A jó öreg – és
már halhatatlan – Bohumil
Hrabal, aki
úgy halt meg, hogy kiesett a kórház
ötödik emeleti ablakán,
most Németh Dóra
dramaturg által került a József Attila
Színház színpadára.
Pedig azt hittük, hogy a Jiri Menzel által rendezett
kitűnő, azonos című film
(1980) marad meg utoljára emlékezetünkben, no meg az
író eredeti regénye Hap
Béla fordításában.
De miről is szól a Sörgyári capriccio? Még hogy
capriccio! Mi a capriccio? Igen,
szeszélyes, csapongó, kötetlen formában
írt zenemű, vagyis ez esetben irodalmi
mű. Hát a sörgyárban és a sörgyár
környékén történt események
rapszodikus
cselekménysora azért egy fonalra van felfűzve, a
főszereplő, Maryska
„fonalára”, ám a regénnyel
ellentétben, a színpadi változatban Maryska
férje,
Francin mesél el mindent. Ez a Francin oszlopos dolgozója
a sörgyárnak, és
nyugodt élete lehetne, ha nem veszi feleségül a
tűzről pattant, életvidám,
dinamikus Maryskát, aki nem bír magával. Unalmas
férje mellett újabb és újabb
szórakozást keres, hogy kiélvezze
fiatalságát. Hosszú haját naponta
fésülteti,
mosatja a fodrászatban, sörfelismerési
magánszámot rendez, táncolni tanítja
ügyetlen férjét, s mikor eltörik a
bokája, az orvos vigasztalja naphosszat. A
rádió megjelenésével egy időben
levágja hosszú szoknyáját térdig
érőre, majd
levágja a kutya farkát is puszta
szórakozásból. Szegény állat
így válik Maryska
áldozatává. Végül saját
haját is levágatja, hisz eljött a minden dolog
megrövidülésének az ideje. Mindezt olyan
ártatlanul cselekszi, hogy az embernek
megszakad a szíve a gyönyörűségtől.
Egyszóval
átkozottul jó nő ez a Maryska, minden férfi
szerelmes belé, ő pedig kelleti magát előttük, de
nem komolyan kacér, csak
játékosan, gyanútlanul, önfeledten.
Legnehezebb Francinnak elviselni neje
feltűnő viselkedését. A történetbe
bekapcsolódik Pepin sógor is, aki nem szól
semmit a látottakon, csak somolyog magában, majd
lefűrészeli az asztal lábát,
amikor minden megrövidül.
Hargitai
Iván rendezése ezúttal nem a
sörgyárat
varázsolja elénk a színpadon, hanem egy
exkluzív fodrászüzletet, ez ad keretet
a történetnek. Míves, faragott tükrök
előtt ülnek a férfi és női vendégek, őket
a hajdani Osztrák-Magyar Monarchia színvonalán
szolgálják ki a fodrászok. A
fodrászat mint keret, végig megmarad, s ad helyet a
disznóvágásnak, a
sörversenynek, a biciklizésnek,
lábtörésnek, Francinék
lakásának, és minden más
jelenetnek (Díszlettervező: Horesnyi
Balázs). Szellemes megoldás a hatalmas
tükröknek ajtóként való
alkalmazása kellékek beadására,
másfelől furcsa a
színpad középi felsorakozás, Maryska
vetkőzésekor háttal álló két
férfi tartja
a spanyolfalat, hajának levágásakor egész
sorfal veszi körül takarás
céljából,
s szolgál spanyolfalként, amikor átalakul.
A jelmezek korhűek is meg nem
is. Tökéletesen elegáns
öltözete van Gruntorád doktornak, és testhez
álló szoknya és blúz
összeállításai
az egyetlen női főszereplőnek, aki rendeltetésszerűen viseli is
azokat. A többi
szereplő korabeli munkásruhát visel, fehér
köpenyt, a nők főkötőt, habár ők
csak statisztálnak (Jelmez: Kárpáti
Enikő). A jelmezek, a kellékek az 1920-as
évek elejét idézik, a cselekményt erősen
meghatározza a rádió elterjedése
Európának e térségében.
Rendezői furcsaságnak
tűnik, hogy Francin, a férj
tölti be a narrátor szerepét is, ő képviseli
a sörgyárat, minden fontos dolog a
gyárban történik, így az is, hogy a lovas
kocsikat automobilra cserélik fel, és
rádiókészüléket vesznek, amely
zenét és híreket közvetít, bár
ettől nem lesznek
boldogabbak az emberek. Francin viszont bölcsebbé
válik a történet végére,
kiismerte vonzó felesége árnyoldalait, egyre
súlyosabb teher nehezedik rá az
idő múlásával.
Fekete
Réka Thália (Maryska) nőiessége
lehengerlő,
kacérsága néhol magamutogatássá
fajul, alapjában véve vonzóan uralja a
szerepet. Zöld Csaba
(Francin) a férj és a narrátori szerep
mellé harmadikként
néha gitározik is egyet a színpadon ülő
két másik zenész mellett. Szenvtelenül,
szinte érzelemmentesen játssza végig a szerepet,
arckifejezése mutatja
legfeljebb, mennyire szenved, vagy viseli el valamennyire a vele
történteket.
Ujréti László (Pepin) felszabadultan
mókázik, gajdol, fontoskodik, jó
ránézni,
mert vérbeli játékot produkál. Gazdag Tibor (Gruntorád
doktor)
figyelemreméltóan alakítja a szerelmes doktort,
aki Maryska lábtörésekor
megfeledkezik magáról, majd elalszik, az asszony
ölébe hajtva fejét. Humoros
jelenség Fila Balázs
(Boda Cervinka fodrász) epizód alakítása,
kántáló hangján
gyönyörködik Maryska loknis hajában. Kisebb
szerepekben Ömböli
Pál (kovács),
Chajnóczki Balázs (tűzoltó parancsnok), Vaszkó Bence (pincér)
tündökölnek,
valamint a Nemes Nagy Ágnes
Színészképzés hallgatói. A
koreográfus: Gyöngy
Zsuzsa, korrepetitor: Grósz
Zsuzsanna.
Szólni kell az
előadás zenéjéről. Mike Krisztián és Sánta Martin (harsona
és tuba) a színpad szélén ülve
aláfestő zenét játszanak,
míg Grósz Zsuzsanna
(zongora) valahol a színpad mögött (alatt, mellett?)
játszik erőteljes muzsikát, megteremtve a
sörgyári, illetve a fodrász szalon
sajátos hangulatát.
Kár, hogy az
írót, Bohumil Hrabalt nem hívta meg a
színház az előadásra, illetve a
próbákra. Biztos adott volna néhány
jó tanácsot
regényének színpadra alkalmazásához.
Hrabal egy sörgyár mellett töltötte
gyermekkorát, élményeit első kézből
szerezte műve megírásához. A sírból
is
visszajöhetne.
Bemutató:
2016. december 10.
Budapest,
2016. december 17.
Megjelent
a Kláris
17/3. számában.
Földesdy Gabriella
