Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A MINISZTER FELESÉGE

Nemzeti Színház

Hogy milyen miniszter? Majdnem mindegy. Felesége a lényeges. Mondhatnánk, hogy „na végre”, ha most íródott volna a darab. A cincár (aromun) Branislav Nusics (Nusic, 1864–1938, író, színigazgató, diplomata és főleg) drámaíró (bár volt éppenséggel az oktatásügyi minisztérium művészeti osztályvezetője is). A miniszter feleségét 1928-ban írta meg, amely – elvben – a 20-es évek elején játszódik. Gyakorlatilag játszódhatna most is, legfeljebb nem „szobalány”-nak titulálnánk a cserfes-kedves Ankát (Vas Judit Gigi e.h.). Vagy ki tudja.

Udvaros Dorottya minden esetre remekel akkor is, amikor a Singer varrógép előtt ül nagyon-nagyon lomposan, nagyon lyukas harisnyában még mint a miniszteri főtanácsos felesége, meg akkor is, amikor már miniszterfeleségként feltűnő kínai jelmezében pózol a fényképésznek (Krausz Gergő e.h. egyik szerepe) vagy egyéb, divatos feltűnő holmikban rendezi a család életét. Mármint a maga módján, így aztán egyáltalán nem zavarja, hogy a már férjezett lányát (Dára – Tompos Kátya) kívánná újból férjhez adni.

És nem is buta. Sőt. Gyorsan tanul, fiatalkorában nem volt értelme a tanulásnak, most van: meg kell felelnie a miniszterfeleség „kasztjának”. És ő igyekszik, nem is eredmény nélkül. Akár a filozófiát is megtanulja, de főleg neves emberek mondásait. Még ki is nyomtattatja!

A szatirikus vígjáték két részes, így azt vártam (volna), hogy a második részre a „kivagyi miniszterfeleségnek” megfelelően fenekestől átrendezik a nappalit – mert hogy itt játszódik a darab elejétől a végéig. Nos, annyira azért nem rendezik át, annyira nem lesz sem giccses, sem túlzó. Csak egy kicsit. Végül is a kinyitható óriási kagyló is elfér, ki tudja, mi célból rendelték eredetileg. Mindenből csak egy kicsit van sok. Csak egy kicsit hosszú, csak egy kicsit sok a mozgás, és főleg csak egy kicsit bőbeszédű a darab egésze. Vígjátéknak teljes mértékben vígjáték: a szerelmespár (Zsivka lánya, a csinos Dára és annak férje, a jóvágású, némileg semmirekellő Csédó – Farkas Dénes) együtt marad, sőt együtt elviharzik a végén (képük meg is jelenik fenn hátul, felnagyítva egy óriási kör alak közepén), és az amúgy csendes (már csak volt) miniszter (Varga József) sem haragszik meg a feleségére, sőt hosszan átöleli a kiürült lakásban, amikor a felesége miatt végül persze le kellett mondania. Mert ez amúgy is várható volt, az okot még találgathattuk volna előre, ha nem lenne oly ismerős egy félig-rágalmazó újságcikk napvilágra kerülése mint ok. Tényleg nem fontos, ki írta az újságcikket…

A darab sokszereplős. Nagy a színpad, nagy a nappali, az egész rokonság elfér benne. Akár egyszerre is. Mert persze van família is, hogyne lenne? (Mondhatnánk pereputtyot is, már ami „sokszínűségüket” illeti.) Nézzük ennek a jó oldalát: szerepet kap Vászó bácsi (nagybácsi, Horváth Lajos Ottó) felügyelete alatt Tímár Éva (m.v., Szávka tanti), Tóth Auguszta (Dácó néni) és számos egyetemi hallgató és vendég színész. Többen több szerepben is játszanak, hiszen szerep van bőven.

Például itt van még Schnell Ádám is, a maga kirívó ruhájában és nézeteivel. Ninkovics úr, illemtan „tanár”. Arra minden esetre megfelel, hogy megtudjuk: Zsivka asszony minden túlzása ellenére tisztességes volt – és maradt. Istenem, szeret szerelmes levelet kapni, hiszen még sohasem kapott… Hát, most aztán kapott. Meg utána az ominózus újságcikket.

Ha innen nézzük, nagyon sok minden történik közben: élő nyuszi és cilinder, a kérő (Risztó – Bakos-Kiss Gábor) kétes sorsa, Anka Zsivka asszony általi kiokosítása a „csábításra” – ami aztán szintén nem történik meg, a kamaszfiú (Rákó – Miskey Roland/Gerő Botond) csintalansága csendőrrel (Stefánszky István e.h. egyik szerepe) és a mutatós angoltanárnővel (Roehnelt Zsuzsanna e.h.). Zsivka asszony többször megvédi férje sántaságát – aki jól láthatóan valóban csak egy kicsit sánta.

A miniszter úr lemondásának van több „pozitív” következménye is: többek között megszabadítják Zsivka asszonyt a szerinte nagyszerű aranyfogaktól. Aki már látott életében aranyfogat, bizonyára egyetért velem az örömteliségben…

A történet mendegél, mi üldögélünk, figyelgetünk, értelmezgetünk, amikor van mit – de ez egy szatíra, nem kell mindent megérteni és értelmezni és megmagyarázni. Elmesélni meg pláne nem a két és fél óra főként apró történéseit, mozgásait, zenéjét, rengeteg átöltözését. Elandalodni sem tudunk, mert ez nem egy „szép szerelmes történet”. Meg aztán olykor „megjelenik” elöl az önjáró (távirányított) szónoki emelvény, néha elbújnak benne, néha beszélnek róla – persze értelmetlenségeket, természetesen a miniszter… Így aztán figyelünk végig rendesen. Hiszen sok további szereplőnk is van még: a kétes rokonságú Kalenics – Mátyássy Bence, Szója rokon – Ligeti-Kovács Judit m.v., Péró, az írnok – Rácz József, Pántó bácsi – Ivaskovics Viktor m.v., Jakab bácsi – Formanek Csaba m.v., Nyomdász (és más) – Berettyán Nándor e.h., Tanú (és más) – Fülöp Tamás e.h. Talán valóban nem is kell mindig tudnunk, ki kicsoda főként a népes famíliából…

Díszlettervező: Dobre-Kóthay Judit, jól szolgál a hátteret lezáró, nyitható kétszárnyú üvegajtó, meg a tologatható óriási ovális tükör. És megcsodálhatjuk a szintén óriási gramofont meg egy mai „fitnesz fogyasztó gépre” hajazó csoda-szerkentyűt. Egyébként is nagyon sok a kellék, ruhanemű, póniló, hátasló és társai. A jelmeztervező is kiélhette magát: Lőrincz Ilona. Fordította és egyben dramaturg is, meg zeneszerző: Verebes Ernő.

A koreográfusnak sok dolga akadt: Katona Gábor tette mozgalmassá a maga területén az előadást.

Rendezte: Árkosi Árpád.

Udvaros Dorottya kvalitásait már jól ismertük, őmiatta eleve érdemes megnézni ezt az előadást is. Ám eközben óhatatlanul megismertük Nusics világát is.

 
Bemutató: 2016. december 10.

Budapest, 2017. 01. 09.

Megjelent a Kláris 17/4. számában.

Györgypál Katalin

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©