Sam Holcroft komédiája
nagy sikert aratott
2015-ben a londoni Nemzeti Színházban – olvashatjuk
a darab szórólapján. Ezt
becsszóra elhisszük az ismertető szöveg ismeretlen
írójának, azt már kevésbé,
hogy a darab „közös komédia és cinkos
játék is a közönséggel”. Valahogy
ezt nem
éreztem egy percig sem. A „cinkos
játék” lehetőségét sem éreztem
a nézőtéren,
hacsak nem a színpad felső részén rendről rendre
megjelenő tacepaókra
gondoltak, amelyek szentenciákat tartalmaznak a szereplőkről (ki
mikor miért
mit cselekszik, hogy a konfliktust elkerülje), inkább
idegesítettek, mint
szórakoztattak. Holcroft komédiáját Zöldi
Gergely fordította, Göttinger Pál
rendezte.
A probléma ott kezdődik, hogy a
szerző (és a
rendezés) már eleve zsákutcának tekinti a
családot, az ún. családi ünnepeket,
mint a karácsony. Alapvetően a polgári
házasságot kérdőjelezi meg mint
gyümölcsöző kapcsolatot. (A darabbeli két
házaspár élete súlyos
problémákkal
teli, a harmadik párnál a házasság nem is
jön létre). Az az érzésünk, hogy a
darab szándékosan teszi nevetségessé az
amúgy is művi módon összetákolt
családi
közösséget, hogy közben a viszonyokat tragikusan
is láttassa. Mégis a komédia
dominál, így sem együttérezni, sem
sajnálni nem tudjuk a szülőket (Edith és
Francis), a két felnőtt fiút (Adamot és
Matthewet), a két menyet (Sheenát és
Carriet). A nézők többsége harsány
nevetésbe fog minden poénon és színpadi
szituáción, láthatóan tetszik majdnem
mindenkinek a családi ünnepség kudarca és
komikuma, végső ellehetetlenülése.
A Családi
játszmák karácsonykor
játszódik, amikor hazajön a két felnőtt
fiú a szülői
házba, és hozzák a feleséget, gyereket,
barátnőt is. Folynak az előkészületek a
túlbuzgó anya (Kútvölgyi
Erzsébet)
irányításával, ám az ebéd, a
játék és az ajándékozás
mégsem jön össze. Mindenki
a másikra akar tekintettel lenni, eltitkol valamit,
pusztán túl akar esni a
kötelező hagyományon, aztán
továbbállni. Csak ne derüljön ki semmi,
amíg itt
vannak! Aztán mégis minden kiderül. Adam (Szikszai
Rémusz) és Sheena (Járó
Zsuzsa)
rosszul élnek, a férfi nem dolgozik, sikertelen,
felesége boldogtalan. Lányuk,
Emma (Csikász Ágnes) is itt van, de
idejét az emeleti szobában tölti, mert
túlérzékeny idegileg, ráadásul
laktóz-problémái vannak. Matthew (Ötvös
András) ugyan sikeres a munkában, most
butácska barátnőjével (Réti
Adrienn) jelent meg, aki szerelmes
belé, ám végül kiderül, hogy a
fiú mindig is bátyjának feleségét,
Sheenát
szerette, már akkor is, amikor a nő még nem volt
férjnél. Az apa (Papp János)
tragédiája tetőzi be a
történetet, akit a kórházból
tolókocsin hoznak ki az ünnepre. Szívműtéte
óta
nem tud beszélni, artikulálatlan hangokat ad ki, emellett
Carrie-t tapperolja,
ekkor derül ki, hogy aktív korában híres volt
arról, hogy a nőket elcsábította
munkahelyén. Fiai számára most válik
világossá, hogy apjuk már nem fog
meggyógyulni, régi hűtlenségének
felemlegetésén jólesően mosolyog, jelezve, nem
bánta meg a dolgot.
Nagyjából ez a
vígjáték története, sokatmondó
a
második részbe beépített
játék, amikor a szereplők újfajta
kártyajátékot
játszanak, aminek annyi és olyan szabályrendszere
van, amit nem lehet
betartani. Kitör a KÁOSZ a játék miatt, majd
folytatódik a két testvér közötti
veszekedésben, végül felborul az asztal, a
vetélytársak egymásnak esnek, megáll
a cselekmény. Fináléra megjelenik Emma, akit eddig
nem láttunk. Ő az egyetlen
normális figura, nem is beteg, és remélhető, hogy
legalább ő normális életet
fog élni.
Ehhez a színdarabhoz igen sok
díszlet és kellék
szükségeltetik. Komplett konyhai berendezés,
kártyaasztal, ételek, hűtő stb.
Fontos az állandó evés, ivás, hisz a
fiatalabb fiú mániákus evő, Sheena kicsit
alkoholista, az anya gyógyszerfüggő. Folyik a pezsgő, a
konyak és a vörösbornak
álcázott málnaszörp. Mondhatni naturalista a
színpadkép, valósághűek a kellékes
jelenetek. Csak az egész művi valahogy. (Díszlet: Ondraschek Péter, jelmez: Cselényi
Nóra).
Nem irigylem Papp Jánost, aki a
műtött, lebénult apát
alakítja, betegségében inkább
visszataszító, mint szerencsétlen.
Hálátlan a
Kútvölgyi Erzsébet által játszott
anyaszerep is, nehéz eltalálni a valódi
karaktert benne. Legjobban Szikszai Rémusz használta ki
lehetőségeit, remek
hangutánzó képességével a rajzfilmek
állatfiguráit hozza színre (Frédi és
Béni,
Tom és Jarry), az ő alakításán lehet
leginkább szórakozni. Ötvös András az
„evőember”, csak evéssel tudja a konfliktusokat
lerendezni, kísérni, márpedig
neki van a legnagyobb konfliktusa, amit titkol. Barátnője csak
„falból” van,
hisz sógornőjébe szerelmes. Járó Zsuzsa
realistán oldja meg a boldogtalan
feleség szerepet, de a végén nem tud mit kezdeni
sógorának szerelmi
vallomásával. Réti Adrienn jól
játssza a modern, dögös lányt, aki szereti a
szerelmet és férjhez is akar menni, ő csalódik a
legnagyobbat, kútba esik a
férjhez menés, sőt, pasija sem marad. Csikász
Ágnes pici szerepét jól oldja
meg, bár a végső tornamutatványa
(mérlegállás a konyha romjain) nem sikerül
tökéletesen.
A dramaturg Zöldi
Gergely, a grafikákat Csáfordi
László
készítette, világításért Szondi György
felelt, a rendező munkatársa Jánoska
Zsuzsa volt. Producer: Orlai Tibor.
A kora nyári szórakoztató műsor kicsit fanyarra
sikeredett.
Bemutató előadás: 2017.
június 27.
Megtekintett előadás: 2017.
június 26.
Budapest,
2017. június 30.
Megjelent
a Kláris
17/6. számában.
Földesdy
Gabriella