Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

MONDJAD, ATIKÁM!

Pesti Színház

Vecsei H. Miklós József Attila-estjét hónapokig a Vígszínház Házi Színpadán játszotta (60 férőhelyes), ám a nagy érdeklődésre való tekintettel átvitték a Pesti Színházba, így többen láthatják egyszerre. Most a Víg-Pesti repertoárt nézve elmondható, hogy két olyan előadás is van, amelyben elhangzik József Attila Levegőt! című verse. Vecsei elmondásában nem meglepő az elhangzása, szép, ihletett előadásban hangzik el a monológ szerves részeként. De elhangzik a Hamlet színészkirályától is (Hajduk Károly), aki az utolsó versszakot [talán csak az utolsó négy sort] elhagyja a versből. A kétszeri elhangzás lehet véletlen egybeesés, ám aligha az. A szabadság olyan fenséges valami, ami sosem elég, mindig több kell belőle, mint amennyi van.

„Atika” nagyon érzékeny gyerek, gyerekként felnőtt, és felnőttként gyerek marad néhány speciális élethelyzetben. Csak szeretettel lehet gyógyítani, de még ez sem segít, hisz ezért jön be korai halála. Vecsei H. Miklós egyszemélyes produkciója felöleli az egész József Attila-i életrajzot, legalább is nyomokban mindenről esik szó, ami fontos. Az előadó azonos a rendezővel, vagyis Vecsei válogatta, szerkesztette össze az est szövegét, ő alkotta meg az est felépítését Krisztus szenvedéstörténetének 14 stációja szerint. A stációnevek villanyújság szerűen jelennek meg a hátsó falon régi írógép betűkkel. Egyedül a díszlet (itt: látvány néven fut) kialakítást bízta másra. A dobozszerűen kialakított szegényes szoba színpadképét Vecsei Kinga Réta tervezte. Vaságy, füstölő kályha, ami sparherd is egyben, a ledönthető szék, ami pszicho-analitikai hipnózisra is alkalmas. Működik a falikút vízcsapja, és a zuhany is megindul a mennyezetből. Vecsei még saját fogát is kihúzza (legalább is imitálja élethűen), amitől véres lesz a keze [a Hamletben ifj. Vidnyánszky Attila is ugyanezt csinálja], vizes ruhája rátapad testére, leveti, jéger alsóban folytatja tovább a monológot. Sok festett vérzés, de sok belső szenvedés is jellemzi Vecsei vállalkozását.

Az életrajzi események, a pikáns részletek, sokáig családi titkoknak számító események a költő saját elmondásában hangzanak el, ő vall mindenről. Ezek az információk kevéssé ismertek, alig publikáltak. Vecsei forrásként Asperján György Fogadj Szívedbe! c. könyvét jelölte meg, de az alapmű a költő magánéletéről a Szabad Ötletek Jegyzéke c. sokáig kiadatlan, és kiadva is kevesekhez eljutó J. A. naplója, amibe a költő írta elviselhetetlen bánatát, szeretethiányát, kudarcait [Gyömrői Edit tanácsára], nem szalonképes kifejezések kíséretében. Vecsei is megenged magának egy-két szalonképtelen kifejezést, persze ezek ma már mindenütt agyonhasznált obszcén szavak, meg sem lepődünk, bezzeg az 1930-as években! Na, és egy költőtől! Tudjuk, „Atika”a trágárságait a gyönyörű költői nyelvében kompenzálta az utókor – és benne a mi – nagy örömére, örömünkre. Remekül kitudódik a naplókból és a velük egy időben keletkezett versekből a költő érzelmi kiszolgáltatottsága. Gyerekként a Gát utcai szoba-konyhában lét alatti létben éltek négyen albérlővel, ágyrajáróval. A csillárra magát felakasztó ágybérlő férfi, vagy épp Jolán szerelemgyereke nem okozott akkora problémát, mint az „Atika” által befalt bukták és az érte kapott verés.

Az előadóról, a József Attilává lényegült Vecsei H. Miklósról kell már írni a továbbiakban. És mit lehet kifogásolni játékában, amikor minden tökéletes?  Egyéni karakterrel bír az életanyag, amit ő hozott a színházba, nagyszerűen építi fel és remekül adja elő. Van egy egész pici beszédhibája, ami úgy, ahogy van, elhanyagolható, a hangja kicsit édeskés, ez sem baj. Hullámos haja dandys, úgy mutatja magát úri fiúnak, amilyen József Attila sosem volt. Ez már egészen enyhén, de zavaró. Minden erejével próbálja ezt az úri kinézetet levakarni magáról, őszintén halad a prolis kinézet felé, de sosem éri el. Lelkében egyesült a költővel, ebből építkezik az előadás alatt, nem művi, amit csinál, hanem életes, magával ragadó. Hatást keltő elemeivel képes meglepni bennünket. Ilyen az üvegfal, amely elzárja a külvilágtól, s megindítja a menekülési vágyat. És ilyen a befejezés, amikor ő maga meséli el saját halálát, ill. annak előzményeit. Vecsei szeretni való fiú, ahogy a költő is az, különösen így nyolcvan év távlatából. Az előadás után derékból a földig hajol le a bokájához vagy hússzor, hogy megköszönje a neki járó tapsokat. Ez fiatalos hevületének tudható be, momentán még csak 25 éves, pár év, és nem hajol majd ekkorákat. Magával ragadott, akárhogy is, és ez a lényeg.

A rendező munkatársai Várnai Ildikó és Suri Zsófia voltak.

Megtekintett előadás: 2017. december 18.
 
Budapest, 2017. december 21. 
 


Földesdy Gabriella
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©