Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

HULLAÉGETŐ

Belvárosi Színház

Ladislav Fuks Hullaégető című regénye 1967-ben jelent meg, és már 1968-ban készen volt belőle film, ugyanezzel a címmel, Juraj Herz rendezésében. Fuks regénye nagy siker volt, sok nyelvre lefordították, ez történt a filmmel is. A filmben Karel Kopfrkingl szerepét a magyar közönség által akkoriban imádott Svejk és a „doktor bácsi” (a Sörgyári Capriccio és Az én kis falum c. filmekből), Rudolf Hrusinsky játszotta. Hrusinsky a prágai színházakban jelentős klasszikus szerepeket alakító színész volt, és ugyanakkor rengeteg filmben emlékezetes egyediséggel megalkotott, tőle elválaszthatatlan figurák „tulajdonosa”.

Ilyen múlt után Gálvölgyi János, felesége közreműködésével vitte színre a darabot, megszervezte az előadást. Gálvölgyinek emlékezetes kapcsolata van a Hullaégető filmes feldolgozásával, ő volt a szinkron hangja Hrusinskynak.

A darab a következő kérdésre keresi a választ (ugyanúgy, mint a könyv): Hogyan történhet meg az, hogy békében élő, törvényt tisztelő, a szokásoknak és vallási előírásoknak megfelelő, erkölcsi felelősségük tudatában élő emberek egyszer csak tömeggyilkosok lesznek. Józan életű polgárokból valahogy őrjöngő fanatikusok válnak, olyanok, akik elfogadnak a józan észt is mellőző elméleteket, történeteket, akik már annyira fanatikusok, hogy a körülöttük történő eseményeket sem látják a maguk valóságában.

Karel Kopfrkingl a prágai krematórium kiváló dolgozója, vezetője. Munkáját nagy szakértelemmel végzi. A véleménye, hogy az elbúcsúztatottat az emberiességnek megfelelő módon kell átadni az enyészetnek, zenei kísérettel, méltósággal. Megnyerő nézet. Imádja a családját, gyakran megfogalmazza ezt családtagjai jelenlétében is, és helyeslő választ szeret hallani tőlük, minden esetben csak a helyeslő válaszra van felkészülve. Magabiztosan mozog a családja és a munkahelye környezetében. Elvei, nézetei megfelelnek a társadalomban kialakult és elfogadott renddel, azzal, amely úgy tűnik, stabil, akár örökéletűnek is lehet tekinteni. A családfői és munkahelyi főnök státusznak megfelelően nem kell ellenvetéseket meghallgatnia, mert ilyenek szóba se jönnek. De nem hall őt dicsérő szavakat sem, olyanokat, amit mások mondanának.

Hirtelen megváltozik a társadalom, mások lesznek az elvárások. A változás gyors, egyik napról a másikra történik, nem a társadalom egészséges fejlődésének a következménye. A cseh szokások és elvek helyett a németekhez tartozás ad biztonságot. A németek döntései jelentik a cseh társadalom jelenét és talán a jövőjét is. Kopfrkingl elveszíti a biztos talajt, saját nézetei, belül elfogadott szabályai nincsenek, minden, amit eddig mondott, csak visszhangja volt az akkori társadalom elvárásainak. Az új világhoz csatlakozik teljes meggyőződésével és odaadásával, amit azzal fejez ki, hogy megöli feleségét, mert megtudja, hogy zsidó. Hová lett a tökéletes családja, a boldog házassága? Vagy lehet, hogy nem is volt soha, csak ő mondogatta? A felesége a maga hallgatagságában lehet, hogy nem is volt boldog? Lehet, hogy ő tudta, hogy férje szavai mögött nincsenek mély, igazi, őszinte érzelmek? Kopfrkingl az embereket megsemmisítő folyamat szakértője és kinevezett vezetője lesz, a tisztséget felemelt fejjel, megdicsőülve fogadja el.

A fent feltett kérdést átfogalmazva: két Kopfrkingl van, vagy csak egy? Csak egy van – ezt mutatta be nekünk nagyon meggyőzően Gálvölgyi. Az ő előadásában Kopfrkingl, a dolgos kispolgár, a kenetteljes, szertartásos ember szolga lélek azzal a biztonsággal, amely felülemelkedik a tényeken és primitíven egocentrikus. Gálvölgyi átgondolt mozgásával, öntelt hanghordozásával remekül fejezi ki a személyiség mélyén meghúzódó ürességet, ami mindig azzal tölthető meg, ami éppen hasznos, vagy elkerülhetetlen. A krematórium dolgozója valóban azzal tölti meg, ami szerinte és mások tanácsa szerint is éppen „korszerű”, és a „hozzájuk” tartozást biztosítja. Kopfrkingl típusú embereknek szükségük van irányításra, szükségük van arra, hogy valaki (valakik) megmutassák az irányt, ők adják azt a tömeget, amit bármire fel lehet használni, még tömeggyilkos is lesz belőlük, ha arra van szüksége a rendszernek, az irányítónak.

Gálvölgyi mellett a másik fontos szereplő Willi, Schruff Milán. Ő közvetíti azt az ideológiát, aminek híve lesz szinte mindenki, aki hallja. Hangosan, sőt harsányan, gyors szövegmondással belerágja magát a szellemileg tehetetlen Kopfrkingl agyába. Azt a „hibát” követi el, ami minden meggyőzésre vágyó ideológia sajátja, hogy csak féligazságokat hangoztat. A magában álló szövegdarabok még helytállóak is lehetnek (például, hogy a fiataloknak testedzésre van szükségük, hogy férfiasak legyenek, és meg tudják védeni magukat). Irracionalitásukat egységükben nyernék el, de ezt nem tudják, vagy nem akarják biztosítani a hallgató, a reménybeli követő számára.

A két főszereplő mellett a többi szereplő bábfejjel jelent meg a színen. A bábfej nagy volt és nézetem szerint felesleges, arról nem is beszélve, hogy a szereplőket milyen nehéz helyzet elviselésére kényszerítette. Egy ilyen hatalmas fejjel közlekedni is nehéz, hosszabb ideig a színen a levegővétel is bonyolulttá válik, és meleg. Az előnye a személytelenítés, az általánosítás lehetősége, egyértelművé tétele. Használ az a problémának, ha a környezet nem vonható felelősségre, ha ők is úgy érzik, hogy semmi közük a történtekhez? Úgy gondolom, a környezet felelőssége nem oldható fel, nem törölhető el.

A darab rendezője Pelsőczy Réka. Az előadás Orlai Produkció, a győri Vaskakas Bábszínház közreműködésével jött létre. Köszönet a Gálvölgyi házaspárnak, hogy felelevenítették ezt az igen fontos tanulságot hordozó témát. A rendezés híven szolgálta a mondanivalót, remekül érvényesült a két főszereplő, a téma szempontjából fontos, hanghordozásbeli különbsége. Az Orlai Produkció a rá jellemző érzékenységgel járult hozzá a darab megvalósulásához, a közönséghez való eljutásához. Köszönet a Vaskakas Bábszínház munkatársainak, szereplőinek, hogy ezt a számukra nagyon megerőltető feladatot kiváló színvonalon elvégezték és követték a darabot Pestre és más vidéki városokba is.

A darab a régmúltat idézi meg, de nagyon figyeljünk, mert minket is figyelmeztet, ne váljunk „mindenféle szélnek” buta eszközévé.

Dramaturg: Zöldi Gergely,

Színpadra alkalmazta: Gálvölgyi Judit,

Zene: Matisz Flóra Lilli,

Báb: Michac Gábor,

Maszk: Juristovszky Sosa,

Bábkonzulens: Tengely Gábor,

Fordító: Zádor Margit.

 

Bemutató: 2017. április

Budapest, 2017. április 18.
 


Tóth Attiláné dr.


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©