Egy vígjátékban
utazni kell, és Molnár Ferenc olyan
szerző, aki
hullámhegyeken és völgyeken át utaztatja
nézőit. Könnyen fogyasztható, jól
rímelő
mondatokat használ, de a blődség mégsem
taszító nála, sőt némely szereplője
kifejezetten imponáló ebben.
Az életből vett helyzeteivel
maradandót
alkotott, ő olyan íróként a színházi
világban, mint a farmer márka, amely
sohasem megy ki a divatból. Megfejteni a titkát sokan
próbálták, pedig lehet
csak jókor volt jó helyen, és nem átsiklott
a pillanatokon, hanem tehetségét
kamatoztatva elraktározta magában az
élményeket, majd felszínre hozta azokat
színdarabok formájában. A testőr
is
így születhetett, és szól a férfi
és nő örök küzdelméről, a kapcsolatok
kuszaságáról, az egymásra
figyelésről vagy annak elmaradásáról,
és arról a
mindent átható vidámságról, ami
olyan igazán molnárivá teszi ezt a
komédiát is.
A túlzások nagymestere ki is
tett
magáért, adott nekünk egy naiv, de azért
érzéki nőt, akinek megvan a magához
való esze és egy férfit, aki mindennél
jobban szereti a feleségét. A fél éve
házasságban élő színészpár (Kéri Kitty,
Gál Tamás), akik már túl vannak a
turbékolás óráin, most éppen a
marakodás
óráiban őrlődve. Ez a gondterhes időszak a valódi
nemek harca, ami még
alcímként is rákerülhetne a
színlapokra. Az előadások
újragondolását elvető
veszprémi színház mindig abba a miliőbe akarja
visszavinni nézőit, amikor a
szöveg megírásra került. A testőr
is
ebben a szellemben került színpadra Guelmino
Sándor rendezésében. Mégis jó
egyensúlyt követve, nem akart teljesen korhű
lenni. Ezzel az ötlettel akár egy űrhajón is
játszódhatna. A díszlet (Cziegler
Balázs) azonban a
visszafogottságot tükrözte.
A szerelmes férj jól ismeri
feleségét,
aki nagyjából 6 hónap után kiszeret
aktuális partneréből, és a férfi ezt
természetesen meg akarja előzni, ezért kitalál
magának egy szerepet. Ő lesz a
rajongó testőr, aki majd elcsábítja a nőt.
Az első percek a mozgásra
épültek,
olyan hatást keltve, mintha egy némafilmben
járnánk, de nem sokkal később már
szavakkal folytatták a játékot. A
testőrben
a főszereplő párosnak kismillió emlékezetes mondat
jutott, de színházi barátjuk
a kritikus (Tóth Loon) is kiléphetett
megszokott kliséi közül. Nem brillírozott, de
megnyugtató pillanatokkal jelen
volt. A kommunikációs zavarban gyorsan elvesző kisember
köszönt vissza általa.
Ennél agyafúrtabb volt a mama (Csarnóy
Zsuzsanna), aki ugyan elfogadta
számkivetettségét, amibe a színésznő
kényszerítette, de érezhetően nem jó
szívvel élte meg mindezt. Csarnóy a
veszprémi bemutatókban harsány kacajokkal, tiszta
tónusú hangjával mindig
biztos pontként tűnik fel, így volt ez most is.
Gál Tamás a szerethetőségre tett
fel mindent, és bejött neki. Még akkor is
rokonszenvet váltott ki a nézőből,
amikor elesettségével végképp elvesztette
realitásérzékét. Szerencsére
jó
párost alkottak Kéri Kittyvel. Egyikük sem nőtt a
másik fejére. Kárpáti Enikő
jelmeztervező nőies ruhái
passzoltak a színésznő játékához.
Igazi komikaként Kéri végre olyan szerepben
mutathatta meg tehetségét, ami tényleg illik
hozzá. Szárnyal, ha engedik neki.
A szerelmet folyton megélni akaró nő igazán az ő
világa, de azért nem vitte
túlzásba. Nem lett sem túl visszafogott, sem
túl könnyelmű, éppen annyit adott
ki magából, amennyit kellett. Magához
képest jóval halványabb volt viszont Nyirkó
István, láttuk még beugró
mondatok erejéig Soltis Eleonórát
és Kusnyér Annát.
Hála Molnár Ferencnek,
amiért A testőrt is papírra vetette. A
Petőfi
Színházban a különös szerelmi
történet mindhárom felvonása ugyanolyan
tűzön
égett. Nagyon hiányzott ez már a
nagyszínpadról. Megnyerni a közönséget.
Nézőbarát előadást bemutatni és úgy
feldolgozni, amikor csak pörögnek maguktól
az események, nincsenek kínos percek. Az este olyan
vidám lett, hogy még az idő
kereke is megállt pihenni. Kell ennél több?
Bemutató: 2016. november 4.
Veszprém,
2016. november 12.
Megjelent
a Kláris
17/2. számában.
Barta Magdolna
Á ZN