Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

DOLGOK, AMIKÉRT ÉRDEMES ÉLNI

Centrál Színház

Interaktív egyszemélyes, nem hagyományos színdarab. Még a rutinos színházba járókat is megtévesztheti Duncan Macmillan és Jonny Donahoe nagyon érzelmes, lelkiző, nosztalgiázó műve. A brit szerző darabját magyarra Csukás Márton és Csukás Barnabás fordította, magyar színpadra alkalmazta és rendezte Horgas Ádám. A magyarítás remekül sikerült, talán ez az, ami megtéveszt bennünket egy rövid időre, ugyanis az idézett zenei illusztrációk Seres Rezső, Cseh Tamás, Szécsi Pál, Cserháti Zsuzsa dalaiból állnak össze. Az élethelyzetek is csak ritkán térnek el az itthoni viszonyoktól.

Először az előadás egyetlen főhőséről, Pokorny Liáról kell írnom, hiszen ő hozza létre az estet. A színésznő már a produkció megkezdése előtt mosolyogva jelenik meg a stúdiószínpad előterében, és beszélget a közönség néhány tagjával, feltehetően az ismerősökkel. Mintha nem is a főszereplő lenne, hanem maga is közönség. Majd le-föl jár színpad és nézőtér között, jelzi, hogy mindjárt kezdődik, csak még várunk valakit. Aztán halljuk, hogy sárga cédulákat osztott ki többeknek, azok, akik kaptak, a cédulán lévő szám elhangzásakor álljanak fel, és olvassák fel hangosan a rajta lévő szöveget. El is próbálják mindezt gyakorlásként. És végre elkezdődik Pokorny Lia monológja a gyerekkorról, az otthonról, milyen volt anya és apa, az iskola, gondtalan volt az élet mindaddig, amíg az édesanya nem próbált öngyilkos lenni. Ebben a jelenetben Lia felhívja az „apukáját” a nézőtérről, és eljátsszák azt a jelenetet az autóban, amikor anyja bekerült a kórházba. Később „apukának” az a feladata, hogy minden megállapítás után megkérdezze: „miért?” A záporozó megállapításokra rohamszerűen jönnek a miértek, és viszont.

A labilis idegzetű, öngyilkosságra hajlamos anya adja az ötletet ahhoz, hogy főhősnőnk összeállítson egy több ezer tételből álló listát arról, hogy milyen okai vannak, lehetnek az embernek, amik miatt mégis érdemes élni, amik együttesen, vagy külön-külön felülírják az öngyilkosságot. A lista időnként megszakad, mert újabb jelenet kerül színre, ezúttal egy fiatalembert hív fel Lia a nézőtérről, ő játssza Andrást, az udvarlót, majd a férjet. Sorra kerülnek a házasság boldog és kevésbé boldog pillanatai, majd anya befejezett öngyilkossága is. Így érkezünk el a jelen korig, amely talán új kihívásokkal, új kapcsolatokkal, örömteli találkozásokkal reményt ad mindenkinek a túléléshez, miközben a lista már az egymilliomodik tételnél tart.

Pokorny Lia úgy jeleníti meg a főhősnőt, mintha kezdettől saját gyermekkoráról, saját életéről, szüleiről, párjáról beszélne. Belebújik a figurába, és adja magát, elfelejtjük, hogy nem a színésznő életét látjuk megelevenedni, hanem „csak” a megírt szerepet látjuk, halljuk. A színésznő egy farmer nadrágban, kívül hordós ingben, divatos, vastagtalpú félcipőben rohangálja végig, lejön a nézőtérre, körbefutja, pacsizik a közönséggel, közben kontyba kötött haját leereszti, majd ismét fölgumizza. Egyszóval sziporkázik. Az persze a rendező és a színésznő közös titka, hogy a színpadra felvitt szereplők spontánul játszanak-e vagy beépített elemek, ugyanez kérdéses még a sárga céduláról felolvasó személyek esetében. Egyértelműen nem állapítható meg.

A díszlet két tacepaó a színpadon, rajta több száz kis sárga cédula. Az előadást a Lepkegyűjtő Produkció mutatta be, rendezőasszisztens: Pogács Zsuzsi, producer: Bereczki Zoltán, Ferenczi Orsolya. Az örömök listája megérinti az embert, legalább elgondolkodik rajta, mennyivel jobb hálásnak lenni a kellemes dolgokért, mint örökké szidni mindazt, ami nem tetszik, leszólni, lehurrogni mindent és elégedetlenkedni akármiért.

Az előadás a Centrál Színház Kisszínpadán kerül előadásra, az emeleten.

Bemutató: 2017. október 6.

Budapest, 2017. november 7.

Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©