SZÍNHÁZ

ÉDES DEZSŐ!

Fészek Színház – JEMOL

Cziczó Attila Kosztolányi Dezsőről írt fikciós „szín/játék”-ot, amennyiben a költő életrajzát megtoldotta néhány évvel. 1953-ban járunk, néhány nappal Sztálin halála után. Egyenruhások jönnek az íróért, és az Andrássy út 60-ba viszik, Rákosi elvtárs hívatja. Írjon verset, írjon, írjon akármit, a rendszernek szüksége van rá. A darab szerint Kosztolányi már 30 éve hallgat, nem publikál, egy gyárban dolgozik könyvtárosként. Feleségével, Ilonkával csendesen éldegélnek, időnként előkerül egy régi történet, egy szép délutáni jelenet, egy regényalak, fiuk, Ádám, aki már nem lakik velük, máskülönben pedig Ilona asszony gondot visel Dezsőre, ruháját kikészíti, lábosból eteti, dolgait észben tartja.

Valójában Sztálin haláláról kellene írnia verset, lehetőleg megrázó legyen. Visszatérve a fogdmegek kezei közül, elmeséli, hogy jól megverték a visszautasítás miatt. Mintha vércsöppek lennének az ingén. A bánásmódon már meg sem lepődik, ilyen ez a Rákosi korszak! A darab harmadik szereplője Cica, egy fiatal lány, aki igazi macska módján, a földön alszik egy paplanon, a paplant később átviszi a színpad másik végébe, és ott teríti le. Cica képzelt személy, az író múzsája, aki hol engedi, hol tiltja az alkotást gazdájának, Ilonka szerint legjobban Édes Anna figurája testesül meg benne, el is meséli, hogyan találkozott először a hozzájuk kerülő cselédlány visszafogott alakjával. Csakhogy Cica egyáltalán nem hasonlít Annára, sem testi, sem mentális valóságában. Sokat nyafog, kelleti magát, affektál. Igazi funkciója nincs, és ez a probléma. Sokatmondó az a jelenet, amelyben Cica mellé előbb a költő dől le, majd Ilonka is odakucorodik harmadiknak. Másik jellegzetes jelenet, amikor Kosztolányi kézbe veszi kortársainak és vetélytársainak köteteit, amikor megpróbálja magát elhelyezni a többiekhez képest. Ki az első, második, sokadik a sorban. Mindez az Ady-Kosztolányi ellentétbe fut bele, túlságosan is kiélezve a két költő egymáshoz való rossz viszonyát. Szükségtelen, mert feledve azt, hogy ki a nagyobb költő (ebben nincs objektív rangsor, szerencsére), a történetből Kosztolányi került ki vesztesen, hisz ő sértődött meg Ady bírálatán, még 1907-ben.

A 80 perces játék idillikusan fejeződik be, szent a béke, előkerül a sármos mosoly és a csontszínű csokornyakkendő, mint a fényképeken. A három szereplő összedugja a fejét, elsötétül a színpad. Színpad egyébként nincs, a játékterem egy hosszú szoba, ennek 80 %-a a játéktér, és a maradék helyen két sor szék áll a közönség rendelkezésére. Befogadóképessége cirka 30 fő lehet. Díszletként egy piros színű kárpit szolgál, ez adja a kereteket, két bőr kocka ülőke van jelen, plusz a paplan, és egy tükör (Díszlet, jelmez: Jendrics Anikó). Szerepel még egy piros lábos, amiből az író az ebédet kanalazza (reszelt almát, mint utólag megtudtuk), és egy konyhakés, aminek nincs további funkciója. Ez lehet Édes Anna gyilkos kése, amivel a Vizy házaspárt megölte. Kosztolányit Bezerédi Zoltán alakítja jól, de nem tudja felidézni a megjátszott személy egyéni báját, inkább hétköznapiságát hozza előtérbe. Ilonkát Andai Kati fogja szelídre, a valóságban az asszony inkább házisárkány természetű perszóna hírében állt. Cicát Tyroler Cintia testesíti meg, nehéz megítélni teljesítményét, mert funkciója egyáltalán nincs, egyszerűen csak van, ott van minden jelenetben, és ezt a jelenlétet nehéz megtölteni bármivel is. Az előadást maga a szerző (Cziczó Attila) rendezte, rendezőasszisztens: Keményffy Tamás, zeneszerző: Cziczó Dániel.

Az előadás helyszíne érdemel néhány elismerő szót. Kellemes, családias környezet fogadja a nézőket itt, az Orczy úti színházban, az előtér egy valódi közösségi hellyé vált, retró berendezések, akvárium, önkiszolgáló büfé, játéklehetőségek, könyvtár teszik otthonossá. Előadás után pattogatott kukorica, vörösbor elfogyasztására invitálják a nézőket. A ruhatár funkcióját két régimódi szekrény látja el, amibe csak beakasztjuk a kabátunkat, távozáskor kivesszük onnét. A közeg kellemes.

Bemutató: 2016. október 7.

Megtekintettük: 2017. február 11.

Földesdy Gabriella