dob” egy szélesebb faperemmel, ahova leülni is lehet, de közlekedni is lehet rajta: Izsák Lili munkája. A dob (vagy hordó?) felső peremére ráírták óriási betűkkel: America…

Jó színpadképeket láthatunk a belső lépcsővel, a végén az egyébként 1-től 21-ig számozott ajtók nemcsak mind kinyílnak, de le is kerülnek a végén erről a színpadot uraló óriási, magas fadobról-házról, mely körben nyitható üvegablakokkal-ajtókkal épített, marad az állványzat a lépcsővel, mi végképp szembetaláljuk magunkat ezzel az idegen, zajos, érthetetlen, zajongó-táncoló-ágáló világgal (Oklahomai Természeti Színház, munkanélküliek hada, zenészek, babakocsival a házaspár stb.).

De valóban nem is érthetjük, annyiféle mozzanat, mozgás, apró, de fontos történés tanúi vagyunk. Csak kavarog bennünk mindez megmagyarázhatatlanul, mint körülöttünk ma is a világ. Nemcsak a kafkai világ… hanem a miénk is, amit mégis érteni szeretnénk, magyarázni, kiismerni. Ami igazából lehetetlen.

Játszanak még: a dekoratív Fanny, Hölgy muffal – Roszik Hella m.v.; Nő, Cselédlány, Menyasszony – Takács Nóra Diána.

Több fontos, kifejező szerepben: Dóra Béla, Patkós Márton és Novkov Máté. Emlékezetes a több alkalommal is színre kerülő Samsa-kórus is (Dóra Béla, Ficza István, Jéger Zsombor, Novkov Máté, Patkós Márton).

Szcenika: Nádasdi Csaba. Jelmez: Marina Sremac, Gregor szegényes feketés öltönye, fehér inge éppen semmilyenségében mellbevágó a sok színes-díszes jelmez között.

Dramaturg: Ari-Nagy Barbara és Gábor Sára e.h.

Koreográfus: Hadi Júlia, viszonylag kevés tér marad a mozgásra, hiszen csak a kör alakú emelvény körül mozoghatnak, ugrálhatnak körbe, illetve a díszlet belsejében mozognak, beszélnek, az üvegablakokon kinéznek, az ablakokat felhajtva-lehajtva, az ajtókat kitárva a belső lépcsőn játszhatnak.

Zene természetesen Kákonyi Árpád és Matkó Tamás.

Videó: Juhász András, és a hang is fontos: Halmen Zoltán.

Bemutató és megtekintett előadás: 2018. január 12.

Budapest, 2018. január 14.

Györgypál Katalin

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©