Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

AZ OROSZLÁN TÉLEN

Belvárosi Színház

Télen – nyugalom van. Vagy – lenne. Ha nem jönne karácsony, a család összegyülekezése békében, boldogságban… Anglia felséges királyának (az eszes II. Henrik, angol király – Gálffi László) udvarában. Előre tudható, hogy ez a béke és boldogság lényegében lehetetlen. Három felnőtt fiú, a fogságból kivételesen kiengedett feleség (Eleonóra – a ragyogó Hernádi Judit), az öregedő király igen fiatal és persze szép szeretőjével… (Alais, francia hercegnő – Szakács Hajnalka) Itt béke és boldogság?!

Plantagenet Henrik érthető módon büszke hatalmas birodalmára – hogyan szerezte, ne firtassuk –, és joggal érdekli, mi történik nagy művével halála után. 3 felnőtt fia van, de melyiküké lesz minden: a hatalom, a vagyon és a fiatal, szép Alais hercegnő? – Felesége kedvence Richárd, az Oroszlánszívű, katona (Schruff Milán); II. Henriké Jánoska, az enni szerető, szeretetért kolduló legfiatalabb (Ötvös András); és persze létezik a középső, jólfésült, de szinte láthatatlan Geoffrey, kiköpött kancellár-jelölt (Mészáros Máté).

Henrik ugyan az első perctől kezdve nyugtatja Alaist, hogy nem adja oda senki másnak, de ezt azért nehéz elhinni. Hiszen mindhárom fia ácsingózik a koronáért, Henrik ezt természetesnek is tartja. Ráadásul, éppen most ideérkezett a lány bátyja, a ravaszkodó Fülöp francia király (Horváth Illés), számon kérni Henriken a 10 évvel azelőtti fogadalmát: a trónörököshöz adja hozzá Alaist, akit amúgy évekig Eleonóra nevelt saját lányaként. Csak hát aztán részint felnőtt a lány, részint az előző királyi szerető, Rosamunde ki tudja, hogyan és miért, de bizony meghalt… ezek meg itt egymásba szerettek. Eleonóra hidegségét, számító természetét, teljes közönyét férje iránt már majdnem el is hinnénk, ha nem szagolna bele férje otthagyott palástjába, nem szívná be mélyen, vágyódóan illatát… Igaz, ezt rajtunk kívül nem látja más.

James Goldman műve vígjáték, de lehetne majdnem dráma is, ha azt látjuk: II. Henrik végül is kitagadja mindhárom fiát, el akar válni – a pápa is a zsebében van – Eleonórától, hogy elvegye a fiatal Alaist, aki majd fiút szül neki, az új trónörököst. Álom, persze. Az addig butuskának tartott-tűnt Alais egyszerre igen céltudatos és határozott lesz: nem megy hozzá Henrikhez, hiába szereti mint férfit, nem lesz királyné, nem szül neki fiút, akit aztán úgy is megölik Henrik felnőtt fiai, nem tudja majd megvédeni a gyereket. Hiszen Henrik sem él örökké.

Itt senki nem szeret senkit, és mindegyik szeretetért koldul. Kivéve, persze, a francia hercegnőt és bátyját, Fülöpöt. Fülöp más módszerekkel keveri kártyáit.

Mindenki tart mindenkitől, ezért mindenki sakkban akarja tartani a másikat. Ki így, ki úgy, de kivétel nincs. Olykor szinte hátborzongató, amit látunk, és ha belegondolunk. Az anya szeretetet mímel fiai iránt, de azt aztán nagyon ügyesen; tudja ezt mindenki, olykor mégis mintha elhinnék. A király ígéretei! – ki tudja, meddig tartja be őket, csak idő kérdése, hogy megváltoztassa azokat. Másodpercek alatt kitagadja a hatalomból kis kedvencét, Jánoskát is. Mindhárom fia sértődött és bosszút forral egymás ellen, a király ellen, a királyné-mama ellen, a világ ellen. Józan ész? Becsület? Tisztesség? Goldmannál azonban nagyon gyorsan és rendre kiderül mindig minden hol elárulással, hol csapdaállítással, vagy más módon, de biztosan. Túl jól ismerik egymást, játszanak egymás érzelmeivel, hitével. Nevetünk, de néha bizony fancsalin. Túl keserű ez a komédia. Pedig Henrik és Eleonóra a végén mégis majdnem egymásra talált. De csak majdnem…

És nem feltétlenül csak II. Henrik udvara alkalmas erre a gyarlóságokkal teli színjátékra. Ilyen töményen persze, lehet. De sajnos még az sem biztos.

Fordította: Zöldi Gergely. A díszlet, ami egyszerű ugyan, de számos kellék külön érdekessé teszi: Khell Zsolt. Félreérthetetlenül szembetűnő a külön vitrinben megvilágított korona. Érdekesek a jelmezek, ránézésre világos, ki kicsoda és miért: katonai egyenruha, nem is csak egyféle, női ruhák, ékszerek, a „kancellár-öltöny”, Fülöp franciás öltözéke – Kiss Julcsi munkája. Grafika: Csáfordi László, a rendező munkatársa: Skrabán Judit.

Rendezte: Szikszai Rémusz.

Producer: Orlai Tibor.

Bemutató: 2017. december 21.

Megtekintett előadás: december 20.

Budapest, 2017. december 23.

Megjelent a Kláris 18/4. számában.

Györgypál Katalin

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©