Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

JÓZSEF ÉS TESTVÉREI

Örkény István Színház

„Mélységes mély a múltnak kútja.” – Így kezdődik Thomas Mann négykötetes regénye, amely újraírja az Ószövetség Józsefre és felmenőire vonatkozó történetet, jelentősen kibővítve az ott taglalt – és ott sem szűkszavú – eseménysorozatot. A szövetség a zsidó ősök és Isten között jött létre, és ez a viszony szabályozza a továbbiakban a szereplők életét. A Jákob fiaiból lett törzsek nemzetséggé alakultak, ennek bemutatása hatalmas szereplőgárdát igényel, vajon megbirkózik-e egy kisszínpados színház az óriási feladattal? A nagy fába vágott fejsze nyele kizöldült – mondhatnánk egy ügyetlen képzavarral.

Thomas Mann művét Sárközi György és Káldor György fordította, a színpadi adaptációt Gáspár Ildikó készítette, Ascher Tamás és Gáspár Ildikó rendezte. Amit az előadás közel 5 órája alatt 3 részben kapunk, az a történet illusztrálása. A szereplők maguk mesélik egymás szájából véve a szót, és tovább görgetik. Minden szereplő előbb egyes szám harmadik személyben beszél magáról, majd átvált, és önmaga lesz, így kerüli ki a rendezés a narrátori funkciót. Végigmondani sorjában is nagy feladat az eseményeket, sem a díszlet, sem a jelmezek nem bírnak igazi jelentőséggel. Mindhárom részben az üres színpad áll előttünk, közepén egy nyitott elejű házikóval. Ennek forgása teszi lehetővé, hogy a házat mindig új lakókkal töltsék meg, és tetején különleges szónoklatok hangozzanak el. A háttér mindhárom részben más színű. Kezdetben fehér, majd zöld bársony váltja fel, a harmadikban sötétkék tapéta. Mindenki a végletekig egyszerű köpenyt, vagy trikót, zakót, karton ruhát visel, öltözéke nem, csak beszéde, mozgása, arcmimikája játszik. Az előadás időnként egy-egy élethűen megalkotott állatfigurát használ ülőalkalmatosságnak, ezek is a díszlet részei. (Díszlet: Izsák Lili, jelmez: Szlávik Júlia.)

Mi a varázsa az újból végignézett bibliai kalandoknak? Ülünk és hallgatjuk, mintha ismeretterjesztő előadáson lennénk, ám tátott szájjal, tágra nyitott szemmel, semmit el nem mulasztva. A varázs annak köszönhető elsősorban, hogy Thomas Mann valójában újraírta a bibliai József történetét, nemcsak kibővítette, hanem egy 20. századi gondolkodó kétségeivel közelített hozzá, és hamiskás oldalra kacsintásokkal adott értelmezést a hihetetlennek tűnő eseményeknek. Az isteni parancsokat és beavatkozásokat nagyon is emberi indoklásokkal látta el, a józan paraszti észt használta minden csodás történés magyarázására, mintha kuncogna közben, lám, így fogja az ember Istenre mindazt, amit saját magának talál fel, próbál ki és a maga hasznára indokol meg.

A történet doyenje az idős Jákob, aki időről időre emlékezik, parancsol, tilt és enged, sőt figyelmeztet. Többször visszatér, és elmélázik kései leszármazottainak cselekedetein. De felidézi Ábrahám áldozatát, majd elsőszülötté válását, ami csellel, anyja segítségével történt. Ézsau haragja miatt Jákobnak menekülnie kellett, és 25 évig volt távol, közben Lábán lányai voltak feleségei és 12 fia született. Hogy elnyerhesse Ráhelt feleségnek, előbb Leát kellett elvennie, akit nem szeretett, úgymond, rásózták a lányt, mégis az ő termékenységéből lett Izrael legtöbb törzse. Ráhel csak két fiút szült, a másodikba belehalt. József az idősebbik fia Ráhelnek, ő lett a kedvence Jákobnak. És József lesz a történetfolyam központi alakja, akit a testvérek irigységükben elveszejtenek, amibe apjuk majdnem belehal. József, aki megmenekül, majd Egyiptom számvevője lesz, túléli Potifárné aljas rágalmazását, és álomlátásával megcsinálja szerencséjét, megmenti Egyiptomot az éhínségtől. Végül, mikor élelemért jönnek az őt halottnak hívő testvérei, jól megleckézteti őket, hogy megbocsáthasson nekik. Az előadás nagy bravúrja, hogy a fináléban sikerült katartikus hatást elérni a rendezésnek József megbocsátását megelevenítvén. Gyönyörű jelenet.

Óriási apparátust mozgat az előadás, még akkor is, ha minden színész több szerepet játszik. Az átváltozásoknak nagy gyorsasággal kell végbemenni, ez zökkenőmentesen sikerül. Gálffi László (idős Jákob és Huij) az érett bölcsesség megtestesítője, Polgár Csaba (fiatal Jákob, érett József, parancsnok) mindkét szerepében a végsőkig küzdő férfi. Patkós Márton (fiatal József, Hér, Onán) a naiv, magában bízó és győztes kiválasztott egyén, Vajda Milán (Ézsau, Ruben, Potifár) a mindig vesztes fél, Takács Nóra Diána (Lea, Simeón, Tuij, Nezmáré) a nyers asszonyi erő hordozója. Kerekes Éva (Rebeka, Isszakár, Mut, Kamarás) a kifelé bájos tündért, ám befelé a hajthatatlan erő megtestesítőjét játssza, Tenki Réka (Hadina, Manó, Ren) a mindig szenvedő jó szándékút, Zsigmond Emőke (Zebulón, szolgáló, Ahveré, Támár, Szerah) a szépséges ellenállhatatlant formálja meg. Nincs kirívó jó és rossz alakítás, Thomas Mann regénye láthatatlan harmóniát hozott létre a szerepek között, „staféta üzemmódban” mindet jó eljátszani, mert egy valódi nagy család szerves elemét képezi minden kis szerep, minden megszólalás. Fenséges karaktereket testesít meg Csuja Imre (Lábán, izmáelita, Mer-szu-ré), korpulens alakja a szerepeinek velejárója, vagy Epres Attila (Eliézer, Izsák, Mont-kav), akinek ügyetlen sutaságai elszomorítóak, magányos egyéniségét sajnáljuk, ahogy Znamenák István (Dudu, börtön ig.) fanyar humorát, utálkozását kajánul élvezzük. Hámori Gabriella a szépséges Ráhelként minden csáberejét beveti, a fáraó anyjaként hűvös és mértéktartó, Nagy Zsolt Júdája a megtérő bűnös testvér, de ő a megtévedt kéjenc is, akit Támár tőrbe csal. Jéger Zsombor játssza a legtöbb szerepet (őr, pásztor, szolga, rabszolga, Naftáli, fáraó), a kisebb szerepek közt a legtöbbet Kókai Tünde (Benjámin, Nofertiti, szolgáló, varrónő). További epizódszereplők: Ficza István, Máthé Zsolt, Novkov Máté, Dóra Béla, Murányi Márta (m.v.) és Szathmáry Judit (m.v.).

Dramaturg: Ari-Nagy Barbara, az aláfestő zene összeállítója: Kákonyi Árpád, videó: Juhász András, a rendező munkatársa: Érdi Ariadne és Szabó Julcsi.

A bibliai regényfolyam pozitív irányban teszi elfogulttá a színházat szerető nézőt, elbűvöli a történet szépsége, nem bírál, nem kritizál, csak elfogad. Így volt ez most is.

Bemutató előadás: 2017. február 4.

Budapest, 2017. február 8.

Megjelent a Kláris 17/4. számában.

 

Földesdy Gabriella
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©