Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

PROFIL

B 32 Galéria més Kultúrtér

„Izgalmas dolog kincsre lelni. Főleg olyankor, amikor azt érezzük, mi találtunk rá elsőként. Mások még nem is sejtik, hogy létezik, de mi már biztosak vagyunk benne, hogy ez aztán nagyot fog robbanni…” E gondolatokkal indít beköszöntőjében a PONT újbudai Kulturális Magazin, melyet azért idéztem, mert pontosan ezt éreztem én is, amikor beléptem a Gárdonyi téren a B32 Galéria és Kultúrtér színházba. Jómagam még sosem jártam a szinte festékszagúan új épületben, és ráadásul egy új darab premierjére ülhettem be a kellemesen tágas nézőtérre. Bár az érdeklődők létszáma a tágasságot hamar a zsúfoltság érzetére váltotta át…

Benedek Albert Profiljának alcíme: Evolúciós zsákutca egy felvonásban. A téma igencsak égető problémát feszeget: az internet-függőséget. A darab szereplői ennek érdekében minden helyet, területet, nézőteret és színpadot belaknak, igénybe vesznek és mozgásukkal is felhívják a figyelmet, hogy az okos telefonok parttalan használata mennyire veszélyes korunk családi, társadalmi és emberi kapcsolataira. Bár a bőven vígjátéki elemeket hordozó színdarab drámájának lelke nemcsak az események, hanem az ember vívódása közöttük. Milyen sorrendben hullanak szét a jól működő kapcsolatok, barátságok, szülő és gyermek összetartozásának erőssége? Mennyire fájdalmas az ember kiszolgáltatottsága a gép vonzereje miatt?

Andris középiskolás fiú (Márton Gábor Csaba), aki saját bevallása szerint sem nem menő, de lúzer sem a társai között. Sodródik az anyjától kapott okostelefon kínálta új lehetőségekkel. Maga sem tudja, mit akar, gondolatai és verbális kapcsolatai a „jó – nem jó”-ra szűkülnek be. Kiskori barátja, Hektor (Kocsis Fülöp Soma) ettől kezdve számára csak visszahúzó erő, aki a legkellemetlenebb pillanatokban próbálja a lehetőségek ellenállhatatlan árjától barátját kiragadni. Az új haver, Krisz (Inoka Péter) minden téren menő és túlfejlett a két régi baráthoz képest. Magabiztosan csörtet az új lehetőségek diktálta „menőségben”, hamarosan magával ragadja Andrist, aki csetlik-botlik, elveszetten próbálja utolérni szellemi bálványát az internet félelmetesen gazdag lehetőségei között. Iskolatársnőjük, ideáljuk Csillag (Háda Fruzsina) hol egyiket, hol másikat ugrasztja, szeszélyes nőként hódít, fejlett szépsége, vibrálása ellenállhatatlan mindkét fiú számára. Krisz tudja kezelni a „nőt”, Andris leblokkol, és már csak az okostelefon nyomkodása marad neki. Már nem is törődik azzal, hogy egyéniség legyen, csak Krisz tanítása szerint akar az internet felületén egyre többet szerepelni.

A darab kiemelkedő és eredeti alakja a kettős szerepben debütáló Bakonyvári L. Ágnes, aki Andris elvált anyját és a biológia tanárnőt is alakítja. Ő az, akiben egyszerre van meg minden: az ügyetlenül szerető anya, a tantárgyába és a fegyelmezésbe belefásult tanárnő – akit tanítványai úgy vernek át, ahogy akarnak. Hadakozása megrendítő gyermeke visszaszerzéséért, akinek kedveskedő ajándékként nemrég ő adta kezébe a szellemi droggá nőtt okostelefont. Már nem tudja visszavenni, Andris egyre távolodik, szinte már nincs is jelen a való életben. Összetört anyát, nevetségessé vált tanárnőt látunk a már fékezhetetlenné vált, a hajdani kedves gyerekek között. Lehajtott feje, karfán lelógó keze maga a kiszolgáltatott tehetetlenség.

Íme, az evolúció, napjainkban! A rendező – Kovács Henrietta – a szerző mellett pattanásig való feszültséget tud teremteni a színpadon. Úgy érezzük, mintha egyik lábunk egy parázzsal telt vödörben állna, a másik egy jeges edényben, akkor viszont a statisztikai átlag szerint igen kellemesen kellene érezni magunkat. A darab azonban nem engedi, hogy egy optimista hangulatú általánosságba mossuk össze a helyzetet. A csapat nekünk játszik, hihetetlen természetességgel, izgalmasan használva ki a teret és a feszült figyelmet. Azért érezzük ezt, mert mi, akik a nézőtéren ülünk, a témában mindnyájan érintettek vagyunk. Az idősebb generáció azonosul az anyával, a fiatalabb pedig – remélhetőleg – elgondolkozik azon, mit jelenthet az „új evolúció”, amely időzített bombaként ketyeg a fiatalok kezében okostelefon formájában, amit nagyon kevesen tudnak még „okosan” használni!

A KoMod Színház és az AppArt - Amikor a művészet formál koprodukciója.

Bemutató: 2017. február 17.

Budapest, 2017. február 17.                                 

            

Stancsics Erzsébet
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©