Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

SZEMBESÍTÉS (A KARMESTER)

Karinthy Színház

Sok-sok filmet, színdarabot láthattunk már a náci bűnösök nürnbergi peréről, vagy a bujkálók elfogásáról, elítéléséről, Hitlerről és stábjáról. Hetvenkét éve vége a második világháborúnak, és még mindig lehet valami különleges eseményt találni, ami hozzájárul a történelmi összképhez, legalább is árnyalja azt. Az árnyalásnak remek példája Ronald Harwood drámája két képben, amit magyarra Vajda Miklós fordított. A közel három órás előadást Szántó Erika rendezte.

Már az elején érezhető, hogy itt valami másról van szó. Igaz, filmkockákon látjuk a masírozó német hadsereget, az 1936-os olimpia képkockáit, Hitlert közelről, miközben Marlene Dietrich (Dobra Mara) a függöny előtt német dalokat énekel. Mindez csak bevezetés a tíz évvel későbbi eseményekhez. 1946-ban, Berlin amerikai szekciójában járunk. Steve Arnold őrnagy feladata, hogy a híres karmesterről, Wilhelm Furtwänglerről bebizonyítsa, ő volt a nácik kedvenc karmestere, nem menekült el, kitartott a háború végéig. Effektíve nem politizált, mégis bűnös, hisz nem volt ugyan párttag, de náci volt, mert egy követ fújt a bűnösökkel. Arnold őrnagy (Szilágyi Tibor) mindent elkövet, hogy ezt dokumentálja, sokszor nemtelen eszközökhöz is folyamodik, Helmuth Rode-nak, a berlini filharmonikusok másodhegedűsének (Balázsovits Lajos) vádalkut ajánl, állást biztosít számára, ha terhelő bizonyítékot produkál a karmester ellen. Az őrnagy munkatársai a jegyzőkönyvet vezető Emmi Straube (Györgyi Anna) és David Wills hadnagy (Baronits Gábor).

Látszólag könnyű eljárásról van szó, Arnold magabiztosan viselkedik, a hirtelen felbukkanó Tamara Sachs (Olasz Ági) Furtwängler melletti vallomását, levélbizonyítékait sem veszi figyelembe, megalázza a karmestert mindkét kihallgatásakor, ráordít, kiutasítja a szobából, rászól, fenyegeti, rágalmazza. Ennél többet is elkövet: beugrató kérdéseket tesz fel, magánéletét vájkálja, nem létező leveleket idéz tőle, hogy zavarba hozza. A karmester megdöbben az őrnagy aljas módszerein, zavartságot mutat, de a második meghallgatáson önmagára talál, visszautasít minden vádat. A dráma hatásos felépítése dominál, a magabiztos őrnagy egyre ellenszenvesebbé válik szemünkben, részben trágár, megalázó kifejezései, elfogultságának haragban, ordításban való megjelenítése miatt, de azért is, mert teljesen süket a művészetre, és ezt büszkén vallja (polgári foglalkozása biztosítási kárbecslő). Mindez elfogadhatatlanná teszi vádjait. Emmi Straube és Wills őrnagy Furtwängler oldalán állnak, ők higgadtak maradnak igazuk tudatában, a karmestert tisztelik kiemelkedő művészi teljesítményéért.

A második részben felforrósodik a levegő, az önuralmát elvesztő Arnold széttöri a karmesteri pálcát, mintha így ítélné, bélyegezné meg örökre a művészt, mondván, a művészet egyszerűen baromság. És a jegyzőkönyvet vezető Emmi Straube hatalmasat sikít, amikor apja a Hitler elleni merényletben való részvételét példának hozza fel Arnold. Kiderül, csak akkor állt a merénylők közé, amikor nyilvánvaló lett, a németek elvesztették a háborút. A zsidó származású Wills hadnagy is leteszi a voksot: akármit is mondott a karmester, az általa megmentett zsidók köszönőlevelei fényében kell elbírálni. Oda jutunk, amit már eddig is sokszor megtapasztaltunk, semmi sem csak fehér, vagy csak fekete. Egyetlen aspektusból nézve az emberi cselekvést, nem lehet megítélni egy személy erkölcsiségének teljességét. Szántó Erika egyik korábbi interjújában szerepel egy sokatmondó kitétel: „Nem hiszek a kollektív bűnösségben” [Szombat c. folyóirat 2016/2/06., Várnai Pál írása]. Furtwängler épp az a személy, akinek tarsolyában elég muníció van ahhoz, hogy találjunk felmentő momentumot számára.

Harwood drámája kiugró színészi teljesítményekre ad lehetőséget. Szilágyi Tibor őrnagy alakításán van a legnagyobb teher. Szerepében győztes amerikaiként ítélkezik a vesztes németeknek egy nagyszerű művész egyéniségén. Bosszút akar állni mindenképp, materiális elvakultsága, korlátoltsága a biztosítási szakmájának is köszönhető. Ő maga nem intelligens, ez már kódolja későbbi kudarcát az üggyel kapcsolatban. Szilágyi erőszakosan és magabiztosan játszik, képes felkelteni ellenszenvünket a figura iránt. Papp Zoltán karmester alakítása nagyon is visszafogott, már-már bocsánatkérő. Meg van félemlítve, és igazi énjét csak a végén mondott vallomásában nyeri vissza. Györgyi Anna jegyzőkönyvvezetője kulcsszerep. Egy végigvitt magatartást old meg kitűnően. Tiszteli Furtwängler művészetét és személyét is, ezt nem is titkolja, szenved a közönséges szájú őrnagytól, fülét befogja, kimegy a színről annak trágár beszéde alatt, minden mozdulata kidolgozott. Baronits Gábor Wills hadnagyként hasonló felfogású Emmi Straubéhoz, igazságérzetének nyomatékot ad, a maga módján rendre utasítja a hőzöngő Arnoldot. A két szerep egymást erősíti, és leplezi le a győztes amerikai elhamarkodott ítéletét. Balázsovits Lajosnak a gyenge, zsarolható Helmuth Rode hegedűs szerep jutott. Mikor hazugságon kapják, azonnal beáll az árulók sorába, terhelő információkat ad az őrnagy kezébe. Ezt a váltást kicsit iskolásan adja elő a színész. Kicsi, de hatásos Olasz Ági alakítása. Tamara Sachs elégtételt kap, mikor a karmester megnyugtatja: férje igen tehetséges zongorista volt. Dobra Mara szépen énekli a Dietrich dalokat, megjelenése impozáns.

Juhász Kata díszlete üszkös téglafalakat mutat, háttérben a lebombázott Berlinnel. A díszletkivitelezés Major Attila munkája. Vetített filmen látjuk a kiégett házakat, bombák nyomait a városon. Az iroda berendezése két íróasztal és egy lemezjátszó, amin három zenemű szólal meg: Beethoven V. és IX. szimfóniájának részlete és Bruckner VII. szimfóniájának Adagio tétele (Hitler öngyilkossága előtt az utóbbi zenét hallgatta). Zene: Nyitrai László, hang: Voronkó Miklós, fény: Sörös Zsolt. A rendező munkatársa: Csesznek Judit. A Karinthy Színház most nagyot lépett előre darabválasztásban, valamint művészi összefogottság terén. Gratulálunk!

Bemutató: 2017. február 17.

Budapest, 2017. február 19.

Megjelent a Kláris 17/4. számában.

Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©