Shakespeare
egyébként is nehezen emészthető két
királydrámáját sűrítette Mácsai
Pál rendező (dramaturg Ari-Magy Barbara)
egy estés darabbá, alig
több mint 3 órás játékidővel. Nem is
annyira a királyok történetét nehéz
követnünk – ebben segít a honlap
eligazító szövege is –, mint inkább a
királyi
udvarbéliek és nem udvarbéliek
éppen-hovatartozását,
királypártiságát vagy
ellene lázadását, egyeseknél a hűség
kicsorbulását vagy éppen a nagy
tétovázást:
lázadni vagy nem lázadni.
Mire kell a
hatalom? Természetesen
a vagyonhoz. Földbirtokhoz, hiszen az 1400-as években
vagyunk, Angliában,
természetesen. Anglián belül azonban több
helyszínen is, mindezt a háttérre
vetített feliratok rendre közlik velünk. Lehetünk
a királyi udvarban,
kocsmában, országút mentén, a
lázadók udvarában, csatákban… Ehhez
olykor
átrendezik a színt: az óriási
bőrkanapét – ami akár trónra is
emlékeztethet –
áthúzgálják, a nagy asztalt
beállítják másképpen,
felfordítják őket, ekkor védelmül
szolgálnak, elbújhatnak mögöttük-alattuk,
vagy éppen háttérként
szemlélhetjük,
ha eléjük ülnek.
A rengeteg
szereplő között
már nehezebb eligazodnunk. Rajtuk nincs tábla. A
színészek legtöbbje 2-3
szerepet is játszik, talán 2 színész az,
akinek egy-egy szerepe van. „Női
szereplő” most is kevés van, mint Shakespeare-nél
általában (mit is kerestek
volna a nők akkoriban nyíltan a hatalomban?!),
közülük az egyiket meg férfi
játszik (Paplanos Dolly – Polgár Csaba).
Sok színésznő meg férfit, vagy férfit is.
Miután Nádasdy Ádám éppen ebben az
évben újrafordította a darabokat, nem
lehetne panaszunk a szöveg érthetőségére sem.
Mégis nagy figyelmet követel az
események pontos követése. Pedig a hangsúly
most is az érzelmeken van. Még a
skót nyelvű dalban is, természetesen, melyben a
háborúba készülő férjét
félti
felesége.
Sok
bravúrnak lehetünk tanúi
az előadásban. Mindenekelőtt természetesen IV. Henrik
király és Falstaff János
lovag azonos megszemélyesítésének Csuja
Imre nagyszerű játékával. Előfordul, hogy
előttünk „vedlik át” Falstaffból
királlyá, vagy akár fordítva –
már nem is zavaró. Pogány Judit
rezzenéstelen arcú Főbíró, akár IV.
Henrik mellett,
akár V. Henrik mellett – olyannyira, hogy V. Henrik
kénytelen megbocsátani a
főbírónak már királyként, hogy
herceg korában őt lecsukatta. Pogány Judit
ugyanakkor féltő, szerető idős Szaporáné
„üzletvezető” (fogadós) a Disznófő
kocsmában, ahol Falstaff és Henrik (Nagy
Zsolt) — utóbbi még mint a Walesi herceg
– rendszeresen tanyázik. Már
amikor Falstaffék éppen nem rabolnak ki
adománygyűjtőket, Henrik herceg meg
Falstaffékat, vagy éppen nem csatába mennek. A
csatában Falstaff nem
jeleskedik, annál ő sokkal ügyesebb. Még Henrikkel
is elhiteti, hogy ő ölte meg
a lázadó ifj. Henry Percyt, Szélvészt (Polgár
Csaba), akit pedig Henrik maga ölt meg.
Egyvalamiben
tévedett
Falstaff: hogy V. Henrik majd jó életet biztosít
neki az udvarban, megbecsüli,
értékeli addigi együttes lump életüket.
Ez azonban nem következik be.
Azt is
hihetnénk, hogy
Henrik hercegnek nincsenek különösebb érzelmei,
csak a kocsmát kedveli, és
kész. Annyira, hogy nehéz elképzelnünk: ő a
trónörökös azon a trónon, amit apja
nehéz harcok és gyilkosságok árán
szerzett és tartott meg. Ám olykor, éppen a
kritikus pillanatokban napvilágra kerül Henrik herceg
másik énje is, amikor
apját megmenti a csatában, vagy később,
apját már halottnak hívén, a
koronának
(ami itt egy arany kitűző) tesz szemrehányást, hogy
tönkretette és meggyilkolta
apját. Az a korona, az a hatalom, ami őrá is vár.
Sok emberi
pillanatot
láthatunk a színpadon. Tanácskozásokat.
Vagy azt a tétovázást, amit Id. Henry
Percy, őrgróf, Szélvész apja (Kaszás
Gergő m. v.) mutat be nekünk oly’
látványosan előbb tolószékben, aztán
onnan hirtelen felállva – később a
Skóciába való menekülést
választva, megadóan
visszaülve a tolószékbe. De ahogy a felesége
felkínálja neki azt a tolószéket!
(Worcester grófja, az id. Percy öccse és Lady Percy,
id. Percy felesége – Takács
Nóra Diána.) De emlékezetes János
herceg, a király kisebbik fia (Jéger
Zsombor) színjátéka: elhiteti a
lázadó ellenféllel (Yorki érsek – Vajda Milán), hogy békét
kötnek,
elküldhetik a csapatokat. Csak éppen a királyi
csapatok fegyverben maradnak, a
lázadókat pedig azonnal kivégeztetik –
hiszen a király nevében ő csak azt ígérte
meg, hogy orvosolják a király sértéseit.
Mert
ígérni tudni kell és
éppen a megfelelő időben. Ha meg elhiszik… hát
bizony magukra vessenek!
Emlékezetes
Kopár vidéki
bíró is (Znamenák István),
aki
Londonba vágyik, nem sajnálja a másoktól
kicsalt pénzt – de tudjuk, a terv
felsül, hiába voltak jó ismerősök egykor abban
a bizonyos kocsmában,
Falstaffnak kitelt az ideje az udvarban.
Életjáradékra azért még
számíthat.
Fontos a
szerepe a király
mellett, a hatalomban Warwick grófnak (Vajda
Milán) és a király sógorának
(Westmorland őrgróf, Ficza István) is.
Játszanak
még: Novkov Máté, Dóra
Béla, Zsigmond Emőke,
Kókai Tünde, Herczeg Tamás m.v.,
Máthé Zsolt, Darvas Ferenc m.v.
Dalszöveg:
Máthé Zsolt.
Díszlet:
Izsák Lili.
Jelmez: Benedek Mari. Legtöbben mai
öltözékben jelennek meg, a korabeli
ruházat legfeljebb csak jelzésszerű. A csatában a
két fél ezüst, ill.
aranyszínű fényes, tapadó dzsekiket visel a
ruházata fölött. Amikor a
trónörökös
Henriket átöltöztetik, megfésülik –
fehér ing és sárga színű nadrág az
új öltözék,
IV. Henrik halála után az udvarbéliek, már
az új király szolgálatára hasonló
ruházatban jelennek meg a Főbíró kivétel. Ő
most is a hivatalos talárt viseli a
törvény őreként. A falusi újoncok
természetesen szedett-vedettek. Paplanos
Dolly igen kirívó a pici szoknyában,
magassarkú cipőben, csupasz derekával (ne
feledjük, ő Polgár Csaba!).
A kifejező
zene Darvas Ferenc, Herczeg Tamás,
Kákonyi Árpád munkája, egész kis
zenekar van a
színpad hátterében.
Nehéz
megemészteni, annyira
sűrű, szövevényes és sokrétű az
előadás. És persze nem annyira a csaták (a
kardokat
láncok helyettesítik) maradnak meg bennünk, mint
inkább a közvetített érzelmek.
Ahogyan annak lennie kell.
No és
az áthallások?
Szívesen mondanám, hogy igen, hogyne! – de
inkább azt kell mondanom: a hatalom
szinte örök törvényei ezek.
Öldökölni-gyilkolni azonban nem mindig
muszáj… de
még ezt belátva sem leszünk
„feldobottak”.
Bemutató: 2017. október 14.
Budapest, 2017. október 15.
Györgypál
Katalin
