Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

ADVENT A HARGITÁN

Külhoni Magyar Nemzeti Színház, Kassa

Nemzeti Színház – Gobbi Hilda Színpad

Sütő András költészettel, egyéni, nemzeti tragédiával átszőtt, erősen áthallásos színjátéka most a kassai illetőségű Külhoni Magyar Nemzeti Színház előadásában került bemutatásra, egy estére. A darabot Rubold Ödön rendezte.

A Kis Romlás és a Nagy Romlás hófödte sziklái, szurdokai között él Bódi Vencel egy maga által eszkábált faházban, benne műhely, fegyverek, agancsok és kandalló között. Egyedül él, mert egyetlen lánya, Mária elköltözött tőle, egy tengerészhez ment feleségül. Unokáját még sosem látta. Néha Zetelaki Dániellel beszélget, ha az meglátogatja, és Árvai Rékával, aki benéz hozzá időnként. A történet Árvai Rékáról és Zetelaki Gáborról szól, akik igaz szerelemmel szeretik egymást, mégsem lesznek egymáséi, mert túlfűtött érzelmeik mindig szemrehányásba torkollanak. Szó szót követ, és a harag, az átkozódás megöli a szerelmet. Réka elűzi Gábort, akit maga alá temet a Nagy Romlás, de csoda történik: a lány húsz év múlva kaparja ki a férfit a jég alól. Ekkor megint esély van összekerülésükre, de ez a találkozás is balul üt ki, mindketten odavesznek a földcsuszamlásba.

Tudjuk, mert a zsigereinkben érezzük, hogy a Nagy Romlás sokatmondó fogalom. A lélek kifejezése ez, amikor mi magunk akadályozzuk meg, hogy boldogok, elégedettek legyünk, inkább dacolunk azzal, akit a legjobban szeretünk. Megöltük magunkban a megbocsátás képességét, s ezért keservesen bűnhődünk. Elnyeli a meg nem bocsátót a vadon mélysége. A Nagy Romlás bennünk van, mert méltatlanokká váltunk a csoda átélésére, az Isten áldására, hisz önzésünkben elhagyjuk régi hitünket, hagyományainkat, szülőföldünket, hogy máshol boldoguljunk, kiüresítjük szálláshelyeinket, idegenné tesszük nyelvünket és szívünket egymás hibái iránt. A műben negyvenháromszor előforduló, nem létező földrajzi fogalom így válik egy kisebbségben élő nép (=az erdélyi magyarság) tragikus pusztulási folyamatává.

Sütő elborítja az Advent a Hargitánt sokatmondó szimbólumokkal. Réka a gyönyörűséges jégmadár, aki nem rak fészket, de másrészt a csak mesében élő tűzmadár is, aki gyújt és lobog szüntelen. Fontos a szín- és számszimbolika. A művet három szín uralja: a kék, a piros és a fekete. Ezek a székelység színei, de a kék és piros a jégmadár két színe is. A hideg, meleg és a gyász színeivel, a kettes, hármas, hetes, tizenkettes szám gyakori megjelenésével, a beépített erdélyi népdalokkal, a Mária kántálási énekkel találkozunk. A betlehemezés, tűzugrás, serketánc legalább a szöveg szintjén megjelenik, ahogy sok benne a bibliai utalás. Két karácsony előtti adventet foglal magába a történet, a várakozást, de mindkét alkalommal maga az ünnep elmarad, pusztulásba torkollik az advent. Külön hangsúlyt kap a hallgatás parancsa mint szimbólum. A szereplőket Vencel óvja a hangos beszédtől, mert sokszor elég egy kiáltás, hangos szó, és elindul a hóomlás a hegyen. Bódi Vencel Istenhez szóló könyörgése a második részben dermesztő hatású, könnyeivel küzd, aki hallgatja: „Szelídítsd meg, Istenünk a hótornyaidat, és add vissza nekünk a kiáltás, a segélykiáltás jogát, hogy felemelt hangon szólhassunk a mi gyermekeinkhez! Vedd el tőlünk, Uram, a hallgatás kötelességét. A némaság maga is hangosabb és vidámabb nálunknál a mi hegyeink között, ám annál sajogóbb idebent a szívben, amit nincs akihez fölemelni … Ámen.”

Rubold Ödön eredetileg 2013-ban, Békéscsabán állította színpadra Sütő színjátékát. A jelenlegi előadás rendezője is ő, most a Külhoni Magyar Nemzeti Színház keretei között került színre. Az öt szerepet Csáki Edina (Réka), Csikos Sándor (Bódi Vencel), Csokán C. Raul (Zetelaki Gábor), Hajdu Géza (Zetelaki Dániel), Erőss Ivett Andrea (Mária) játsszák tudásukhoz és tehetségükhöz képest jól. A díszlet erősen stilizált, mindössze egy szobányi fakalitka, amiben asztal, szék, tálas, talán szuszék látható, emellett sok-sok lámpás, amelyekből néhány az asztalon álló fenyőfát díszíti. Az ajtó fölött textilből varrt jégcsapok, a ház körül ugyanebből az anyagból hóbuckák állnak (díszlettervező: Lenkefi Réka). Az egyszerűsített népies hatású jelmezeket Kiss Zsuzsanna tervezte. A zenét a háttérből hallhatjuk, de mindig csak a Mária-kántálás ismétlődik (zenei szerkesztő: Gulyás Levente).

Az erősen meghúzott drámai szöveg mellett lecsökkent a zenei illusztráció, valahogy kilúgozottá vált az egész előadás, hiányoznak az élő zenészek, a székely nők és férfiak, táncosok stb. A gyönyörű szépségű költői szöveg természetesen ezt is elbírja, de aki már látta korábban teljes fegyverzetben az Advent a Hargitánt, annak hiányérzete támad.

A korrepetitor: Czimbalmos Valéria, a fénytechnika és a színpadmester: Bencsik Mátyás, hangtechnika: Zöldi Csaba, öltöztető-kellékes: Magyar-Kalotay Rózsa.

Előadták: 2017. november 3-án

Budapest, 2017. november 5.                    

Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©