Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

AZ ÁLDOZAT (SZENT MARGIT LEGENDÁJA)

Újszínház

Kocsis István két részes drámájának alcíme: Szent Margit legendája. A színdarab, ami elénk tárul az Újszínház színpadáról, több mint legenda: egy mítoszalkotó írónak a víziója a magyarság sorsáról, a szent korona szakrális hatalmáról, a szakrális királyságról, a magyarok szkíta eredetéről és korábbi vallásáról, ami közel állt a római kereszténységhez, mégis más volt, de eltemették, dokumentumait elégették. Kocsis István ezúttal Szent Margitot ruházza fel mindezek tudásával, és ad a magyar nemzetnek egy megkülönböztető kiváltságot, amellyel, ha akar, élhet. A magyar kiválasztott nép, státusát meg kell őriznie, ha lemond róla, elveszik örökre. Az író nem vesz át sem Gárdonyi regényéből (Isten rabjai), sem Kodolányiéból (Boldog Margit) részleteket vagy koncepciót.

Még a középkorban járunk, a tatárjárás után két évtizeddel, IV. Béla újjáépítette az országot, a várakat megerősítette, lányát a domonkosoknál helyezte el, ahogy ígérte a gyermek születésekor. Istennek ajánlotta hálából, ezt vissza is vonná, de Margit boldog a kolostorban, sőt saját önszántából vezekel, önmagát sanyargatja korbáccsal, ciliciummal, mindezt apjáért, bátyjáért, hazájáért. A főpapok, apácatársai azonban nem nézik jó szemmel sugárzó egyéniségét, nagy tudását, vezeklését, önfeláldozó lényét. Hozzá képest mindenki önző, saját kicsinyes céljaiért küzd. Főként az esztergomi érsek és a nuncius, az apácafőnöknő és Marcellusz tartományfőnök, sőt először az apácatársak többsége is. De Margit biztos a tudásában, tudja, hogy jót és jól cselekszik.

Kocsis István és Nagy Viktor rendező (dramaturg: Falussy Lilla) Margit isteni küldetésére és az őt akadályozó ellenfeleinek drámai konfliktusára építette színdarabját. Óriási az ellentét Margit igazsága és az akadékoskodó főpapok, rivális apácák között. Margitnak először csak György pálos rendi szerzetes a pártfogója, ezért a szerzetest eretnekséggel vádolják, kis híján elítélik. Ő biztosan tudja, érti Margit elhivatottságát, hiszen felismeri a kegyelmi állapotot, amelyet a lány átél. Ez igen keveseknek a kiváltsága. Margit egy ősi keresztény magyarságban hisz, ezért védelmezi a régi magyar vallásos kéziratokat, amiknek elpusztítására Fülöp érsek adott parancsot. Szentek ezek az imák, a magyar biblia, ahogy a magyar korona is szent. Margit végül a magyarság „régi dicső vallásáért” vezekel, s boldogan hal meg, itt hagyva elsatnyult testét, mert lelke egy magasabb eszméért küzdött itt a földön, ez az eszme talán tovább görgeti a magyar szakrális királyságot, apját, aki kibékül ellene lázadó István fiával. Ez utóbbi történelmi eseményről csak szó esik a drámában, a konfliktus nem kerül színre.

A díszlet egy kevés fénnyel megvilágított kápolnát imitál, amiben durvára csiszolt fagerendákból kevesebb, több pad található, mikor mennyi kell. E padok szolgálnak a vezeklő helyként és fekvőhelyként is Margit haldoklásakor. A jelmezek a domonkos rendi apáca, pálos, ferences szerzetesi ruhák, papi reverendákból állnak, IV. Bélának egyszerű, mégis tekintélyt parancsoló ornátust találtak ki (Díszlet- és jelmeztervező: Berg Glória). A jeleneteket gregorián női kórusművek kísérik.

Margitot Molnár Nikolett alakítja igazán átszellemülten. Életkora nincs messze Szent Margit valódi életkorától (28 évesen halt meg). Alakítása a természetességre épül, mindaz, amit vall, számára magától értetődő. A rendezés a színésznő játékát közel tudta hozni a mai közönséghez, nem korhűséghez ragaszkodott, hanem az általa sugallt küldetéshez. Ez a küldetéstudat kívül-belül mai köntösben jelentkezett az Újszínház színpadán. IV. Bélát Szakács Tibor játszotta impozánsan, érezni lehetett lánya iránti aggodalmát, erős apai szeretetét. Mihályi Győző érseke a korlátoltságot, szolgai bizonytalanságot érzékeltette, a kenetes hang mögött nincs emberség, megértés, csak gőg. Tordai Teri apácafőnöknőként is megállja helyét, hiúsága megtörik, Margit híve lesz, ahogy Körtvélyessy Ági (Csenge apáca) gonosz irigységből vált át szerető társsá. A kisebb szerepekben hiteles volt Jánosi Dávid (György szerzetes), Tóth Tamás (Marcellusz tartományfőnök), ifj. Jászai László (ferences szerzetes), Nagy Zoltán (pápai követ), Kéner Gabi, Gregor Bernadett, Danyi Judit, Szelőczey Dóra, Farkasházi Réka, Bátyai Éva, Brunner Márta (apácák).

Az áldozat a II. Keresztény Színházi Fesztivál előadásaként került színre. Kocsis István merész, a szokásostól eltérő Margit felfogása elnyerte az ott ülő közönség tetszését. A függöny legördülését hosszas taps követte.

Megtekintett előadás: 2017. április 26.

Budapest, 2017. május 3.


Földesdy Gabriella

 

 
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©