Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

VALAHOL EURÓPÁBAN

Pesti Magyar Színház

Valahol Európában… De lehetne máshol, akárhol, ahol éppen (majdnem) vége egy véres és romboló háborúnak, ahol gyerekek ezrei kóborolnak éhesen, rongyosan, piszkosan, felügyelet nélkül, ahol csak szétlőtt házak vannak, és félnek az emberek. A felnőttek is.

És mégis kell a zene, kell a szerelem, a szeretet. Összekovácsol korábban ismeretlen, vagy éppen egymással verekedő csoportokat, embereket, gyerekeket. Már amikor… mert azért ehhez más is kell.

A lebombázott Állami Javítóintézetből kikerült Hosszú (Pavletits Béla) és Ficsúr (Ágoston Péter) legfőbb gondja is az életben maradás, cipő, és – egy szál cigaretta legalább. Velük „küzd” a cigarettáért Szeplős (Berecz Uwe) is, aki még egészen kisfiú. A legeslegkisebb azonban Kuksi (Vida Bálint) a mackójával, akit szülei kényszerűen hagytak ott valahol a lebombázott házrengeteg közepén.

Hosszú hiába „kisfiú” még, kénytelen gyorsan felnőni, felelősséget vállalni a bandáért, a sok éhes, hozzájuk szegődött kóborló kisebb gyerekért. És hasonló módon a másik „csapat” vezetője, Suhanc (Mahó Andrea) is. De ő valahogy más – na persze, hiszen ő lány…

Élelem kell, szálláshely kell. Felügyelet – kellene.

Marad a rablás, kényszerből, a falubeliek persze ellenük fordulnak. Ők csak egy csürhe bandát sejtenek bennük, koszos csavargókat. Hiszen nem is ismerik őket, pusztán csak a rablások elszenvedői.

A (volt) tanító (Tóth Sándor) hiába fogja pártjukat ismeretlenül is, a puska győz a Leventeoktató (Gémes Antos) meg az Egyenruhás (Bede-Fazekas Szabolcs) kezében. És a puska általában elsül. Az egyik kisfiút megölik – a többiek még a nevét sem tudják. Eltemetik névtelenül… Sejthetjük, nem ő az egyedüli névtelen halott abban a világban.

A gyerekek rátalálnak a romos kastélyra. Itt időzik a valamikori neves zongoraművész, mára „szeszkazán” (Simon Péter – Reviczky Gábor). Ő a világból való kivonulást választotta, amíg vége nem lesz „ennek”, és ő visszatérhet a zene világához, mert most üres a világa, üres az élete. És egyszerre csak betör ide a sok éhes gyerek… Előbb ellenségesek, félnek tőle, mint minden felnőttől, hiszen addig csak a rosszat tapasztalták. De most megismernek, tapasztalnak valami mást is: a zenét, a jó szót és – kenyeret. Ha nem is sokat. A puskások azonban felfedezik a „várat”, és lelövik éppen Kuksit, akit mindegyik gyerek dédelget, szeret. Aki nem is élt még, csak várta mindig a „holnap”-ot, amikor majd hazamehet.

Szívszorító a történet, az volt filmen is. (A kétrészes musical Radványi Géza és Balázs Béla azonos című filmje alapján készült.) Szívszorító nemcsak Kuksi halála miatt, bár ez önmagában elég lenne. Hanem mert hiába az övék már a szétlőtt kastély a fura művész jóvoltából, a leventeoktató immár vörös karszalaggal fenyegeti meg őket, hogy még visszajön.

A musicalben persze még nem. De mi tudjuk, hogy bizony visszajött később, és valóban nem egyedül.

A gyerekszereplők több szereposztásban játszanak, mi még a következőket láthattuk (2016. december 10-én): Sutyi – Erményi Gábor András, Csóró – Takács András, Suttyó – Bauer Gergő, Professzor – Vanek Andor, Pötyi – Kornis Anna.

Rajtuk kívül még sok további gyerekszereplő („bandatagok”) és a közreműködő Pesti Magyar Színiakadémia növendékei tették teljessé az előadást.

Sofőr: Szatmári Attila, Tróger: Szűcs Sándor.

A jól működő, kifejező díszlet Csík György munkája, a romos kastély körbeforog, játszóhely is marad, meg a romos szoba is elfér a zongorával. A sokféle, főleg „rongyos”, mégis színes jelmezeket Rátkai Erzsébet tervezte. Koreográfus: Gyenes Ildikó, ennyi gyerekszereplőt mozgatni nem kis feladat! – Színpadi mozgás: Gyöngyösi Tamás.

Zenei vezető: Magyony Enikő.

A már talán jól ismert musical zeneszerzője Dés László, a kifejező, érzelmekkel átitatott dalszövegek Nemes István munkája. Szövegkönyv: Böhm György – Korcsmáros György – Horváth Péter.

A nagysikerű, tartalmas, összefogott, pergő előadást Nagy Viktor rendezte.

A nézőtéren ülő rengeteg gyerek pisszenés nélkül nézte végig az előadást. Ilyen forró tapsot pedig, mint amilyet itt hallottunk a végén, ritkán hallani.

Bemutató: 2016. december 2.

Budapest, 2016. december 12.

Györgypál Katalin

 
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©