Monológ
egy részben tizennyolc éven
felülieknek. A svéd színpadi szerző, Lisa Langseth bizony
szókimondóra
sikeredett történetét a közönség
pisszenés nélkül, néma csendben,
megfeszített
figyelemmel nézi végig, bámulva a
Katharinát játszó Benkő Nóra merész,
erotikus
megnyilvánulásait. A monológot Teplán Ágnes
fordította, rendezte: Varga
Éva.
A
történet majdnem szokványos:
egyfelől nős férfi pici gyerekkel, ráadásul
híres művész, másfelől párjával
elégedetlen csinos, fiatal nő, aki többre vágyik
szerelemben, kalandban.
Katharina intellektuális férfi után
áhítozik, akire felnézhet, akivel jó az
ágyban, és még tanulhat is tőle, mondjuk
hiányos műveltségét pótolhatja
általa.
Mindez nagyon szép lenne, de hosszú távon biztos,
hogy nem megy. Már a
megismerkedés módja is kódolja a rövid
tartamot. A híres karmester, Adam nagy
nőfaló hírében áll, a nők
megtiszteltetésnek veszik, ha ajánlatot tesz nekik
egy fordulóra. Katharina ezen nem gondolkodik, hanem
rögtön beleszeret Adamba,
és teljesen átadja magát a férfinak. Az
őrülten vágyakozó lány egy hangversenyterem
recepcióján dolgozik, ott
ismerkedik meg Adammal, önfeledt szerelemérzése
miatt nem veszi észre, hogy
karmester szeretője meglehetősen megalázó módon
teszi magáévá Katharinát (kocsi
hátsó ülésén szeretkeznek), soha
semmit nem ígér neki, csak kér, követel,
lehengerel és elfogad mindent.
Ebből a
kapcsolatból egy öntudatos
nő maga lép ki, látván a fejleményeket:
Adamnak például ezen közben születik
egy második gyermeke hites feleségétől.
Másrészt sosem mondja, hogy szeretője
hagyja ott barátját, élettársát,
Mathiast. A lány elragadtatásában előbb
felmondja állását a recepción, hogy
otthonában fogadhassa partnerét, később
elmondja Mathiasnak, hogy egy karmesternek a szeretője. Barátja
kiutasítja
közös lakásukból, ekkor kiköltözik
egy rokona házába, ami messze van a
várostól. Gyakorlatilag csak Adam szerelmére
rendezkedik be, semmi mást nem
csinál, olvas, szépítkezik, telefonál,
várja szeretőjét. Érezhető, hogy a
kapcsolat rosszul fog végződni, ami be is következik.
Katharina „szerencsés”
módon megszabadul volt barátjától,
Mathiastól, de mikor ezt Adamnak bejelenti,
a férfi, aki amúgy is el akarta hagyni alkalmi
szeretőjét, mert már megunta,
most hosszú nyaralásra készül
családjával, és viharos gyorsasággal
búcsúzik el
szeretőjétől.
A kapcsolat
minden mozzanatáról a
főhősnő beszámolójából
értesülünk. Benkő Nóra maximálisan
belakja a kisméretű
színpad minden zugát, használja az összes
bútort és kelléket, ami
rendelkezésére áll, hogy
beszámolóját hitelesen adja nekünk
tovább. Hatalmas karosszékben
ül felhúzott lábakkal, előveszi az Adam által
ajánlott könyveket és idéz
belőlük, máskor átöltözik, konyakot iszik
egy üvegből, sminkel, pezsgőzik,
telefonál, válogat a szekrény ruhái
között, fésülködik. Mi pedig egyre jobban
belelátunk ebbe az egyenlőtlen kapcsolatba, ami száguld a
vége felé, csak a
főhősnő nem tudja még. Ő tudja meg utoljára. Ha
állást kellene foglalnunk,
kinek van igaza, vagy ki cselekedett helyesen, akkor nem
találnánk megoldást,
mert egyikük sem kezelte jól a kapcsolatot. A
befejezés megrázó módon számol be
arról, hogyan élte át a karmester saját
szemszögéből Katharinával való
viszonyát, azt, hogy mindössze egy vad vágy
kielégítését jelentette
számára az
autós szeretkezés.
Benkő
Nóra egy óra negyven perces
monológja óriási teljesítmény mind
fizikailag, mind koncentráció, memória
tekintetében. Minden percben más oldaláról
mutatkozik, elfárad, letargikus
lesz, majd megújul, erőre kap, átéli a
szeretkezéseket, képes gátlás
nélkül
beszélni egészen intim, erotikus jelenetekről.
Már-már annyira hiteles, hogy
egybemosódik a színészi produkció és
a szerző [esetleges]
magánéleti sorsa. A
megteremtett figura azonban sajnálaton kívül
mást nem érdemel. Szerelmi
csalódását átérezzük
nézőként, de egyetérteni vele nem tudunk.
Varga
Éva rendezőként és
látványtervezőként is jegyzi a színdarabot.
Hatalmas kelléktárat biztosít a
színésznő számára, amely segíti a
monológ hiteles előadását. A jelmezek is
kifejezik a kapcsolat épp aktuális
állapotát: előbb fehér frottír
köntösben,
vagyis neglizsében ismerkedünk meg a főhősnővel, majd
jön a fekete melltartó és
tanga csipkével az erotikus beszámolók alatt,
később piros alsóneműbe és piros
estélyibe öltözik, amikor győztesnek érzi
magát, gondolván, meghódította a
szeretett férfit. Az utolsó jelenet a kudarc
bevallása: fekete férfi frakkot
ölt, és a karmester pikáns részletekkel,
szókimondóan előadott vallomását
idézi
fel.
A
rendezőasszisztens: Deme
Zsófia.
Különleges színészi élményben
volt részünk.
Megtekintett
előadás: 2017. március
24.
Budapest, 2017. március 27.
Megjelent
a Kláris
17/6. számában.
Földesdy
Gasbriella
