Ladislav Fuks Hullaégető
című regénye 1967-ben jelent meg, és már
1968-ban készen
volt belőle film, ugyanezzel a címmel, Juraj Herz
rendezésében. Fuks regénye
nagy siker volt, sok nyelvre lefordították, ez
történt a filmmel is. A filmben
Karel Kopfrkingl szerepét a magyar közönség
által akkoriban imádott Svejk és a
„doktor bácsi” (a Sörgyári
Capriccio
és Az én kis falum c. filmekből),
Rudolf Hrusinsky játszotta. Hrusinsky a prágai
színházakban jelentős klasszikus
szerepeket alakító színész volt, és
ugyanakkor rengeteg filmben emlékezetes
egyediséggel megalkotott, tőle elválaszthatatlan
figurák „tulajdonosa”.
Ilyen múlt után Gálvölgyi
János, felesége közreműködésével
vitte színre a darabot,
megszervezte az előadást. Gálvölgyinek
emlékezetes kapcsolata van a Hullaégető
filmes feldolgozásával, ő
volt a szinkron hangja Hrusinskynak.
A darab a következő
kérdésre keresi a
választ (ugyanúgy, mint a könyv): Hogyan
történhet meg az, hogy békében élő,
törvényt tisztelő, a szokásoknak és
vallási előírásoknak megfelelő, erkölcsi
felelősségük tudatában élő emberek egyszer
csak tömeggyilkosok lesznek. Józan
életű polgárokból valahogy őrjöngő
fanatikusok válnak, olyanok, akik elfogadnak
a józan észt is mellőző elméleteket,
történeteket, akik már annyira
fanatikusok, hogy a körülöttük történő
eseményeket sem látják a maguk
valóságában.
Karel Kopfrkingl a prágai
krematórium
kiváló dolgozója, vezetője. Munkáját
nagy szakértelemmel végzi. A véleménye,
hogy az elbúcsúztatottat az emberiességnek
megfelelő módon kell átadni az
enyészetnek, zenei kísérettel,
méltósággal. Megnyerő nézet. Imádja
a családját,
gyakran megfogalmazza ezt családtagjai
jelenlétében is, és helyeslő választ
szeret hallani tőlük, minden esetben csak a helyeslő
válaszra van felkészülve.
Magabiztosan mozog a családja és a munkahelye
környezetében. Elvei, nézetei
megfelelnek a társadalomban kialakult és elfogadott
renddel, azzal, amely úgy
tűnik, stabil, akár örökéletűnek is lehet
tekinteni. A családfői és munkahelyi
főnök státusznak megfelelően nem kell ellenvetéseket
meghallgatnia, mert
ilyenek szóba se jönnek. De nem hall őt dicsérő
szavakat sem, olyanokat, amit
mások mondanának.
Hirtelen megváltozik a
társadalom,
mások lesznek az elvárások. A
változás gyors, egyik napról a másikra
történik,
nem a társadalom egészséges
fejlődésének a következménye. A cseh
szokások és
elvek helyett a németekhez tartozás ad
biztonságot. A németek döntései jelentik
a cseh társadalom jelenét és talán a
jövőjét is. Kopfrkingl elveszíti a biztos
talajt, saját nézetei, belül elfogadott
szabályai nincsenek, minden, amit eddig
mondott, csak visszhangja volt az akkori társadalom
elvárásainak. Az új
világhoz csatlakozik teljes meggyőződésével
és odaadásával, amit azzal fejez
ki, hogy megöli feleségét, mert megtudja, hogy
zsidó. Hová lett a tökéletes
családja, a boldog házassága? Vagy lehet, hogy nem
is volt soha, csak ő
mondogatta? A felesége a maga hallgatagságában
lehet, hogy nem is volt boldog?
Lehet, hogy ő tudta, hogy férje szavai mögött
nincsenek mély, igazi, őszinte
érzelmek? Kopfrkingl az embereket megsemmisítő folyamat
szakértője és
kinevezett vezetője lesz, a tisztséget felemelt fejjel,
megdicsőülve fogadja
el.
A fent feltett kérdést
átfogalmazva: két
Kopfrkingl van, vagy csak egy? Csak egy van – ezt mutatta be
nekünk nagyon
meggyőzően Gálvölgyi. Az ő előadásában
Kopfrkingl, a dolgos kispolgár, a
kenetteljes, szertartásos ember szolga lélek azzal a
biztonsággal, amely
felülemelkedik a tényeken és primitíven
egocentrikus. Gálvölgyi átgondolt
mozgásával, öntelt hanghordozásával
remekül fejezi ki a személyiség mélyén
meghúzódó ürességet, ami mindig azzal
tölthető meg, ami éppen hasznos, vagy
elkerülhetetlen. A krematórium dolgozója
valóban azzal tölti meg, ami szerinte
és mások tanácsa szerint is éppen
„korszerű”, és a „hozzájuk”
tartozást
biztosítja. Kopfrkingl típusú embereknek
szükségük van irányításra,
szükségük
van arra, hogy valaki (valakik) megmutassák az irányt, ők
adják azt a tömeget,
amit bármire fel lehet használni, még
tömeggyilkos is lesz belőlük, ha arra van
szüksége a rendszernek, az irányítónak.
Gálvölgyi mellett a
másik fontos
szereplő Willi, Schruff Milán. Ő
közvetíti azt az ideológiát, aminek
híve lesz szinte mindenki, aki hallja.
Hangosan, sőt harsányan, gyors szövegmondással
belerágja magát a szellemileg
tehetetlen Kopfrkingl agyába. Azt a „hibát”
követi el, ami minden meggyőzésre
vágyó ideológia sajátja, hogy csak
féligazságokat hangoztat. A magában
álló
szövegdarabok még helytállóak is lehetnek
(például, hogy a fiataloknak
testedzésre van szükségük, hogy
férfiasak legyenek, és meg tudják védeni
magukat). Irracionalitásukat egységükben
nyernék el, de ezt nem tudják, vagy
nem akarják biztosítani a hallgató, a
reménybeli követő számára.
A két főszereplő mellett a
többi
szereplő bábfejjel jelent meg a színen. A bábfej
nagy volt és nézetem szerint
felesleges, arról nem is beszélve, hogy a szereplőket
milyen nehéz helyzet
elviselésére kényszerítette. Egy ilyen
hatalmas fejjel közlekedni is nehéz,
hosszabb ideig a színen a levegővétel is
bonyolulttá válik, és meleg. Az előnye
a személytelenítés, az
általánosítás lehetősége,
egyértelművé tétele. Használ
az a problémának, ha a környezet nem vonható
felelősségre, ha ők is úgy érzik,
hogy semmi közük a történtekhez? Úgy
gondolom, a környezet felelőssége nem
oldható fel, nem törölhető el.
A darab rendezője Pelsőczy
Réka. Az előadás Orlai
Produkció, a győri Vaskakas Bábszínház
közreműködésével jött létre.
Köszönet a Gálvölgyi házaspárnak,
hogy felelevenítették ezt az igen fontos
tanulságot hordozó témát. A rendezés
híven szolgálta a mondanivalót, remekül
érvényesült a két főszereplő, a téma
szempontjából fontos,
hanghordozásbeli különbsége. Az Orlai
Produkció a rá jellemző
érzékenységgel
járult hozzá a darab
megvalósulásához, a közönséghez
való eljutásához. Köszönet
a Vaskakas Bábszínház munkatársainak,
szereplőinek, hogy ezt a számukra nagyon
megerőltető feladatot kiváló színvonalon
elvégezték és követték a darabot
Pestre és más vidéki városokba is.
A darab a régmúltat
idézi meg, de
nagyon figyeljünk, mert minket is figyelmeztet, ne váljunk
„mindenféle szélnek”
buta eszközévé.
Dramaturg: Zöldi Gergely,
Színpadra alkalmazta: Gálvölgyi
Judit,
Zene: Matisz Flóra
Lilli,
Báb: Michac
Gábor,
Maszk: Juristovszky Sosa,
Bábkonzulens: Tengely
Gábor,
Fordító:
Zádor Margit.
Bemutató:
2017. április
Budapest,
2017. április 18.
Megjelent a Kláris 18/1.
számában.
Tóth Attiláné dr.
