Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

FIGARO HÁZASSÁGA, AVAGY EGY ŐRÜLT NAP EMLÉKE

Nemzeti Színház

Nemcsak ez az egy nap őrült – a világ egésze az. Ebben a zavaros világban kell megélni a jelent, ám akik az álmokat és/vagy a jövőt kutatják, azoknak ezt is, meg a múltat is, hiszen az álmok olykor a múltba, vagy a gyerekkorba visznek, esetleg még korábbi időkbe is? – miközben szinte állandóan egy óra ketyegését halljuk ebben az előadásban. Részben talán azért is, mert a szerző, Beaumarchais [Pierre-Augustin Caron (1732—1799)] órásmester fia volt, sőt maga is kitanulta – tehát hol halkabb, hol hangosabb óraketyegést hallunk, már amikor nem Rossini (A sevillai borbély) vagy Mozart (Figaro házassága) zenéje szól. Vagy más zenék, esetleg két gumi-futószalag surrogása. Zeneszerző: Katona Dávid, zenei szerkesztők: Katona Dávid és maga a rendező.

Lehet a jövő, de lehetne a jelenünk, egyes öltözékek szerint akár a múlt is. Nincs földesúri első éjszaka-jog, de van gazdagság, tulajdonlás, minden a grófé, az Éden Vállalat egésze szőröstől-bőröstől-emberestől (Almaviva gróf – Schnell Ádám). Tehát van grófi cím is, mi több, 32 arisztokrata ős – ami viszont Figarót – a gróf személyi titkára itt, bár öltözete nem erre utal (Kristán Attila) – abszolúte nem érdekli.

Hogy miről szól az előadás? – nagyjából arról, amiről Beaumarchais megírta annak idején, 1784-ben. Más kor, más környezet, azonos problémák. Csalás, zsarolás, szerelem – ez utóbbi különös hangsúlyt kap itt, először ki is mondják, másodszor már – a befejezése körül – csak a dalszöveg-részlet szól róla (angolul, feltételezve, hogy a „love” szót azért már ismeri mindenki).

Mindez pedig jórészt fiatal alkotógárda műve. A rendező, Sardar Tagirovsky Kazanyban (Oroszország) született 1985-ben. Színészetet tanult a Shakespeare Színművészeti Akadémián Budapesten, a Budapest Bábszínház stúdiójában bábszínészként szerzett képesítést. Jelenleg negyedéves rendező hallgató a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, szintén Marosvásárhelyen drámaírást is tanul. A „sorskomédia”, ahogyan e darab műfaját jelölik, a rendező és Sényi Fanni (szintén nagyon fiatal dramaturg is) ötlete alapján született, Beaumarchais művének alapján pedig Sényi Fanni írta.

A Nemzeti Színház honlapján többek között ezt olvashatjuk erről: „egy… távolinak tűnő jövőben Spanyolország nagyhatalommá vált egy A.I.DEN (Éden) nevű vállalatnak köszönhetően. A vállalat a mesterséges intelligencia fejlesztésével foglalkozik, elnöke egy 21. századi gróf. Az ő házában vagyunk”. Egyik fontos mondata Almaviva grófnak, aki az Éden Vállalat alapítója, tulajdonosa, elnöke és vezérigazgatója: „Vállalatunk volt a világon az első, amely ötvözte a mesterséges intelligenciát az emberi érzelemmel. Mi adtunk testet a jövő emberének. Ők már velünk élnek. Itt vannak. Tudásuk és empátiaszintjük elképesztően magas. Emlékezzenek vissza, milyen hihetetlennek tűnt ez tíz évvel ezelőtt. Nekik köszönhetjük, hogy még nem pusztítottuk ki egymást, hogy élhetővé vált bolygónk.” Minden esetre az érdekes elgondolások egyike ez.

Nos, a gróf háza természetesen hiper-szuper: nagyon modern kanapé és egy áttetsző kisasztal minden berendezése, amit láthatunk. A kanapé többször is előtérbe kerül (a „rendezői baloldalon” – ahogyan ezt is hangsúlyozzák). A színpad közepén egy széles járda vezet hátrafelé, két oldalán egy-egy futószalag, a futószalagok fölött egy-egy kapu. (Díszlettervező: Dobre-Kóthay Judit). A fényhatásoknak is különös szerepük van az előadásban.

Amit látunk, Figaro álmában jelenik meg – ám itt az álmok világával is tudományosan foglalkoznak. Hiszen itt van Domingo is, a tudatos-álom kutató (Szép Domán e.h.), tehát nem általában álmokról van szó, hanem tudatos álmokról. És találkozunk Sebastiánnal is, MI (=Mesterséges Intelligencia) kutatóval is (Szabó Sebestyén László).

Bevezetésként a Nemzeti Színház épületét látjuk korábban felvett kisfilmről körül és belül, liftben és bárhol, főként Almaviva gróf, de több szereplő is megjelenik, bemutatkozik. A színház épülete kisfilmen később is megjelenik az üres nézőtérrel. Az épület valóban modern stílusú, most ismét rácsodálkozhatunk.

Több más kisfilmet is látunk az előadás közben, ilyen a „Suzanne-montázs” – főleg a lány (a grófné szobalánya, Figaro menyasszonya – Barta Ágnes) arca a legkülönbözőbb beállításokban, szintén a színház előtt és a színház épületében, vagy Antonio (gondnok és kertész – Szarvas József) álma.

Máskor több, ebben az előadásban nem játszó színész fényképe kivetítve megjelenik mint éppen állástalanoké (Trill Zsolt, reméljük, hamarosan újra játszani fog).

Számos kiszólást hallhatunk színházról, rendezésről általában, vagy utalást a korábbi műre, A sevillai borbélyra (1775).

Az egész előadás igazából hosszas (három és fél óra két szünettel), ezt hol indokoltnak véljük, hol csak szó szerint játéknak, ha nem is öncélúan. De, mint kifejtik a szereplők, az élet maga is lehet játék. Vagy álom („Az élet álom”). Vagy mindkettő.

Az előadás egésze filozofikus hangvételű, hol jól értjük, hol még az előadás lassúsága ellenére is nehezen követjük a nehéz mondatokat, monológokat (Figaro és Almaviva monológjai).

Rozina grófné (Szűcs Nelli) alakja, játéka külön történet is lehetne, például lelkesedése, hogy újra fiatal lányként jelenhet meg a „színpadon” Suzanne-ként! – bolondozása, futkosása a mozgó futószőnyegen újra és újra, főleg mezítláb, kibontott hajjal. Tetszik neki – módjával – Chérubin (a grófné keresztfia – Berettyán Nándor) iránta való rajongása is, de férjét szereti még mindig, és nagyon fáj neki, hogy férje már nem viszonozza. Ezért örülünk, hogy mégis egymásra találtak, legalább is egy csók erejéig biztosan…

Itt azonban minden a grófé, nemcsak az épület, az emberek is; de annyira azért nem, hogy megkaphassa „simán” Suzanne-t. És Rozina mégis előteremti valahonnan (honnan? Hiszen neki sincs semmije) a nagy összeget, majd a „bírósági tárgyaláson” beszórja a karzatról a rengeteg pénzt, amivel Marcellina (itt bioszoláris építész – Söptei Andrea) zsarolja Figarót, hogy vegye feleségül…

Japán gésánk is van (Szabó Nikolett e.h.), ha nem is az előírt arcfestéssel, de a kifogástalanul lassú, kimért, hosszas tea-készítés ceremóniájával – talán valóban 7 perc, ahogy utalnak rá közben. Nem tudjuk, nem mértük. De hogy robotról van szó, az kétségtelen. Pontosabban egy „digitális gésáról”… Ő máskor Eva is.

Nagy Márk e.h., azaz Adam az egy egyik humanoid (=kifejezetten emberszerű, emberi alakú robot) szerepében: ő egyike a „hiperérzékenységű” gépeknek. Evával, aki szintén egy humanoid, képesek rácsatlakozni hol Figaróra (az előadás elején például), hol Antonióra, hogy azok előhozhassák álmaikat.

És megismerhetjük Figaro életének addigi történetét, ha nem is teljes részleteiben. A sokféleség hallatán meg sem lepődünk, szomorúsága, magánya azonban eljut hozzánk. Ezen már az sem sokat változtat, hogy kiderül a megőrzött zsebóra nyomán – szinte csak amúgy mellesleg – hogy igazából ő Marcellina pólyáskorban elveszett fia, apja meg tán Bartolo (agykutató – Tóth László).

Figaró érzi, hogy ez az ő napja, Suzanne pedig fél, hogy az övé éppen nem. Az esküvői előkészületek megtörténtek, Figaro házasodna, a gróf és grófné (átmenetileg biztosan) egymásra találtak, egymással még táncolnak is, a vasfüggöny azonban lemegy Suzanne háta mögött, Figaro pedig kívül marad…?

Játszanak még: Bazilio, zenetanár – Bordás Roland, Fanchette szobalány (Antonio lánya, aki titokban Chérubint szereti) – Katona Kinga és Pepito Pepitánez, színész – Rácz József.

A jelmezek sokfélék, ahogyan a szereplők is. Az elnök természetesen méltóságteljesebb, erre jól szolgál a selyemköpeny, a ruházata, de a nők ruhája is gyakorlatilag kortalan. Jelmeztervező: Bajkó Blanka-Alíz.

A video Nagy Bianka munkája, az eddig megszokottaknál talán nagyobb teret kap az előadásban. A nézők még saját magukat is láthatják rövid időre, máskor a szereplőket kinagyítva, vagy éppen a takarásban történő játékukat. Operatőr: Grátz Márk.

Rendezőasszisztens: Kolics Ágota.

Persze, szeretnénk követni, éppen mikor mi történik, de nem mindig tudjuk, annyiféle a történés meg a kiszólás, bemondás. Tudatalattink azonban biztosan folytonosan dolgozik  Hogy aztán mikorra és mi jut el a tudatunkig is, az külön érdekes kérdés lehet, az agykutatók (MI kutatók!) számára pedig akár csemege.

Mit is mondhatnánk még? Beaumarchais darabja aktuális ma is, és úgy tűnik, marad a jövőben is. Sajnos.

Bemutató: 2017. november 10.

Megtekintett előadás: bemutató

Budapest, 2017. november 12..



Györgypál Katalin

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©