Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

CSALÁDI JÁTSZMÁK

Belvárosi Színház

Sam Holcroft, a fiatal angol drámaírónő komédiáját Londonban játszották 2015-ben, „nagy sikerrel”. Göttinger Pál rendezése, Zöldi Gergely fordító-dramaturg munkája természetesen nálunk is sikert aratott. Komédia, vígjáték, nyár – nos, nem ennyire egyértelmű a helyzet.

A játszma kiegészítő, rejtett tranzakciók sorozata, amely pontosan meghatározott, előre látható kimenetel felé halad.” (Eric Berne nyomán, Wikipédia). Pszichológia, persze.

Tehát játszmák és itt családiak, főleg családon belüliek.

Ahol játszmák folynak – ezek, mint tudjuk, nem tudatosan kreáltak –, ott azért eleve felmerül a kétely a nagy vigadalom létjogosultsága, megléte iránt… Nos, itt is.

Pedig vidáman kezdődik: nappali, vagy inkább étkező (is) óriási asztallal, a háttérben alig láthatóan egy zöld, feltehetően díszítésre váró fenyő áll. Találkozunk a vendégségbe érkezett egyik párral, a fiatalabbik fiúval, Matthew-val (Ötvös András) és barátnőjével, a harsány Carrie-n (Réti Adrienn) egy karácsonyfa-zöld formás nadrág és felső rögtön szembetűnő. Mondjuk, évődnek, bár inkább a fiú igyekszik szalonképessé varázsolni a lányt, kevés sikerrel. Az okot jóval később az anya (Edith – Kútvölgyi Erzsébet) fejti meg egyetlen mozdulattal-pillantással, amikor megtudja, hogy Carrie nővére befutott, elismert balett táncosnő. Így persze mindjárt más.

De ez még messze van. Megismerjük a vendég-házaspárt is, Matthew bátyját, a „vicces”, vagy inkább laza – és a végsőkig elkeseredett és hiteles – Adamot (Szikszai Rémusz). Meg a feleségét, a mértéktartó Sheenát (Járó Zsuzsa) – amíg nem iszik. Már egy egész hete semmit nem ivott! De nem kell sokáig várnunk, amíg – nem jószántából, hanem a számára kiadott feladatként – meg nem kóstolja a felszolgálandó vörösbort. Matthew még külön rá is beszéli az első pohárra, ezt gyorsan követi már a többi…

Sokat hallunk a házaspár beteg kislányáról, Emmáról, aki végtére is már nem annyira kicsi, 14 éves, de mindenféle baj van vele, beteg, ám nem tudják igazából, hogy mi ez. Minden esetre kímélik, le sem kell jönnie a családi asztalhoz. A darázsfészekbe.

Mert lassan, de biztosan azzá válik, efelől nem is lehet kétségünk.

Addig azonban meg kell ismernünk a konfliktusok elől folytonos takarításba menekülő anyát is, aki ezt gyógyszerivással elegyíti. És még nem szóltunk Matthew evésbe meneküléséről, aki csak akkor hazudik, ha emellett ül is – és ő gyakran leül. És folyton hazudik, például, hogy szereti Carriet – csak éppen nem akar összeköltözni vele, de most – most megkéri a kezét – ígéri. Nehogy fény derüljön az igazságra, vonzódására Shennához.

És a nagy várakozás, a fő ok, amiért összegyűltek: ma hazajön a kórházból a családfő, a sikeres (volt) ügyvéd, Francis (Papp János)! Az ő kedvéért el kell játszani, hogy minden rendben van, a két fiú nagyon is sikeres a szintén ügyvédi pályán, egyiküknek komoly cikke jelent meg, a másikat bevették a cégbe. Az, hogy Adam krikettjátékos akart lenni, csak éppen lefagyott a döntő pillanatban, vagy hogy Matthew színész akart lenni – most sem fontos. A papa a fontos, aki lábadozik, és már jobban van, már majdnem jól! – és el is hisszük (vagy majdnem), amíg meg nem jelenik, ráadásul a betegszállítókkal megbeszélt időnél korábban – ez lényeges pont, mert a mama, szokás szerint, percre pontosan eltervezett mindent sült pulykástól, kártyástól.

Megjön a papa, tolószékben. És benne is marad. Beszélni (még) alig tud, de Carrie-t ugyancsak megbámulja, később még „tapperolja” is. Aztán kiderül, hogy nem csak most tesz ilyet, és nem csak Carrie-vel… A fiúk tudták, a mama inkább – elég feltűnően – mindig is takarított.

A kártyajáték szabályai fontosak, de igazából nem értjük. Talán nem muszáj értenünk, a papa sem érti, de az indulatokat mindez még tovább élezi. Azok pedig öles léptekkel száguldanak a teljes zűrzavarba. Összedől minden, kiderül minden, kiürül a színpad, ottmaradnak az összedőlt bútorok, a „romok” – és a romok tetején, szó szerint a szekrény tetején ülve – i-re a pont – a kigyúló fejlámpában megjelenik Emma (Csikász Ágnes). Aki, kívülállóknak csodaként, nekünk elég nyilvánvalóan, kezd meggyógyulni. Már nem muszáj abszolút tökéletesnek lennie az élethez, már képes megtalálni belső egyensúlyát is. A színfalak mögül pedig emberi szavakat hallunk végre, őszinte emberi szavakat, és bár egyetlen beszélgetéssel nyilvánvalóan nem fog minden rendbe jönni, de kezdetnek nagyon is jó.

Mindezt pedig a színpad fölött az 5 nagy kijelzőn megjelenő feliratok teszik számunkra félre nem érthetővé. A szóróplakáton is pszichológiai önjellemzést olvashatunk többükről az ismert séma szerint (rögeszme; vezérgondolat; túlélés szabályai; önnyugtatás.) Adam talán kilóg kicsit az elsőszülött testvér-sztereotípiából, hiszen a másodszülött szokott inkább a lázadó lenni, itt éppen fordítva van.

Mondhatnánk a Családi játszmákat akár tandrámának is, pontosabban tan-komédiának. A tiszta és kedves Emma gyors gyógyulása talán valóban vígjátékká teszi a darabot, és talán a papa is jobban lesz idővel, hiszen az orvosok váltig ezt állították (a mama szerint).

A jelmezeket Cselényi Nóra tervezte, „mindenkinek a magáét”: a két fiú, különösen Adam kissé lezser, Sheena elegáns, mama (nagyon) takarítónős, a papa családfőhöz méltón elegáns a tolószékben. (Carrie feltűnő zöld színű – elvégre karácsony van – ruhájáról már szóltunk).

Díszlet: Ondraschek Péter, akinek a rengeteg kellékkel is sok dolga akadhatott (tányérok, poharak, evőeszközök, krumplinyomó, különleges boroskancsó és sok egyéb, melyeknek külön-külön is fontos szerepük van). A karácsony hangulatát már az első pillanatban aláhúzza a sok piros szalag és masni a bútorokon, még a konyhaszekrény rengeteg ajtaján is.

Producer: Orlai Tibor.

Budapesti bemutató: 2017. június 27.

(Sajtóbemutató: június 26.)

Budapest, 2017. június 28.

Györgypál Katalin
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©