Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

TÓTH ILONKA

Nemzeti Színház

Az 1956-os forradalom 60. évfordulója ihlette a színdarab bemutatását. Az író – Szilágyi Andor – filmforgatókönyvnek írta meg a témát, de nem talált forgalmazót, vállalkozót hozzá. Idén a Nemzeti Színház jelentkezett nála, írja át színpadra, és ő készségesen átírta. Műfaja: tanúságtétel két részben. Vidnyánszky Attila rendezőként jegyzi a színdarabot, inkább hozzátesz, nem vesz el belőle. Őszintén bevallja, hogy bár az eltelt idő meghozhatta volna a konszenzust e kettéosztott országban ’56 kapcsán, mégsem hozta meg, inkább nő, mint csökken azok száma, akik kételkednek a forradalom tisztaságában, nem hisznek az ártatlanul elítélt áldozatokban. [Néhányan csak a kommunista mártírokban hisznek ma is – a szerző megj.] (Nemzeti Színház magazinja. IV.évf.1. sz. 7. o.)

Az alaptörténet a hatodéves orvostanhallgató, Tóth Ilona forradalmi tevékenységének, majd bírósági perének bemutatása egészen felakasztásáig. A rendezés erre a vonalra fűzi fel mindazt, amit ’56 kapcsán még el akar mondani a nézőknek. És sok mindent akar elmondani, néha az az érzésünk, hogy túl sokat is. A kezdő jelenet az 1957. május elsejei felvonulás megidézése az ekkor már Sztálin szobor nélküli ún. „csizma” téren. Már televíziós közvetítés is létezik, a riporter mondja alá a szöveget, a háttérben kivetítőn megy a Kádár-beszéd néma változata. De mindehhez még hozzájön a forgószínpad segítségével a bírósági ülésterem, ahol a bírói székből sztentori hangon olvassák fel a halálra ítéltek nevét, kivégzés módját, életkort, minden név után leütve a kalapácsot, mint az árveréseken. Tóthné, Ilonka anyja pedig a színpad közepén áll és arra vár, hogy Kádár elvtárssal beszélhessen lánya ügyében. Felvonulók jönnek luftballonokkal, énekelnek, megidézik nekünk az 50–60-as évek forradalmi dalait, még emlékszünk rá: „Királyok, hercegek, grófok, naplopók és burzsoák”; „A rablánc a lábon nehéz volt, de széttörte büszkén a nép, hát éljen a hős, aki feláldozta hű életét: Lenin! Hát éljen Lenin és a nép!” Az egész kétrészes előadás alatt totális a hangzavar, egyszerre szól valamilyen mozgalmi zene, gépfegyverropogás, durranások, egyszerre többen beszélnek a színpadon, van, akit nem lehet érteni, torzult ordítása felemésztődik a színház rossz akusztikájában. Néma jelenet adja elő a kivégzettek koporsóba tételét, majd kivételét onnan.

Közben, ha kisebb-nagyobb megszakításokkal is, végig követhetjük Tóth Ilonka tragédiáját. Valóban, a frissen levert forradalom bemocskolásához szükség volt egy vétlen, ám magát a közösség és a család, a többiek jobb sorsáért feláldozó lényre, akivel példát lehetett statuálni: ilyenek a forradalmárok. Egy orvostanhallgató, aki ráadásul rövid ideig a Domonkos utcai kórház vezetője volt, megölt egy embert – hangzik a vád. A háttéresemények mutatják, hogy ez egy előre kitervelt, nem létező bűntény volt, csapda, amibe belefutott mindenki, akinek köze volt a bírósági ügyhöz. A lány ügyvédjét az ítélet után félreteszik, hamarosan eltűnik valamelyik süllyesztőben. A fiatal lány ártatlansága kétségtelen, ő mindenkin segített, aki a kórházába került, alkalma lett volna többször is Bécsbe menekülni, de nem élt a lehetőséggel, inkább magát áldozta fel. Meghurcolása, felakasztása egy a háromszázvalahány közül, így működött a koncepciós perek, a megtorlás rendszere. A per színpadi megjelenítése megrázó és idegeket felkorbácsoló. A játékidő több mint három óra, soknak bizonyul, lehetne rövidebb.

A tömény borzalom színpadi felvonultatása mellett vannak szerényebb, mégis hatásos, megrázó részletei az előadásnak. A címszerepet játszó Waskovics Andrea vallatása közben a háttérvetítőn megjelenik az igazi Tóth Ilonka naiv, szelídtekintetű gyermekarca. Az események idején éppen 24 éves (1932. október 23-án született!), összes fennmaradt fényképén egy testileg fejletlen, törékeny kamaszlány néz velünk szembe. Meglepetés az előadás befejező jelenete: a kötélen lógó, akasztott főhőst látjuk egy hosszú pillanatra, majd a szereplők közül Voith Ági, Csurka László, Mécs Károly, Bodrogi Gyula és Dózsa László szerepen kívül, civilben lépnek a színpad előterébe, és egyenként elmondják néhány mondatos forradalomhoz fűződő élményüket. A jelenet személyes, és igazán ünnepi. A váratlansága hat meg bennünket leginkább, hogy nem számítottunk rá. Dózsa László a pesti srácok egyik élő képviselője, az ő történetét sokszor hallottuk már, de most is lenyűgözve éljük át a vele történt csodát. A halál torkából mentette ki valaki, aki észrevette, hogy a hullahegy tetején megmozdult a karja. Visszahozták az életbe mindmáig.

Olekszandr Bilozub díszlete az óriásivá nőtt tárgyalóterem magas emelvényével jól szimbolizálja a mindenható hatalmat, amely szinte rázuhan a bíróság malomkerekei közé került szerencsétlenekre. Hátoldalán aktákat rejtő fiókok emelkednek az égig, a többi díszlet rövid időre, kellékként kerül a színpadra, így a vaságy, a nyitott koporsó, a mikrofon, az óriás Lenin-fej, az írógép, amely szüntelenül kattog. Nagy Viktória jelmezei a korabeli hétköznapi öltözetet imitálják, a statisztaként jelenlévő pesti srácok sildes sapkát, rövidnadrágot viselnek, pisztolyt az oldalukon. Dramaturg: Verebes Ernő.

Waskovics Andrea (e. h.) mozgástere igen kicsi, a mártírt, az ártatlant játssza megrendülten, sem alkatra, sem külsőre nem hasonlít Tóth Ilonkára, ami nem baj. Jól felépített, hálás szerep. Az anyát Bánsági Ildikó alakítja, megrázóan tárja elénk az utolsó percig való reménykedését. Bakos-Kiss Gábor, Tóth Ilonka kihallgató tisztje, percenként megalázza a neki kiszolgáltatottakat. Rubold Ödön a tenyérbe mászó riporter nyálas figuráját hozza. Szerepeltek még Csurka László, Bodrogi Gyula, Mécs Károly, Voith Ági, Dózsa László (ők civilként is), Szélyes Ferenc, Krausz Gergő (e. h.), valamint a Kaposvári Egyetem Színházi Intézetének hallgatói.

Bemutató előadás: 2016. október 25.

Budapest, 2016. október 27.

Megjelent a Kláris 17/2. számában.

                                   Földesdy Gabriella

 Á ZN
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©