Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

AZ ÜGYNÖK HALÁLA

Nemzeti Színház – Gobbi Hilda Színpad

Rossz nyelvek szerint a 90 éves korában elhunyt Arthur Miller (1915–2005) két leghíresebb színdarabja Az ügynök halála (Death of a Salesman 1949) és a Salemi boszorkányok (The Crucible 1953), de írójuk nem ezen színdarabokról híres, hanem arról, hogy néhány évig Merilyn Monroe volt a felesége. Mindenesetre a két mű valóban tartja magát, és rendről rendre felbukkan a színházak műsorán. Pedig mennyi minden megváltozott Amerikában is, máshol is e különös foglalkozás megítélésében. Az 1940-es évek Amerikájában a toplista elején szereplő „ügynök” megbecsült, jól fizető foglalkozás volt, felnéztek rá. Mára rossz szájízt érzünk kimondásakor. A mai ügynök betolakodó, rásóz használhatatlan árucikkeket a gyanútlan vásárlóra, ő és a cége meggazdagszik, az ügyfél fizet, majd hosszasan mérgelődik, mert úgy érzi, átverték. Miller drámáját Ungvári Tamás fordította, a Nemzetiben most Csiszár Imre rendezte.

Willy Loman sorsa valóban tragikus, de nem feltétlenül az öngyilkos befejezés miatt. Halála pillanatáig hazudik önmagának, áltatja magát egy általa elképzelt ideálvilágban, miszerint ő nagyszerű ügynök, kiváló férj és apa, csak peches, a rosszindulat, mások irigysége, önzése okozza problémáit. Soha nem néz szembe önmagával, önértékelésre képtelen. Fiai és önfeláldozó felesége is szenved a férfi önbecsapásaitól. Loman kisszerű ember, nem sikeres, a részletre vásárolt amerikai életre valót sem képes megkeresni. Fiairól túl sokat képzel, pedig ők is középszerűek, Biff kudarcot kudarcra halmoz, Happy léhaságra hajlamos. Lindát sem becsüli meg, pedig felesége hisz benne és küzd a férfiért, Loman inkább megcsalja egy bostoni garniszállóban. Még segíteni sem lehet rajta, mert túl büszke ahhoz, hogy a szomszédjának dolgozzon heti ötven dollárért. Így jut el az életbiztosítási csalásig, amit családja fog megkapni, ha ő meghal. Az öngyilkosság lesz az életmű, ezt hagyja szeretteire, élete munkájával semmit.

Szlávik István díszlete korhű, a nyersfa szerkezet a földszinten konyhát imitál „Hastings” (=rossz minőségű!) hűtőszekrénnyel, francia ágyas hálószobával, az emeleten a fiúk közös hálójával. Az előtér szolgál az összes többi jelenet számára: étterem, hotelszoba, veteményeskert, temetői sírhely, iroda, várószoba. Csiszár Imre rendezése nem aktualizál, maradtunk a kapitalista, még feltörekvő New Yorkban. Még csak nem is árnyalja a figurát, vagy a környezetet, a történet hamisítatlan észak-amerikai Arthur Miller világ, amiből nincs kiút. A rendezésben Lomannek csak egy küzdőpartnere van, a nagyobbik fia, Biff. A fiú sorsa köldökzsinórral kapcsolódik apjához, akitől sem elszakadni nem tud, de közeledni sem képes hozzá. Biff sokkal öntudatosabb, mint Willy, lázadása szívszorítóan tragikus, mondhatni ő az igazi áldozata az önmagát áltató apának. Az apa-fiú konfliktuson kívül az összes többi szerep súlytalannak tűnik ebben a rendezésben. Ben bácsi, a testvér, Charley, a szomszéd, Howard, a főnök fia, Linda, a feleség, A nő a szállóból, mintha csak díszletül szolgálnának.

Jelentőségteljes eszköze a rendezésnek a darab vége felé meginduló eső, amely a magokat elültető ügynök palántáit megöntözi. A kiúttalan sors megtermékenyül, az életbiztosítás majd jólétet teremt Willy családjának. Csiszár rendezésének sok jó szándékú ötletét érzékelhetjük, eredménye mégis felemás.

Blaskó Péter egy olyan figurát alakít, amilyen lehetett egy naiv, idealista, felhőkben járó valaki, nem feltétlenül ügynök, mindegy, mivel foglalkozik, sorsa eleve elrendeltetett. Blaskó nagyon jó színész, ezt a szerepet is a lelkéből játssza, vergődése mégis idegesítően hat. Szánakozunk rajta, de sorsa nem emel fel. A Biffet játszó Nagy Márk (e.h.) hatalmas érzelmi kitörései, mozgása, széles mozdulatai hitelesek voltak, de hangereje az elviselhetőség határát feszegette. A többiek mintha egy másik dimenzióban mozogtak volna. Mátyássy Bence (Happy) jól hozza az élet könnyebb oldalát választó fiatalabb testvért, az ő számára van kiút, ha sekélyes is. Bánsági Ildikó (Linda) szép, visszafogott feleség. Szarvas József (Charley) a higgadt, józan szomszéd, Fehér Tibor (Bernhard) maga a megtestesült nyugodtság, apa és fia sikeres emberek, de erről nem beszélnek, ők pontosan Lomanék ellentétei. Jó szándékkal segíteni is próbálnak, de Willy önérzete ezt nem tudja elfogadni. Schnell Ádám (Howard) szerepe egyetlen jelenetre korlátozódik, ebben mond fel Willynek, közben az akkor újnak számító magnetofonnal játszik, mint egy gyerek, játéka humorra épül. Bodrogi Gyula (Ben bácsi) rekedt hangját sokszor nem érteni, talán nem is fontos, mintha nem is lenne szerepe. Tóth Auguszta (A nő) szintén furcsa jelentéktelenségében van jelen a színen. Kisebb szerepekben Barta Ágnest (Miss Forsythe), Vas Judit Gigit (m.v.) (Jenny titkárnő), Herczegh Pétert (e.h.) (Stanley), Szabó Nikolettet (e.h.) (Letta), Baumann Marcellt (e.h.) (pincér) láthatjuk.

A jelmezek is az eredeti kort idézik (tervezője: Szakács Györgyi). Az ügynök bő inget és bő nadrágot visel, gyűröttség látszatát keltve, ilyen a pizsamája is. Linda rózsaszín és világoskék rosszul szabott öltözetekben mutatkozik, abszolút korhű (retró öltözet?). A két fiú a kamaszkori jelenetekben visel rövidnadrágot, sport öltözetet. A két lány az étteremben viszont inkább mai divat szerinti ruhát visel.

Dramaturg: Kulcsár Edit, rendezőasszisztens: Kernács Péter, zenei összeállító: Csiszár Virág.

Bemutató: 2017. október 1.

Megtekintett előadás: 2017. október 16.

Budapest, 2017. október 19.

 Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©