Télen – nyugalom van. Vagy
–
lenne. Ha nem jönne karácsony, a család
összegyülekezése békében,
boldogságban…
Anglia felséges királyának (az eszes II. Henrik,
angol király – Gálffi
László) udvarában. Előre tudható,
hogy ez a béke és boldogság
lényegében lehetetlen. Három felnőtt fiú, a
fogságból kivételesen kiengedett feleség
(Eleonóra – a ragyogó Hernádi
Judit), az öregedő király igen
fiatal és persze szép szeretőjével… (Alais,
francia hercegnő – Szakács Hajnalka) Itt
béke és boldogság?!
Plantagenet
Henrik érthető
módon büszke hatalmas birodalmára – hogyan
szerezte, ne firtassuk –, és joggal
érdekli, mi történik nagy művével
halála után. 3 felnőtt fia van, de melyiküké
lesz minden: a hatalom, a vagyon és a fiatal, szép Alais
hercegnő? – Felesége
kedvence Richárd, az Oroszlánszívű, katona (Schruff
Milán); II. Henriké Jánoska, az enni szerető,
szeretetért kolduló legfiatalabb
(Ötvös András); és persze
létezik a
középső, jólfésült, de szinte
láthatatlan Geoffrey, kiköpött
kancellár-jelölt (Mészáros
Máté).
Henrik ugyan
az első perctől
kezdve nyugtatja Alaist, hogy nem adja oda senki másnak, de ezt
azért nehéz
elhinni. Hiszen mindhárom fia ácsingózik a
koronáért, Henrik ezt természetesnek
is tartja. Ráadásul, éppen most ideérkezett
a lány bátyja, a ravaszkodó Fülöp
francia király (Horváth Illés),
számon kérni Henriken a 10 évvel azelőtti
fogadalmát: a trónörököshöz adja
hozzá Alaist, akit amúgy évekig Eleonóra
nevelt saját lányaként. Csak hát
aztán
részint felnőtt a lány, részint az előző
királyi szerető, Rosamunde ki tudja,
hogyan és miért, de bizony meghalt… ezek meg itt
egymásba szerettek. Eleonóra
hidegségét, számító
természetét, teljes közönyét
férje iránt már majdnem el is
hinnénk, ha nem szagolna bele férje otthagyott
palástjába, nem szívná be
mélyen, vágyódóan illatát…
Igaz, ezt rajtunk kívül nem látja más.
James
Goldman műve
vígjáték, de lehetne majdnem dráma is, ha
azt látjuk: II. Henrik
végül is kitagadja mindhárom fiát, el akar
válni – a pápa is a zsebében van –
Eleonórától, hogy elvegye a fiatal Alaist, aki
majd fiút szül neki, az új
trónörököst. Álom, persze. Az addig
butuskának tartott-tűnt Alais egyszerre igen
céltudatos és határozott lesz: nem megy
hozzá Henrikhez, hiába szereti mint
férfit, nem lesz királyné, nem szül neki
fiút, akit aztán úgy is megölik Henrik
felnőtt fiai, nem tudja majd megvédeni a gyereket. Hiszen Henrik
sem él örökké.
Itt senki nem
szeret senkit,
és mindegyik szeretetért koldul. Kivéve, persze, a
francia hercegnőt és bátyját,
Fülöpöt. Fülöp más módszerekkel
keveri kártyáit.
Mindenki tart
mindenkitől,
ezért mindenki sakkban akarja tartani a másikat. Ki
így, ki úgy, de kivétel
nincs. Olykor szinte hátborzongató, amit látunk,
és ha belegondolunk. Az anya
szeretetet mímel fiai iránt, de azt aztán nagyon
ügyesen; tudja ezt mindenki,
olykor mégis mintha elhinnék. A király
ígéretei! – ki tudja, meddig tartja be
őket, csak idő kérdése, hogy megváltoztassa
azokat. Másodpercek alatt kitagadja
a hatalomból kis kedvencét, Jánoskát is.
Mindhárom fia sértődött és bosszút
forral egymás ellen, a király ellen, a
királyné-mama ellen, a világ ellen.
Józan ész? Becsület? Tisztesség?
Goldmannál azonban nagyon gyorsan és rendre
kiderül mindig minden hol elárulással, hol
csapdaállítással, vagy más módon, de
biztosan. Túl jól ismerik egymást,
játszanak egymás érzelmeivel, hitével.
Nevetünk, de néha bizony fancsalin. Túl keserű ez a
komédia. Pedig Henrik és
Eleonóra a végén mégis majdnem
egymásra talált. De csak majdnem…
És nem
feltétlenül csak II.
Henrik udvara alkalmas erre a gyarlóságokkal teli
színjátékra. Ilyen töményen
persze, lehet. De sajnos még az sem biztos.
Fordította:
Zöldi Gergely. A díszlet, ami egyszerű
ugyan, de számos kellék külön
érdekessé teszi: Khell Zsolt.
Félreérthetetlenül szembetűnő a külön
vitrinben
megvilágított korona. Érdekesek a jelmezek,
ránézésre világos, ki kicsoda és
miért: katonai egyenruha, nem is csak egyféle, női
ruhák, ékszerek, a
„kancellár-öltöny”, Fülöp
franciás öltözéke – Kiss
Julcsi munkája. Grafika: Csáfordi
László, a rendező munkatársa: Skrabán
Judit.
Rendezte: Szikszai Rémusz.
Producer: Orlai Tibor.
Bemutató:
2017. december 21.
Megtekintett
előadás: december 20.
Budapest,
2017. december 23.
Megjelent a Kláris 18/4.
számában.