Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

AZ ÖRDÖG

Karinthy Színház

Molnár Ferenc 1907-ben, a Vígszínházban bemutatott, szigorúan három felvonásos vígjátékát (nem lehet összevonni két részbe) sokan a „hazugság vására” címmel tisztelik meg. Az író a maga korában merésznek számító ötlettel állt elő: megtestesíti a kísértést, de nem fausti tragédiát csinál belőle, hanem egy szerelmi háromszöget old meg furcsa megjelenítésével. Molnár „olvasatában” az ördög nem aljas gonosz, hanem csintalan mókamester, ártalmatlan lény, vagy inkább hasznos csomókibogozó, akinek inkább hálásak lehetünk. Hegedűs Gyula az ősbemutató ördöge eggyé vált a szerepével, haláláig ő játszotta e szerepet az összes felújítást abszolválva, hisz az ördög nem öregszik…

A Karinthy Színház Hommage a Balikó Tamás felütéssel mutatta most be a darabot. Történt ugyanis négy évvel ezelőtt, hogy akkor a színház Balikó Tamás rendezésében és címszereplésével mutatta be Az ördögöt (2013. november 15.), csak Balikó egy évvel később meghalt. Az ő rendezése és alakítása magas színvonalon hozta a molnári vígjátékot, ezt az akkori kritikák is alátámasztják (ld. a Kultúrszóda blogja). Az akkori rendezés szereplői most újrajátsszák a négy év előttit, a Jánost alakító Szabó P. Szilveszter pedig a festő szerepe mellett az emlékrendezést is bevállalta. A szereplők gyakorlatilag ugyanazok, Balikó ördögét Földes Tamás vette át. A rendező munkatársa: Csákberényi- Nagy Anna.

A 20. század elejének tisztességes asszonyai olyanok lehettek, mint a darabbeli Jolán (Gubás Gabi). Nem csalták meg gazdag férjüket, de mindvégig a titkos szerelmük után áhítoztak, epedeztek. Jolán feleségül ment egy gazdag üzletemberhez (Schlanger András), pedig a festőbe volt szerelmes. Most azt hiszi, ha szerelmét, a festőt (Szabó P. Szilveszter) megnősíti egy tiszta, fiatal lánnyal, önmaga is meg lesz védve a továbbiakban, és tényleg csak barátság, tisztelet fűzi őket egymáshoz. Na, de jön az ördög, és addig mesterkedik, amíg a két szerelmes mégis egymásra talál, és házasság ugyan lesz (persze nem Elzával), de előbb majd válás, inkább. János és Jolán már hét éve titkolják szerelmüket, közben a festő modelleket fest. Egyiküket, Selyem Cinkát (Balázs Andrea) meg is ismerjük, ő olthatatlanul szerelmes kenyéradó gazdájába, ha időnként útban van, azonnal visszalép más javára. Elza (Balázsovits Edit), a kiszemelt menyasszony is Jánosba szerelmes, még Jolánról is tud, és így is vállalná Jánost, de rá sincs szükség, ő is visszalép. Itt egy vis maior (nagyobb erő) áll fenn, és ehhez kell az ördög!

A nagypolgári környezetben játszódó történetet még számos, apróbb esemény árnyalja. Kiderül, hogy Jolán férje azért a lelke mélyén féltékeny szép feleségére, csak nem akar nevetséges lenni. Jolán pedig még az ördöggel is flörtöl egy kicsit (Elza meg táncol vele), mert közben azt hiszi, hogy János tényleg elveszi feleségül az általa kiszemelt Elzát. A második felvonás az ördögi cselek tetőpontja. Még az „ördög” sem tudja, hogy Jolán báli köntöse alatt mi rejlik: kacér ruha vagy a pucér meztelenség? A rejtély később megoldódik, de az már tényleg az ördögi fondorlatok csúcsa, amikor Jolán levelet ír Jánosnak, és nem azt írja, amit az illem diktál, hanem szerelmi vallomást, amit titkon gondol. A harmadik felvonás ennek a levélnek nyomába ered. Az ördög mosolyog, és mint aki jól végezte a mutatványt, elköszön tőlünk (voilá!).

Horesnyi Balázs díszlete épp annyira naturalista, amennyire kell. A festő szobájának neobarokkos faldíszei papírmaséból készültek, ugyanezek a Jolánék báltermében kissé világosabb színben mutatkoznak. Szerepel az ördög nagy fotelje háttal a nézőtérnek, hősünk innét bújik elő, merthogy nincs szüksége ajtóra. Pilinyi Márta jelmeztervező Jolánt szépen öltözteti, bár a báli köntöst inkább estélyi ruhának véltem. Elzát már kevésbé. A harmadik felvonásbeli szürke blézer rosszul áll a színésznőn, főként a kinyúlt, elálló zsebek miatt. Selyem Cinka egyenesen rongyokban lép fel. A férfiöltözetek túlzottan szerények, hiányzik az ördög cilindere (vagy kalapja), hozzájuk képest az inas öltözete elegánsabb.

Fájdalom, hogy le kell írnom, de Földes Tamás ördöge nem az igazi. Pedig arckifejezése néha ördögi vigyort mutat, sokszor tűnik illúziótlannak. Hangja nem átütő erejű, mozgása kissé esetlen, és nem elég elegáns ördögi mivoltában. A figura egyik velejárója az elegancia, ha ez hiányzik, oda az egész jelenség! Gubás Gabi remekül hozza a szépasszonyt, és ő tényleg hódító. Szabó P. Szilveszter festője dinamikus, hiteles, emberi. Nem szépfiú, karakter arcát megszépíti az állandó szerelmi epekedés. Balázsovits Edit különös, nem átlagos Elzát játszik, kiválóan artikulál, jól áll neki, hogy naivra veszi az otthagyott menyasszony szerepet. Balázs Andrea is a szokásostól eltérő Selyem Cinka, molett és slampos, ám végtelenül kedves. Az inast Honti György alakította, fennhéjázó arckifejezése és táncos lépései jóféle komikus hatást keltenek. Jolán férjének hálátlan szerepét Schlanger András vállalta fel.

Híres, klasszikus zenei bejátszások fokozzák a történet izgalmát. Chopin, Strauss egy-egy műve, illetve Lalo híres hegedűversenye (?) is felhangzik kísérőzeneként. A szórólap nem tüntet fel zenei szerkesztőt, csak „HANG” címszóval jelöl felelőst Voronkó Miklós személyében. A világítást Kaszai Sándor kezelte, díszletkivitelező: Major Attila, produkciós vezető: Ridzi Gábor. A művészeti vezető: Karinthy Márton.

Az utólag Balikóra szabott „hommage” így kicsit felemásra sikeredett. Azért jó volt látni most is.

Bemutató (és megtekintett) előadás: 2017. november 24.

Budapest, 2017. november 27.

 
Földesdy Gabriella
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©