Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

AZ IMPOSZTOR

Jászai Mari Színház, Tatabánya

Vidéki Színházak Fesztiválja, Thália Színház

Ma sem vehetjük közismertnek Az imposztort, Spiró György ma már klasszikusnak számító komédiáját, bár a vájtfülűek bizonyára (jól) ismerik a darabot, esetleg látják-megnézik (interneten) Major Tamás legendás főszereplésével (Katona József Színház, 1983. október 28.)

De pár sorban írni magáról a darabról annak sokrétűsége, mélységei, különböző értelmi-érzelmi-művészi szintjei miatt lehetetlen. Szembetűnő például az idős, magába roskadt legendás vendégművész felsziporkázó léte a délutáni próba alatt, majd az esti teljes ripacskodása, hogy végül mégis és újrateremtse saját legendáját, az isten háta mögötti Vilna lepusztult színházában. Bogusławski Az ikszeknek, Spiró nagyregényének a főhőse is. „…a regénybeli Varsóból tekintve épp annyi tudható Vilnáról, mint amennyit Vilna szereplői sejthetnek Bogusławskiék varsói életéről. Így tehát a színdarab szereplői, a vilnai színház művészei épp annyit tudhatnak Bogusławskiról, mint amennyit nekünk, a darab nézőinek tanácsos tudnunk.”

Bogusławski a cári Oroszországhoz tartozó Litvánia lengyel színházába érkezik vendégjátékra, ahol a lengyelség számára minden más lehetőség hiányában csak a színház az élet bizonyítéka, és így sokszorosan túlnő önnön jelentőségén. „Vilnában a művészet, függetlenül gyakorlóinak sandább vagy igazabb megfontolásaitól, meggyőződéseitől, a létezés tényének szinte kizárólagos bizonyítéka.”

A Tartuffe-öt  fordítója, Bogusławski eddig még soha nem játszhatta el. Ő „természetének megfelelően botrányt akar, minthogy mindenképp a művészetet akarja.” Így a Tartuffe-öt letartóztató rendőrt játszó színészt (Rybakot), aki amúgy semmiképpen sem akart volna hajbókolni a cár képe – a hatalom – előtt, lecsukatja, s így a sasok és a cár képe alatt ő maga mégis rögtönözhet iróniával a cár nagy eszéről, annak kegyes igazságszolgáltatása híján.

„Ha a művészetet, mint azt e darabban is látjuk, eredendő természetétől független, idegen dolgokkal kötik meg, ha a zsarnokság saját eszközévé degradálja, akkor művészetté az a botrányosan kialakuló folyamat lesz, ahogy a művészet saját oldalára állítja a reá kényszerített művészetellenes eszközöket. Az „ellenére" fordításban áll Bogusławski botránykeltése, amely egyben művészi tette is” – olvashatjuk az interneten.. (http://katonajozsefszinhaz.hu/a-katona/38749-azimposztorkritikaszinhaz)

Az imposztort népes szereplőgárda mutatja be, természetesen, akik Spirónál egy tehetségtelen társulatot alkotnak, itt azonban nem, bár nyilvánvalóan különféleképpen játszanak.

Fodor Tamás életre kelti mind Tartuffe-öt – gondoljunk például szerelmi vallomására, ami egyike a kimagasló perceknek! – mind a pénzsóvár, mára elszegényedett, egykor nem alap nélkül legendává vált színészt és színházcsinálót, lehetetlen öltözékében. (Jelmez: Kiss Julcsi.) Kazynski direktor (Crespo Rodrigo) fél, agresszív, csak dirigálna inkább, mint rendezne. Boguslawski előbb nyugtatja, hogy a kialkudott nagy gázsiért azt játszik, amit a direktor akar – aztán tudjuk, hogy a végén felborítja az előadást. Ekkor érezni igazán az igazgató páni félelmét. Kellően gonosz a kritikus, Chodzko (Honti György), kenetteljesen gonosz a Gubernátor (Király Attila).

A Díszletező (Baksa Imre) és a Kellékes (Széles Tamás) burleszk-jelenete pedig másféle színt visz az előadásba.

Játszanak még:

Rogowski – Megyeri Zoltán, Kamińska – Lapis Erika, KamińskiDévai Balázs, SkibińskaDanis Lídia, SkibińskiKardos Róbert, Hrehorowiczówna Bajcsay Mária, PięknowskaSzabó Emília, Rybak - rendőrbiztosMaróti Attila, NiedzielskiVégh Péter, DamseMikola Gergő, Wrobel – ügyelőMihály Csaba és a SúgónőBakonyi Csilla.

Ötletesek a guruló-gurítható öltözőasztalok a meghatározott koreográfia szerint (koreográfus: Katona Gábor), különféle, kiforgatható hátlappal – többféle célt szolgálva. Díszlet: Varga Járó Ilona.

Spiró fontos üzenetei rendre átjönnek politikáról, páni félelmekről, művészetről, embertelenségben az emberségről, a lényegesről (az orosz cár fölötti irónia, a művészet szerepe, a hazugság felmutatása a „megbékélésben”).

Dramaturg és rendező: Szikszai Rémusz.

Az előadást két részben láthattuk, 3 órában egy szünettel.

Bemutató: Tatabánya, 2016. december 17.

Megtekintett előadás: 2017. szeptember 10.

 

Györgypál Katalin
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©