Árkosi
Árpád
rendezésében láthatjuk Branislav
Nusicnak (eredeti neve
Alkibijad Nusa), a szerbek valójában román
[illetve cincár névvel illetik ezt a
balkánra sodródott román nemzetiséget]
származású írójának
valószínűleg
leghíresebb vígjátékát.
Legalább is a színház belső magazinja szerint
1928-ban
óriási sikere volt Nusic darabjának,
elhomályosítva a korábbiakat, szerzője
vagyont szerzett vele. A 20. század legtöbbet
játszott szerb drámaírója még
tíz
évig, haláláig (1938) írta kora
visszásságait feltérképező
vígjátékait. Magyar
színpadokon ritkán szerepelnek szerb színdarabok,
Nusic elődjét, a 19. század
legnépszerűbb
vígjátékíróját, Jovan Sterija
Popovicsot sem játszanak
színházaink. Pontosabban 2015-ben a MITEM
vendégül látta a Szerb Nemzeti
Színház előadását, Popovics Hazafiak
c.
darabját. Most megtört a jég, nem
vendégjáték, hanem saját bemutató
született
szerb fronton.
Árkosi Árpád
rendezése hagyományos
szatírát vitt színre, nem aktualizálta a
cselekményt, hiszen az éppen arról
szól, hogy a nagyravágyás és
pöffeszkedés minden korszakban ugyanaz marad. A miniszter
felesége egyébként nem hagyományos
politikai szatíra, hisz nem a korrupt
miniszter, vagy politikus leleplezését tűzi ki
célul, inkább a politikus
családját veszi célba. A Szimeun (Varga
József) és Zsivka (Udvaros Dorottya)
házaspár kisebb nehézségekkel élik
mindennapjaikat, Dára lányuk (Tompos
Kátya) férjhez ment Csédóhoz (Farkas Dénes) szerelemből, de pénzük,
állásuk nincsen, rokoni segítségtől
várják szerencséjüket. Kamasz fiuk,
Rákó (Miskey Roland) iskola helyett
gyakran
jár kormány elleni tüntetésekre, sokszor a
rendőrök kergetik, akikkel
szemtelenül beszél, ahogy a fiú
angoltanárát is megbotránkoztatja obszcén
szóhasználatával. A nagyszájú Zsivka
lukas harisnyában varrja fia nadrágját a
varrógépen, hogy ne kelljen újat venni, így
fogadja nővérét (Tímár
Éva m.v.), akitől nagyobb összeget
kér kölcsön. A dolgok jobbrafordulása
várható, amikor több csatornán is
érkezik
hír arról, hogy a meglehetősen szerény
képességű, tutyimutyi, ráadásul bicegve
járó férjét, Szimeunt, a most megbuktatott
kormány helyébe lépő új politikai
formáció
miniszternek nevezi ki. A bicegős Szimeun fejére cilinder
kerül, talán ő maga
örül a fordulatnak legkevésbé. Egyszerű
hivatalnok lévén nem rátermett erre a
posztra, inkább költői lélek, gyengekezű,
határozatlan, ügyetlen. De hagyjuk is
őt magára, hisz nem ő a főszereplő!
Hanem a nagyhangú és
határozott
felesége, Zsivka a főszereplő, a kinevezés
pillanatától ő veszi kézbe saját
feleségi
státusának felépítését
és a család ügyeinek rendbehozatalát. Miniszterré avanzsált
férjével és a
politikával nemigen foglalkozik, gondolja, hogy a férjnek
jelentéktelen Szimeun
majd csak boldogul miniszterként. Viszont saját
kikupálásával tölti napjait.
Hamar kiderül, hogy butácska, aluliskolázott, nem
beszél nyelveket, ezek
pótlása viszont nem megy zökkenőmentesen.
Ízléstelenül rendezi be lakását,
extrém ruhadarabokba öltözködik, feltűnő
hajviseletet választ, de merészebb
dolgokba is belefog. Ninkovics úr (Schnell
Ádám) tanácsára jól teszi, ha
szeretőt tart, hisz egy másik
miniszterfeleség is ezt teszi, a tanácsadó
partnernek jelentkezik erre a
feladatra. Csakhogy harsány udvarló levelét Zsivka
asszony veje kaparintja meg,
és adott pillanatban az orra alá dörgöli. De
nem sikerül lánya házasságát
felbontatni csak azért, hogy Dára egy
kívánatosabb férjet kaphasson. A kiszemelt
kérő, Risztó (Bakos-Kiss Gábor)
ugyanis felsül a lánykéréssel,
nevetségessé válik. Így jár Zsivka
segítő
rokona, Vászó bácsi is (Horváth
Lajos
Ottó), az ő feladata lenne Csédó
elzavarása a háztól bármi áron,
ám Csédó
az összes csapdát elkerüli, és győztesen
kerül ki a harcból. Ő és Dára ugyanis
komolyan szeretik egymást, egyikük sem akar más
házastársat magának. Zsivkának
a rokonok kívánságlistájával is meg
kell birkóznia, mire sikerül a rokonok
megnyugtatása, Szimeun lemond a miniszterségről
önként, mivel rájön, nem neki
való a feladat. Lemondását el is fogadják,
így vége a nagyzási hóbortnak.
Az ízléstelenséget
bemutatni hivatott
díszletet Dobre-Kóthay Judit
tervezte. Két bútordarab marad emlékezetes a sok
lom közül: a zakatoló varrógép
és a hatalmas gurítható kagyló, amiben
elbújik Péró, az írnok (Rácz
József). Lőrincz Ilona jelmezei
széles színskálán mozognak, mindenesetre a
sok szereplőt nem az 1920-as évek szerint öltözteti,
inkább az 1960-70-es
évekbeli divat szerint. Zsivka ruhái valóban a
főszereplő nagyravágyó jellemét
fejezik ki, és nélkülözik az
önkritikát. Legszebb példája ennek a
sárgacsíkos
harisnya a sárga stólával, valamint a
kétrészes fekete top és bugyogó, amit ő
„neglizsének” minősít.
A vígjáték egyetlen
nagy főszerepre
épül, Zsivka asszonyéra, akit Udvaros
Dorottya játszik nagy átéléssel
és kifogástalan szellemmel, mozgással,
hanghordozással. Hozzá képest mindenki
epizód figura. Jelentős alakítás Farkas
Dénes Csédója és Horváth Lajos
Ottó Vászó bácsija. Mellékszereplők
közül
legjobban tetszett Tóth Auguszta
haragos Dácó nénije, Tímár
Éva (m.v.) ironikusra vett Szávka tantija, Rácz
József írnoka. Tompos Kátya és Schnell
Ádám megszokott formájukat hozták.
Kellemes jelenség volt Vas Judit Gigi
(e.h.) Anka szobalány alakítójaként.
További szereplők: Varga József, aki a
hálátlan férj-miniszter szerepet játssza, Mátyássy Bence betolakodó
rokonként,
Bakos-Kiss Gábor mint felesleges kérő, Ligeti-Kovács
Judit (m.v.) a nagyszájú Szója rokonhölgy
szerepében, Ivankovics Viktor (m.v.)
Pántó bácsi, Formanek Csaba
(m.v.) Jakab bácsi és Miskey Roland Rákó,
mint a
miniszterházaspár kamasz fia.
Verebes
Ernő hármas
funkcióban jeleskedett.
Fordítóként, dramaturgként és
zeneszerzőként. A koreográfus Katona
Gábor, rendezőasszisztens Kernács
Péter volt. Az előadást kicsit
hosszúnak találtuk, lehetett volna egy-két
üresjáratot kihúzni belőle. De ez
csak egy röpke gondolat, ha éppen őszinteséget
várnak a kritikustól.
Bemutató:
2016. december 10.
Budapest,
2017. január 10.
Földesdy
Gabriella
