Vecsei H. Miklós József
Attila-estjét hónapokig a
Vígszínház Házi Színpadán
játszotta (60 férőhelyes),
ám a nagy érdeklődésre való tekintettel
átvitték a Pesti Színházba, így
többen
láthatják egyszerre. Most a Víg-Pesti
repertoárt nézve elmondható, hogy két
olyan előadás is van, amelyben elhangzik József Attila Levegőt! című verse. Vecsei
elmondásában nem meglepő az elhangzása,
szép, ihletett előadásban hangzik el a monológ
szerves részeként. De elhangzik
a Hamlet színészkirályától
is (Hajduk
Károly), aki az utolsó versszakot [talán csak az
utolsó négy sort] elhagyja a
versből. A kétszeri elhangzás lehet véletlen
egybeesés, ám aligha az. A
szabadság olyan fenséges valami, ami sosem elég,
mindig több kell belőle, mint
amennyi van.
„Atika”
nagyon érzékeny gyerek,
gyerekként felnőtt, és felnőttként gyerek marad
néhány speciális élethelyzetben.
Csak szeretettel lehet gyógyítani, de még ez sem
segít, hisz ezért jön be korai
halála. Vecsei H. Miklós egyszemélyes
produkciója felöleli az egész József
Attila-i életrajzot, legalább is nyomokban mindenről esik
szó, ami fontos. Az
előadó azonos a rendezővel, vagyis Vecsei válogatta,
szerkesztette össze az est
szövegét, ő alkotta meg az est
felépítését Krisztus
szenvedéstörténetének 14
stációja szerint. A stációnevek
villanyújság szerűen jelennek meg a hátsó
falon
régi írógép betűkkel. Egyedül a
díszlet (itt: látvány néven fut)
kialakítást
bízta másra. A dobozszerűen kialakított
szegényes szoba színpadképét Vecsei
Kinga Réta tervezte. Vaságy, füstölő
kályha, ami sparherd is egyben, a
ledönthető szék, ami pszicho-analitikai hipnózisra
is alkalmas. Működik a
falikút vízcsapja, és a zuhany is megindul a
mennyezetből. Vecsei még saját
fogát is kihúzza (legalább is imitálja
élethűen), amitől véres lesz a keze [a
Hamletben ifj. Vidnyánszky Attila is ugyanezt csinálja],
vizes ruhája rátapad
testére, leveti, jéger alsóban folytatja
tovább a monológot. Sok festett
vérzés, de sok belső szenvedés is jellemzi Vecsei
vállalkozását.
Az
életrajzi események, a pikáns
részletek, sokáig családi titkoknak
számító események a költő saját
elmondásában hangzanak el, ő vall mindenről. Ezek az
információk kevéssé
ismertek, alig publikáltak. Vecsei forrásként
Asperján György Fogadj Szívedbe! c.
könyvét jelölte meg,
de az alapmű a költő magánéletéről a Szabad Ötletek Jegyzéke
c. sokáig
kiadatlan, és kiadva is kevesekhez eljutó J. A.
naplója, amibe a költő írta
elviselhetetlen bánatát, szeretethiányát,
kudarcait [Gyömrői Edit tanácsára],
nem szalonképes kifejezések
kíséretében. Vecsei is megenged magának
egy-két
szalonképtelen kifejezést, persze ezek ma már
mindenütt agyonhasznált obszcén
szavak, meg sem lepődünk, bezzeg az 1930-as években! Na,
és egy költőtől!
Tudjuk, „Atika”a trágárságait a
gyönyörű költői nyelvében kompenzálta az
utókor
– és benne a mi – nagy örömére,
örömünkre. Remekül kitudódik a
naplókból és a
velük egy időben keletkezett versekből a költő érzelmi
kiszolgáltatottsága.
Gyerekként a Gát utcai szoba-konyhában lét
alatti létben éltek négyen
albérlővel, ágyrajáróval. A
csillárra magát felakasztó ágybérlő
férfi, vagy épp
Jolán szerelemgyereke nem okozott akkora
problémát, mint az „Atika” által
befalt bukták és az érte kapott verés.
Az
előadóról, a József Attilává
lényegült Vecsei H. Miklósról kell már
írni a továbbiakban. És mit lehet
kifogásolni játékában, amikor minden
tökéletes?
Egyéni karakterrel bír az életanyag, amit
ő hozott a színházba,
nagyszerűen építi fel és remekül adja elő.
Van egy egész pici beszédhibája, ami
úgy, ahogy van, elhanyagolható, a hangja kicsit
édeskés, ez sem baj. Hullámos
haja dandys, úgy mutatja magát úri fiúnak,
amilyen József Attila sosem volt. Ez
már egészen enyhén, de zavaró. Minden
erejével próbálja ezt az úri
kinézetet
levakarni magáról, őszintén halad a prolis
kinézet felé, de sosem éri el.
Lelkében egyesült a költővel, ebből
építkezik az előadás alatt, nem művi, amit
csinál, hanem életes, magával ragadó.
Hatást keltő elemeivel képes meglepni
bennünket. Ilyen az üvegfal, amely elzárja a
külvilágtól, s megindítja a
menekülési vágyat. És ilyen a
befejezés, amikor ő maga meséli el saját
halálát,
ill. annak előzményeit. Vecsei szeretni való fiú,
ahogy a költő is az,
különösen így nyolcvan év
távlatából. Az előadás után
derékból a földig hajol
le a bokájához vagy hússzor, hogy
megköszönje a neki járó tapsokat. Ez fiatalos
hevületének tudható be, momentán még
csak 25 éves, pár év, és nem hajol majd
ekkorákat. Magával ragadott, akárhogy is,
és ez a lényeg.
A rendező
munkatársai Várnai
Ildikó
és Suri Zsófia
voltak.
Megtekintett
előadás: 2017. december
18.
Budapest, 2017. december 21.
Földesdy
Gabriella