Táncszínházi
előadás – hirdeti a
színházi szórólap. Ötven perc
szünet nélkül. A színház Balett
+ sorozatának egyik állomása ez. A
történetet Németh
Virág
írta, az előadást maguk a szereplők hozták
létre, elsősorban a
rendező-koreográfus Barta
Dóra, és ő táncolja a piros ruhás
nőt az előadásban.
Mégsem ő a főszereplő, hanem a tolókocsis férfi,
akit Kőszegi Ákos
alakít.
Tulajdonképpen az ő monológját halljuk
(időnként hozzá még zenei
aláfestést,
zörejeket, szárnysuhogást), közben megjelenik a
háttérben a piros ruhás nő
táncos partnerével, szelíd hajlásaikkal,
testük forgásával próbálnak
érzelmi aláfestést
adni az elhangzó prózai szövegnek.
Vitathatatlanul
a próza dominál.
Kőszegi monológja, amelyben saját
nyomorékságát és kiszolgáltatott
voltának
esendő, kudarcos pillanatait panaszolja el, részvétet
keltenek bennünk. Egy
emeletes ház tetején villamos meghajtású
tolószékkel cikázik, kocsiját indulat
által vezérli, a kezdő jelenetben kis híján
a nézőtérre bukik a kocsival. Ez majdnem szándékos,
szívesen levetné
magát a tetőről, de mégsem teszi. A Kőszegi által
játszott figura mindent és
mindenkit gyűlöl, mert bénaságát nem tudja
elviselni. Vagdalkozva lázad saját
nyomorúsága ellen, értesülünk 27 perces
lift beli kínlódásáról, a
szódabikarbóna gyűlöletéről, a
kislányok lekvárba lógatott copfjairól (!),
ezek
mindegyike irritálja. Életéről keveset tudunk meg,
mióta nyomorék, nem jár be a
munkahelyére, bénaságát
valószínűleg baleset vagy idegbetegség okozta,
személyisége sérült. Egyetlen öröme
a vörös színhez való beteges
ragaszkodása,
imádata. Lelki vívódásának
mélypontját a táncospár sajátosan
fejezi ki: a lány
hátára veszi a férfit, majd többször is
összeroskad alatta. A béna férfi
megsebzi jobb kezének tenyerét, hogy vérezzen,
és élvezhesse a vörös színt.
Befejezésként csoda történik, test és
lélek végül egyesül, a piros ruhás
lány
kiemeli a férfit a székből, talpra állítja.
Egyek lesznek ismét.
Kőszegi
Ákos a tőle megszokott
igényességgel építi fel a figurát.
Már a tolószékben való ülés, az
arckifejezés
is láttatja a lelki torzságot a testin túl.
Türelmetlensége, kitörései sorsának
nyomorúságát kiáltja világgá.
Mindezt nem hangerővel, hanem a hang
árnyalataival, a hanglejtés, hangsúly gyakori
váltogatásával. Barta Dóra mind
rendező-koreográfusként, mind táncosként a
finom hangolások mestere. Sikerült
összekapcsolnia a prózát a tánccal.
Még sok lehetőség rejlik benne. Táncos
partnere Katonka Zoltán
volt, aki a fényhatások tervezője is egyben. A
jelmezeket Kiss Julcsi
tervezte, rendezőasszisztens: Vári
János.
Megtekintett
előadás: 2017. december
17.
Budapest, 2017. december 19.
Földesdy
Gabriella