Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

AZ ÜVEGCIPŐ

József Attila Színház

Ugyan vannak kevésbé sikeres Molnár Ferenc vígjátékok, amelyeket nem, vagy ritkán játszanak a színházak, Az üvegcipő éppen hogy a tuti biztos sikerdarabok közé tartozik. Bemutatásához nem kell más, csak szigorúan követni Molnár utasításait, betartani a három felvonást, a helyszíneket, jó, ha se nem húznak ki szöveget, se hozzá nem írnak semmit, és a helyszíneket gazdagon berendezik kellékekkel. Remek példája a naturalista színjátszásnak: Sípos úr ebédje, a gőzölgő leves, a szódavíz a szódásüvegben, a tortaszelet, minden valódi, a jelmezek az 1920-as éveknek megfelelőek (Díszlet: Horesnyi Balázs, jelmez: Tordai Hajnal). Huszti Péter rendezése semmit nem akart elvenni, inkább hozzáadni szeretett volna.

Irma tizenkilenc éves árva leány, Adél és Sipos magukhoz vették még kislányként az asszony panziójába Pesten, jó lesz cselédnek. Nevelgetik, okosítják, amennyire szükségesnek tartják, de elvárják, hogy hálás legyen, és mindent tökéletesen csináljon. Azonban törököt fogtak Irmával, igyekszik szorgalmasan ellátni cselédi feladatait, ám senki előtt nem titkolva őrülten beleszeret Sipos úrba, rajong érte, isteníti, a végletekig kiszolgálja. Pedig Siposnak Adél tulajdonosnő a szeretője, már nem szereti a férfit, de éppen most jutott eszébe, hogy hozzámenjen feleségül. Adél furcsa egy nőszemély, a férjhez menés számára valóságos keserű pirula, amit be kell venni, hogy józan tudjon maradni, és megőrizhesse a tisztességes asszony látszatát. Ugyanis Adél a nála tizenkét évvel fiatalabb Császár Pálba szerelmes, és az nem elég, hogy a férfi is viszont szereti. Adél okos nő, és nem akarja kitenni magát későbbi megcsalásoknak, csalódásoknak, egyéb megaláztatásoknak. Ezért szakít Császárral. Sipos nehezen áll kötélnek, de végül beleegyezik a házasságba. Irma kétségbeesik, úgy érzi, cselekednie kell. Cselekszik is úgy, hogy kő kövön nem marad. Épp a lakodalom legforróbb perceit használja fel ádáz botránykeltésre. Nem hagyja, hogy az ő Sipos ura egy erkölcstelen élvhajhász nőt vegyen feleségül, aki már az esküvő előtt megcsalja az elhagyott, de valóságos szerelmével.

Irma becsületes, minden érzését őszintén a másik ember szemébe mondja, ezt nehezen viselik el az érintettek. A lelki szenvedésben kínlódó lány önmagát bünteti, amikor be akar állni a „rossz lányok” közé. A kétségbeesett terv nem sikerül neki, hamarosan a rendőrségen találja magát. A III. felvonás humorforrása a rendőrség várószobájában jön létre, amikor nem őt, hanem az őrá rosszul vigyázó felnőtteket leckéztetik meg a rendőrök. A Hamupipőke természetű Irma elnyeri méltó jutalmát, Sipos oldalán távozik a rendőri szobából. Sipos úr, aki korábban csak nyűgként tekintett a fiatal, szerelmével kérkedő Irmára, most már másképp tekint a lányra, s „amint teheti” (előbb el kell válni Adéltól), majd feleségül fogja venni.

Huszti Péter rendezése hagyományos módon állítja színpadra Molnár klasszikus vígjátékát, szerencsére. Minden modernkedés, koncepcióváltás, jelenetátrendezés stb. csak rontana rajta. Sem édesebb, sem búsabb nem lett a hangulata, mint amilyen eddig volt, korábbi előadásokban. Mégis, mi lett más? Talán az érzelmek váltak szélsőségesebbé, kirívóbbá. Irma és Adél között lett nagyobb a távolság, ők a legádázabb ellenfelek és ellenségek, Adél csak megszerezni akarja Sipost, Irma viszont gyerekes szerelemmel szereti a férfit. Persze, hogy az utóbbinak kell győzni!

Népes szereplőgárda vonul fel a József Attila Színház színpadán, az élen Nemcsák Károly (Sipos úr) halad. Ezt a jó szándékú, kissé bumfordi műbútorasztalost lehetne kicsit elegánsabban, könnyeden is játszani, Nemcsák túl komolyan veszi a feladatot. Nála is komolyabban veszi Létay Dóra (Adél), aki végig olyan, mintha karót nyelt volna, és végig pattog, emelt, dühös hangon beszél. Nincs egy mosolya sem, legfőképp önmagára haragszik. Fekete Réka Thália (Irma) bájosan csicsereg, az ő játéka éppen megfelel a figurának, még akkor is, ha negédesen, édeskésen adja elő. Mohai Tamás (Császár Pál) kiváló ficsúrt alakít, mozgása, beszédstílusa, kalapja, sétapálcájának forgatása tökéletesen hozza az üres zsebű, asszonyszeretőt tartó vidéki fiatalembert, aki nők révén csinál majd karriert. Jól játszik Lippai László házmester szerepben, lehetne akár pincemester is, hisz ő felel az italokért. Kocsis Judit házmesternéje éltes asszonyság, kellően tud felháborodni. Krassy Renáta (Keczeli Ilona örömlány), Básti Andrea (Viola), Jónás Andrea (szakácsné) epizódalakításai szórakoztatóak, emlékezetesek. Még ennél is kisebb, villanásnyi szerepet játszik Láng József (rendőrorvos), Fila Balázs (őrmester), valamivel nagyobbat Újréti László (rendőrtanácsos), és Molnár Zsuzsa (Roticsné). További szereplők: Fabó Gyögyi (Adél anyja), Baranyi László (Stettner úr), Szucskó Noémi (Julcsi), Dobrányi Máté (fényképész/ajtónálló), Galambos Zsófia (társalkodónő), Réthy-Hudák Erik (Jánoska), Hudák Imre (plébános), Papp László (Gál kapitány). A rendezőasszisztens: Németh Dóra.

A vígjáték három felvonását hagyományos nyugalomban ülhetjük végig.

Bemutató: 2017. február 25.

Megtekintett előadás: 2017. február 26.

Budapest, 2017. március 1.

Földesdy Gabriella
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©