Richard
Wagner, a leghírhedtebb német
zeneszerző, köztudottan nem vállalta föl három
korai operáját. Ezeket
leparancsolta a színpadról, nem engedte, hogy Bayreuthban
játsszák őket. A Tündérek, A
szerelmi tilalom, a Rienzi kívül
maradtak az életművön, bár
az utóbbi előfordul a világ operaházaiban, a
bécsi Staatsoper játszotta 2000
környékén nagy sikerrel. A Rienzi kifejezetten
szép zene, hagyományos áriákkal, mozgalmas
történettel. Viszont az első két
korai mű szinte teljesen ismeretlen az operakedvelők előtt, hisz nem
hallhatják
sehol. Wagner azért mellőzte korai operáit, mert
mindhárom egy korábbi
operastílust képvisel, erős Weber-hatást mutat,
vagy éppen olaszos áriákkal
telik meg. A Rienzi lehetne korai
Verdi, vagy érett Massenet (ld. Werther) opera, de hát
nem az, tudjuk.
Egyszóval: nem zenedráma
egyik sem. A Das Liebesverbot, oder Die Novize von
Palermo (A szerelmi tilalom, avagy a
palermoi novícia) szövegét ugyan már
Wagner írta, de a történetet a nagy
Shakespeare-től kölcsönözte. A Szeget
szeggel ihlette meg, de sokat változtatott rajta. A
helyszín nem Bécs,
hanem a szicíliai Palermo, Angelóból Friedrich
lett, a Herceg pedig eltűnik
időközben.
A
szerelmi tilalom (1836) vígopera, ez a műfaj távol állt a
későbbi ősgermán mítoszoktól, a
monumentális vezérmotívumokra
épített zenétől.
Mi tetszhetett Wagnernek ebben a logikátlan, szerelmet,
mulatást, dorbézolást
megtiltó főhősben, aki másoknál szigorúan
betartatja a maga alkotta törvényt,
ám saját maga hágja át legelőször,
vagyis vizet prédikál, és bort iszik.
Isabella, a főhősnő (itt: palermói apáca) viszont angyali
jósággal menti
Claudiót, bátyját és az ő szerelmét,
Júliát, akiket halálra akar ítélni
az a
gaz csábító, aki Isabella szerelmét
kéri cserébe a fivér
megmentéséért. Közben
Brighella, a rendőrfőnök is szerelmes lesz, Luzio beleszeret
Isabellába, aki
apácának készül, de látszik, hogy
könnyedén eltér eredeti
szándékától, amint
rendeződnek a problémák. Szerepet kap Mariana, Friedrich
elűzött felesége is, ő
fogja helyettesíteni Isabellát a
pásztorórán. A kialakult konfliktusok
sorra-rendre megoldódnak, igazság osztatik mindenkinek,
és ez prózában nem is
annyira élvezetes, mint amikor a zene teremti meg a mű
harmóniáját.
Az opera zenéje a kor
divatját követi,
de fellelhetünk benne későbbi Wagner-jelenségeket
is. A nyitány dinamikus,
magával ragad. Kezdő hangsoraiban felfedezhető kasztanyetta,
csörgődob és
triangulum, aztán elindul egy kedélyes téma, amit
megszakít egy hirtelen
zuhanásként érzékelt motívum.
Vége a vigadozásnak, ez a „szerelmi tilalom”
téma. A karneváli zene közben pedig feltűnik a
„legwagneribb” motívum, ez
Friedrich sóvárgását fejezi ki Isabella
iránt, ám ez az előre igyekvő, de
célját soha el nem érő zene a legjellemzőbb lesz a
későbbiekben szerzőjére,
tömény formában majd ezt nevezik
„végtelen dallamnak”, tökéletes
lelőhelye a
későbbi Trisztán és Izolda.
Az Erkel Színház a
Kolozsvári Magyar
Operával közös együttműködésben
mutatta be a produkciót 2017. januárban.
Mindössze két alkalommal. A rendező Szabó Máténak
szinte előzmény nélkül
kellett színpadra állítani az operát. A
történet semleges időben játszódik, sem
nem a shakespeare-i reneszánszban, nem is a 19. sz. első
harmadában, de
manapság sem. A semleges helyszín díszletét
Cziegler Balázs
tervezte színpad
közepi ovális nagy asztallal, mögötte
oldallépcsők vezetnek fel egy felső útra,
a sok jelenet és szereplő így tud mozogni, és
tölti be a hatalmas színpadi
teret. A kortalan jelmezeket Tihanyi
Ildi tervezte, koreográfus: Jakab Melinda
volt.
A karmesteri feladatot Selmeczi György
látta el. Igazából ennél az
operánál nincsenek elvárásaink és
nincsenek
beidegződéseink, hisz ismeretlen műről van szó,
legfeljebb a nézők a fülüket
hegyezik, mikor fedeznek fel későbbi Wagner-motívumokat.
Ilyen is van, mert
akár a többi szerző, Wagner is felhasznál egy-egy
motívumot későbbi operáiban.
Isabella és Mariana kolostori imájának
motívuma később a Tannhäuser III.
felvonásában fog feltűnni.
Az operát magyar nyelven
énekelik, a
fordító: Csákovics
Lajos, az énekelt szöveg általában
jól érthető, mindemellett
a kivetítőn is megjelenik, tehát olvasható az
elhangzással egy időben. A
szólisták a kolozsvári magyar operatársulat
énekesei, szívvel-lélekkel töltik
meg a szerepeket, karakterben is megfelelnek a figuráknak. A
főhős Friedrichet
(Frigyes) Balla Sándor
énekeli, Luziót Szabó
Levente, Claudiót Pataki
Adorján,
Isabellát Egyed
Apollónia, Marianát Barabás Zsuzsa. A
rendőrfőnök Brighella
alakítója Szilágyi
János. Kisebb énekszerepekben Sándor Árpád, Hary
Judit,
Rétyi Zsombor.
Előadások: 2017. január 12.,
január 14.
Budapest,
2017. január 26.
Földesdy
Gabriella
