Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A JÁTÉKOS

Radnóti Színház

Dosztojevszkij kisregénye annyira életszerű, hogy ha nem ismernénk az író életrajzát e téren, akkor is gyanakodhatnánk. A játékszenvedély ősidők óta létezik, a rulett is elég régóta ismert, a félkarú rabló, ami szintén megjelenik az előadásban, az újabb kor szülötte.

A kisregényből készült előadásban (Devecseriné Guthi Erzsébet fordításának felhasználásával színpadra alkalmazta Fekete Ádám, dramaturg szintén Fekete Ádám és Kelemen Kristóf) meglehetős mélységekben tárul elénk a játékszenvedély gyilkos mámora, megmagyarázhatatlan őrülete, amikor az emberben fokozatosan minden felbomlik, személyisége szétesik, az örök és alaptalan remény éltető-csábító ereje hajtja: „Holnap abbahagyom a játékot, és megkeresem Polinát.” Kissé eltér az előadás legvége Dosztojevszkij kisregényétől, de hangvétele, kilátástalansága azonos. Alekszej a kisregényben már sejti, hogy magától nem tudja abbahagyni a játékot, itt nagyon akarja hinni.

Az előadás csaknem annyira sokszálú, mint D. kisregénye (17 fejezetből áll!), a két részben, valamivel több, mint 2 órányi játékidőben csaknem minden benne van.

A legnehezebb talán azt megmutatni, hogyan tör elő a semmiből a játékszenvedély, miként borítja el az embert, hogy alig tér észhez. A várva várt örökség helyett megjelenő nagymamát (Antonyida Vasziljevna – Csomós Mari) a kíváncsiság hajtja először a játékterembe, aztán ő, ha nem is könnyen, de képes magára eszmélni, kivált, hogy a magával hozott pénze, sőt gyémántjai ára is mind elfogyott; a fiatal tanítónál („ucsityel”, Vilmányi Benett eh.) azonban ez még a szerelmi szenvedélyt is felülírja. (Ha nagyon profán akarok lenni, azt azért meg kell jegyezni, hogy a máskor oly kimért, hűvös Polina – Sodró Eliza  közben már vele töltött egy szenvedélyes éjszakát…)

A fiatal Alekszejt házitanítóként ismerjük meg a tábornoknál (Schneider Zoltán), aki pénzt szerezni utazott el gazdája számára, és most szerencsésen hazatért. És továbbra is itt minden-minden a pénz körül forog, Alekszej azonban keveset ért ebből az egész zavaros pénz-világból. Polinát szereti, jól tudván, hogy őt a lány is, mint a többiek, semmibe veszik a társaságban, egyesek szerint eleve csak szolga, és főleg nincstelen. Polina ad neki legelőször pénzt, hogy próbálja meg a rulett asztalnál megsokszorozni, de ő azonnal el is veszti. A fiatalember később ráérez a szerencsére, a játék ízére, és már nem képes megállni.

A játékszenvedély azonban nem mindenkit sodor magával, például sem az angol Mr. Astleyt (Rusznák András), sem az orosz herceget (Konfár Erik eh.). A meglehetősen kihívó és nem feltétlenül erkölcsös múltú Mademoiselle Blanche (Lovas Rozi) ugyan a pénz megszállottja, de nem ő játszik, ő csak kihasználja mindazokat, akik nyernek, és persze csak addig, amíg a pénzt közösen el nem költötték. A tábornokhoz azonban később mégis férjhez megy, hogy tábornokné lehessen…

A szenvedélyek, kötődések, szövetségek, utazások világa ez (a német nem létező kisváros, Roulettenburg, Párizs, Homburg), ahol nehéz kiismernie magát az embernek. Alekszej kissé gyenge személyiségűnek tűnik, ő elvész ebben a világban. És őt végül nem maga a pénz hajtja, mint inkább a játék ördögi köre.

De hát mi mást tehetne, hogy kitűnjön? Egy házitanító sohasem lesz rangos ember. A játék furcsa, illuzórikus világa pedig beszippantja, ezen nem változtat sem az adósok börtöne, sem félévnyi munka egy politikus mellett, aki erre kötelezte. Előtte nem vonzotta Párizs sem, a nagyvilági élet – egyszerűen unta Blanche estéit, magát Blanche-ot is. Meg akarta volna érteni azt, amit nem lehet megérteni, pedig elég jól elmesélte nekünk a történet elejét. Jól látja Polina betegségét, de azért „belement” abba, hogy együtt töltsék az éjszakát. Azt tehát megértette, hogy Polina beteg, de saját beteges szenvedélyét nem igazán akarta tudomásul venni. Hiszen bármikor újra nagy összegeket nyerhet, percek alatt újra gazdag lehet – hogyan is hagyhatná abba?

Esélye többször is lehetne rá. De mit ér mindez? A valóság szürke világa nem vonzza, Polina lénye is homályba veszett, tündéralakká vált?

Fontos szereplők még De Grieux, a francia hitelező – Molnár Áron, Blanche (állítólagos) anyja – Martin Márta és Mafa – Józsa Bettina eh. No és a Krupié – Hajdu Tibor eh. –, aki sok tragédiát látott már fiatal kora ellenére a magas székben, ahonnan a csábító rulett kereket kezeli. És sok pénzt kiosztott, amit felülről kap és dob tovább…

A díszlet jól szolgál: nincs igazi rulett kerék, egy fordított esernyőszerű szerkezet ereszkedik le, persze forog, és led lámpáktól hol piros, hol fekete. Aki nem ismeri a rulett játékszabályait, innen aligha tudja meg, pedig igen sok szó esik róla. A a józan ész, az ítélőképesség teljes elvesztésének tanúi lehetünk a nagymamánál is. Hiába rohannak a tolószéke után mindahányan, megállíthatatlan (előbb a pénzváltóhoz, onnan vissza a játékterembe.) Az őrület, a szenvedély uralmát, a józan ész elvesztését, a talaj ingatagos voltát aláhúzza a gyakran, hol lassabban, hol gyorsabban, olykor kézzel is pörgetett nagy forgószínpad, melyen nehéz megállni, gyalogolni – létezni.

Alekszej narrátorként a történet folytatását is elmeséli: a nagymama végül meghal vagy félév múlva, örökség is marad, ha nem is annyi, mint remélték, ezért ment hozzá a tábornokhoz Blanche, Polina is valóban örökölt valamennyit, most Svájcban utazgat Mr. Astley nőrokonaival (és ezért akar elmenni hozzá Alekszej – holnap. Mert holnap abbahagyja a játékot és megkeresi Polinát. Holnap.) Alekszej pedig talán felnőne, ha nem a játékszenvedélye lenne rajta az úr.

Zeneszerző: Dargay Marcell, kiválóan jellemzi zenéje a történéseket.

Díszlet- és jelmeztervező színes férfiöltönyökkel, jellemző női ruhákkal Izsák Lili.

Rendezte: Fehér Balázs Benő.

Bemutató: 2017. május 7.

Megtekintett előadás: 2017. május 28.

Györgypál Katalin


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©