Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

IV. HENRIK I-II.

Örkény István Színház

A januári József és testvérei után már nem csodálkozunk a következő monstre bemutatón. Mintha a „kis színház – monumentális irodalmi mű” meghirdetett színházi program részeként mutatná be az Örkény Színház most Shakespeare két estére szánt királydrámáját, a IV. Henriket egy estére rövidítve, két részben, Mácsai Pál rendezésében. Újra fordította: Nádasdy Ádám 2017-ben (a régi sem idős, Vas István jegyzi 1950 körül). Dramaturg: Ari-Nagy Barbara, a rendező munkatársa: Szabó Julcsi.

Bár a színházat a nyár folyamán felújították, székeket kicserélték, az akusztika nem lett jobb. A 15. sorban ülve kb. a szöveg húsz százalékát nem értettem, pedig az újrafordítás miatt fontos lett volna. A szöveg tulajdonképpen nem modernizált, többségében maradt veretes, viszont a jelmezek a mai divatot követik. Épp ezért már az első jelenetben feltűnik a disszonancia, amikor „munkaértekezlet” közepette jön össze a király és stábja megbeszélésre öltönyben, nyakkendőben, a gesztusaik is maiak, és kb. Arany korabeli nyelven társalognak. A szöveg és a szituáció, jelmez, díszlet közötti antagonizmus a továbbiakban is megmarad, fűszerezve némi vallásgyalázó cinizmussal, mint a szentostya osztás profán jelenetben, vagy transzvesztita prosti, bujálkodási imitáció, szóval válogatott mai ínyencségek a porondon színházi ínyencek számára. 

A királydráma cselekménye – ha nehezen is – követhető, amikor kellően odafigyelünk. Egyre jobban belebonyolódunk IV. Henrik király uralkodásának viszályokkal teli problémáiba. Elődjét, II. Richárdot letaszítva a trónról, majd eltéve láb alól, uralkodik. Hatalmát azonban csak úgy tudja megtartani, ha időközben támadt ellenfeleit csellel vagy fegyveresen legyőzi. Ellenfelei előbb-utóbb feladják, elveszítik erkölcsi és katonai fölényüket, a vesztesek oldalára kerülnek. Henrik megerősödik, fiai közül a legidősebb (a későbbi V. Henrik) okozza a legtöbb gondot. A fiú látványosan szembemegy apja elvárásaival, Falstaff János barátjával járja az országot, és oroz, rabol, mellesleg lusta, léha, és időnként apja halálát várja. Azonban látva testvérei irigységét és a kedvező politikai helyzetet, „megtér atyjához”, s annak halálakor átveszi komoly arccal a trónt. A komoly arc mögött tudatos elhatározás rejlik, felkent királyként Falstaffot és jöttment kíséretét elűzi a királyi udvarból, még a környékről is. Mondhatnánk pestiesen, hogy a hála nem politikai kategória. Shakespeare királydrámájának üzenete a mához nem lehet más, mint az, hogy ocsmány dolog a hatalomért folytatott harc, ha győz is az egyik fél, hamarosan ő lesz vesztes, mindenki aljasságokat követ el eközben, amit vagy megbán, vagy nem. A csúcson csak ideig-óráig lehet lenni, a célok mindig szentesítik az eszközöket. Úgy tűnik, ennek soha nincs vége, mert mind a mai napig ez így zajlik.

Mácsai rendezésének legnagyobb kihívása, hogy az öreg Henrik királynak és Falstaffnak szerepét ugyanazon színész, Csuja Imre játssza. A Falstaff figura önmagában is jelentős, a testes mókamester bohóc is meg szélhámos is egyszerre, saját zsebre dolgozik, újonc toborzása kimeríti a súlyos korrupció fogalmát, de mindezt szeretetreméltóan csinálja. Henrik apaként szereti az öreget, vagyis itt van egy közös pont: az igazi apa (Henrik király) rideg és távolságtartó, míg Falstaff melegszívű, barátságos lény, a fiatal Henrik vonzódik hozzá, mert jobban betölti az apa szerepét. Csuja Imre hatalmas kettős alakítása önálló tanulmányt is megérne, óriási szellemi-fizikai energiákat mozgósít, hogy hiteles alakítást nyújtson mindkét figurában. Mert, hogy a korpulens alkat csak egy adottság, nem minden testes színész képes Falstaffot játszani, és még IV. Henriket is, ráadásul ugyanazon előadásban. A többi színésznek is több szerep jutott, Nagy Zsolt Henrik herceg megtestesítőjeként még egy újoncot is alakít. Polgár Csaba emlékezetes ifjabb Percy, Morton és a prostituált Dolly. Vajda Milán négy szerepben is nagyszerű (Warwick, Blunt, Érsek, Maczkó), Znamenák István háromban (Glendower, Poins, Kopár). Znamenák figuráit kabinetalakítássá formálja, bohóckodása sokszor kilóg a sorból. Kaszás Gergő (m.v.) idősebb Percyt tolószékben abszolválja, mígnem hirtelen felindulásból felugrik és járni kezd. Másik szerepében Lövőt, egy bűnözőt játszik, soványsága, démoni arca jót tesz az alakításának. A többiek is becsülettel helytállnak a nagy egész egy-egy láncszemeként: Ficza István (Westmorland, Travers, Hűvös), Jéger Zsombor (János herceg, Első rendőr, Vékony), Pogány Judit (Főbíró, Szaporáné, Szóbeszéd), Zsigmond Emőke (Szobainas, Lady Mortimer, Tamás herceg, Vernon lovag), Novkov Máté (Bardolf, Mortimer, Küldönc, Mowbray), Kókai Tünde (Szélvész felesége, Ferkó pincér, Humphrey herceg), Takács Nóra Diána (Worcester gróf, id. Percy felesége, második rendőr), Máthé Zsolt (Lord Bagot), Dóra Béla (Douglas, Rozsdás), Herczeg Tamás (m.v.) (Hastings) és Darvas Ferenc (m.v.) (Csöndes).

A színpadkép mai korunkat építi be a történetbe. Színpad fölötti felirat tudósít bennünket az aktuális helyszínekről, díszletként tárgyalóasztal, kanapé, élére állított ágy szolgál (tervező: Izsák Lili), míg a jelmezek részben öltönyösek, részben orkánanyagból készült kapucnis dzsekik, arany, illetve ezüst színű félkabátok a harcosok számára, fegyverek helyett alumíniumlánc csörög aláfestésként (Benedek Mari jelmezei).

A dalszövegeket Máthé Zsolt szerezte, a zenét a háttérből Darvas Ferenc, Herczeg Tamás, Kákonyi Árpád szolgáltatja.

A Henrik-téma – sok humora, fricskája ellenére – fárasztja a nézőt, hosszú a három és fél óra az ilyenfajta véres küzdelemből, hatalmi harcból. Végigvárjuk és megköszönjük tapssal a nézőért való fáradozást.

Bemutató és megtekintett előadás: 2017. október 14.

Budapest, 2017. október 16.

 Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©