Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

VŐLEGÉNY

Belvárosi Színház

A Lila ákác és a Patika mellett a Vőlegény a legtöbbet játszott Szép Ernő színdarab. Vígjátékokra vadászó színházak előbb-utóbb rátalálnak ezekre a klasszikus dramaturgiával megírt művekre. Aztán kicsit belenyúlnak, megtöltik fergeteges viháncolással, erotikával, bohózati elemekkel úgy, hogy az előadás minden perce ki van töltve játékkal, humorral, végletes érzelmekkel. Ez történt most is. [A vígjáték 1921–22-ben keletkezett, szerzője a háború után tekint már visszafelé, amikor írja, elhelyez benne egy utalást arra, hogy közvetlenül a kitörés előtt mennyire nem számoltak a kisemberek azzal, hogy lehetséges még háború Európában.]

Szép Ernő eredeti szövegét nem is nagyon kurtították meg, épp csak lenyesegették, hogy ne legyen túl hosszú (dramaturg: Kárpáti Péter). A dialógusok tömve vannak a 20. század eleji pesti zsargon kiszólásaival, angol nyelvű szófordulatokkal. A blődli szövegekkel elsősorban Csúszik papa és Fox, a vőlegény élnek előszeretettel (affenét, jeesz, Álabonőr, Limited, Insolvency, All right, káúká, first class, nix dáics, kisztihand, respect, merszibiő, instálom, viccöl), a színpadi változatba ezek változtatás nélkül kerültek át, kivéve a „Limited” kifejezést, ami „Made in” változatban szerepel, mint márkanév…

Nos, Csúszik Kornélia, akit csak Kornélnak becéznek otthon, férjhez akar menni a fogorvoshoz, akit a bosztontanfolyamon ismert meg tánc közben. Fox, fiatal fogorvos pedig nősülni akar, mert pénzre van szüksége, szigorúan a hozományért nősül, érzelmek szóba sem jönnek. Mindkét család szegény, a fiúnak nincs pacientúrája, sem doktorátusa, Csúszikéknak pedig nincs pénzük, Papa nem dolgozik, csak a kávéházba jár, és hazudozik nem létező állásairól, katonai múltjáról, katonaszabadításról és más effélékről. Felnőtt gyerekeik dolgoznak szerény fizetségért, egyetlen fiuk még tanul. Kornél nem dolgozik, mert ő „dekoratív” külsejű lány, feltehető, hogy férjhez tud menni hozomány nélkül is. Most mégis úgy néz ki, a kiszemelt vőlegény nem áll kötélnek, ha nincs pénz, nincs házasság. Mindkét család fertelmes pénzhiányban, szegénységben fetreng, képtelenek kiverekedni belőle, egész életük a megszerzett krajcárokról, a kölcsönbe vett holmikról szól, várják a csodát, hogy véget érjen a sok adósság. Az már nem is érdekes, hogy mindkét esetben a férfiak nem dolgoznak, inkább lumpolnak, Fox és a Papa ingyenélő, és még a meglévő kis pénzt is elkártyázzák, vagy a kávéházba, orfeumba viszik. Kornél megpróbál kitörni ebből a mókuskerékből, előbb tisztes polgári életről álmodik, később már csak jól akar élni, mindegy, milyen áron. Utóbbi esetén még a családját is tudja segíteni. Hiszen az élet azért van, hogy élvezzük valahogy. Természetesen a vígjáték végül felülemelkedik a pénz problémáján.

A rendező, Novák Eszter kifejezetten hű maradt az eredeti változathoz, nem hozta mai korba a cselekményt, meghagyta az I. világháború előtti utolsó békeévekre. Az érzelmi kilengéseket fokozta még följebb, mint ahogy Szép Ernő megírta. Még dinamikusabb, még erotikusabb, még végletesebb benne minden jelenet, mint lehetne. A díszlet Valcz Gábor munkája, Csúszikék kopottas bérlakását kellett megeleveníteni kevés bútorral, író- és varrógéppel, majd egy széles heverővel. A két szélső felvonás között pedig a fogorvosi rendelőt látjuk, ami piszkosszürke falaival, ócska komódjával és özönvíz előtti fogorvosi székével elborzasztó számunkra. Mostanság egy ilyen rendelőbe senki be nem lépne. Persze, az 1910-es években más volt minden. Zeke Edit jelmezei pontosak, korhűek, legjobb Csúszikné slampos öltözete, még az ünnepi ruha is rosszul áll rajta, ami kifejezi rendetlen alaptermészetét. Kornél utolsó jelmeze túlzásnak hat, a fehér nagyestélyi diadémmal azért esküvői vagy orfeumi öltözetnek illene be, nem búcsúzásra. A kellékek is pontosan illeszkednek a korhoz, a bross, Csúszik viseltes aktatáskája, Fox kalapja, a gramofon, a rongy bubák hangulatosak a színpadon. Eredetileg Kornél fátyolban megy el Foxhoz a második felvonásban, ez napernyőre változott, így vidámabb hatást kelt. A színpadi szivarok és cigaretták gyógyfűvel vannak megtöltve, nem mérgeznek, illatuk kifejezetten kellemes.

A vőlegényt Szabó Kimmel Tamás alakítja, de inkább éli végig, óriási energiákat beleadva a szerepbe. Többször is átizzadja a rajta lévő felsőruhát, ami nem csoda, dühét mindig mozgással vezeti le, még a szőnyeget is felgöngyölíti, majd visszarugdossa menet közben. Gúnyos hangjai épp oly élőek, mint a szerelmes odaadás rajongásai. Néha túl gyorsan beszél. Kornélt Kovács Patrícia játssza, érett, sőt néha túlérett erre a szerepre, elég lenne kicsit naivabb, kevésbé reprezentatív külsejű színésznővel játszatni. Érzelmileg tökéletesen oldotta meg a feladatot. Remek alakítás Takács Kati habókos anyaként, Gazsó György pedig már többedszer játszik ostoba, sznob szerepkört. Kedves jelenség Tóth Ildikó Mariska szerepében, ő a szerető vénkisasszony testvér. Kerekes József egyszer Fox tata, majd a végén Kornél gavallérjának néma szerepét is felvállalja motoros sisakban és motoros szemüvegben. Játszottak még Szabó Irén, Hevesi László, László Lili, Madácsi István, Ladányi Júlia kisebb szerepekben.

Grafika: Csáfordi László, a rendező munkatársa: Skrabán Judit, az előadás producere Orlai Tibor voltak.

A Szentendrei Teátrum és az Orlai Produkciós Iroda közös előadása.

Budapesti bemutató: 2017. szeptember 15.

Budapest, 2017. szeptember 17.

Földesdy Gabriella
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©