Ugyan vannak kevésbé sikeres
Molnár Ferenc vígjátékok,
amelyeket nem, vagy ritkán játszanak a
színházak, Az üvegcipő éppen
hogy a
tuti biztos sikerdarabok közé tartozik.
Bemutatásához nem kell más, csak
szigorúan követni Molnár utasításait,
betartani a három felvonást, a
helyszíneket, jó, ha se nem húznak ki
szöveget, se hozzá nem írnak semmit, és a
helyszíneket gazdagon berendezik kellékekkel. Remek
példája a naturalista
színjátszásnak: Sípos úr
ebédje, a gőzölgő leves, a szódavíz a
szódásüvegben, a
tortaszelet, minden valódi, a jelmezek az 1920-as éveknek
megfelelőek (Díszlet:
Horesnyi Balázs, jelmez: Tordai
Hajnal). Huszti Péter rendezése
semmit nem akart elvenni, inkább hozzáadni
szeretett volna.
Irma tizenkilenc éves
árva leány, Adél és Sipos
magukhoz vették még kislányként az asszony
panziójába Pesten, jó lesz
cselédnek. Nevelgetik, okosítják, amennyire
szükségesnek tartják, de elvárják,
hogy hálás legyen, és mindent
tökéletesen csináljon. Azonban
törököt fogtak
Irmával, igyekszik szorgalmasan ellátni cselédi
feladatait, ám senki előtt nem
titkolva őrülten beleszeret Sipos úrba, rajong érte,
isteníti, a végletekig
kiszolgálja. Pedig Siposnak Adél tulajdonosnő a
szeretője, már nem szereti a
férfit, de éppen most jutott eszébe, hogy
hozzámenjen feleségül. Adél furcsa
egy nőszemély, a férjhez menés
számára valóságos keserű pirula, amit be
kell
venni, hogy józan tudjon maradni, és megőrizhesse a
tisztességes asszony
látszatát. Ugyanis Adél a nála
tizenkét évvel fiatalabb Császár
Pálba
szerelmes, és az nem elég, hogy a férfi is viszont
szereti. Adél okos nő, és
nem akarja kitenni magát későbbi megcsalásoknak,
csalódásoknak, egyéb
megaláztatásoknak. Ezért szakít
Császárral. Sipos nehezen áll
kötélnek, de
végül beleegyezik a házasságba. Irma
kétségbeesik, úgy érzi, cselekednie kell.
Cselekszik is úgy, hogy kő kövön nem marad. Épp
a lakodalom legforróbb perceit
használja fel ádáz botránykeltésre.
Nem hagyja, hogy az ő Sipos ura egy
erkölcstelen élvhajhász nőt vegyen
feleségül, aki már az esküvő előtt megcsalja
az elhagyott, de valóságos szerelmével.
Irma becsületes, minden
érzését őszintén a másik
ember szemébe mondja, ezt nehezen viselik el az
érintettek. A lelki
szenvedésben kínlódó lány
önmagát bünteti, amikor be akar állni a
„rossz
lányok” közé. A kétségbeesett
terv nem sikerül neki, hamarosan a rendőrségen
találja magát. A III. felvonás humorforrása
a rendőrség várószobájában jön
létre, amikor nem őt, hanem az őrá rosszul
vigyázó felnőtteket leckéztetik meg
a rendőrök. A Hamupipőke természetű Irma elnyeri
méltó jutalmát, Sipos oldalán
távozik a rendőri szobából. Sipos úr, aki
korábban csak nyűgként tekintett a
fiatal, szerelmével kérkedő Irmára, most
már másképp tekint a lányra, s „amint
teheti” (előbb el kell válni Adéltól), majd
feleségül fogja venni.
Huszti Péter
rendezése hagyományos módon állítja
színpadra Molnár klasszikus
vígjátékát, szerencsére. Minden
modernkedés,
koncepcióváltás, jelenetátrendezés
stb. csak rontana rajta. Sem édesebb, sem
búsabb nem lett a hangulata, mint amilyen eddig volt,
korábbi előadásokban.
Mégis, mi lett más? Talán az érzelmek
váltak szélsőségesebbé,
kirívóbbá. Irma
és Adél között lett nagyobb a
távolság, ők a legádázabb ellenfelek
és
ellenségek, Adél csak megszerezni akarja Sipost, Irma
viszont gyerekes
szerelemmel szereti a férfit. Persze, hogy az utóbbinak
kell győzni!
Népes
szereplőgárda vonul fel a József Attila
Színház
színpadán, az élen Nemcsák
Károly
(Sipos úr) halad. Ezt a jó szándékú,
kissé bumfordi műbútorasztalost lehetne
kicsit elegánsabban, könnyeden is játszani,
Nemcsák túl komolyan veszi a
feladatot. Nála is komolyabban veszi Létay
Dóra (Adél), aki végig olyan, mintha
karót nyelt volna, és végig pattog,
emelt, dühös hangon beszél. Nincs egy mosolya sem,
legfőképp önmagára
haragszik. Fekete Réka Thália (Irma)
bájosan csicsereg, az ő játéka éppen
megfelel a figurának, még akkor is, ha
negédesen, édeskésen adja elő. Mohai
Tamás (Császár Pál)
kiváló ficsúrt alakít, mozgása,
beszédstílusa, kalapja,
sétapálcájának forgatása
tökéletesen hozza az üres zsebű, asszonyszeretőt
tartó
vidéki fiatalembert, aki nők révén csinál
majd karriert. Jól játszik Lippai
László házmester szerepben,
lehetne akár pincemester is, hisz ő felel az italokért. Kocsis Judit házmesternéje éltes
asszonyság, kellően tud
felháborodni. Krassy Renáta (Keczeli
Ilona örömlány), Básti Andrea
(Viola), Jónás Andrea
(szakácsné)
epizódalakításai szórakoztatóak,
emlékezetesek. Még ennél is kisebb,
villanásnyi szerepet játszik Láng
József
(rendőrorvos), Fila Balázs
(őrmester), valamivel nagyobbat Újréti
László (rendőrtanácsos), és Molnár
Zsuzsa (Roticsné). További szereplők: Fabó
Gyögyi (Adél anyja), Baranyi
László
(Stettner úr), Szucskó Noémi
(Julcsi), Dobrányi Máté
(fényképész/ajtónálló), Galambos Zsófia
(társalkodónő), Réthy-Hudák
Erik
(Jánoska), Hudák Imre
(plébános), Papp László
(Gál kapitány). A
rendezőasszisztens: Németh Dóra.
A vígjáték
három felvonását hagyományos nyugalomban
ülhetjük végig.
Bemutató:
2017. február 25.
Megtekintett
előadás: 2017. február 26.
Budapest,
2017. március 1.
Földesdy
Gabriella