Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A FA

Nemzeti Színház – Gobbi Hilda Színpad

Jó szívvel avantgárd előadásnak lehet nevezni az Odin Teatret magyarországi bemutatkozását. A kamara előadást az erre az előadásra lekicsinyített Gobbi Hilda Színpadon láthattuk rendhagyó körülmények között. A hosszúkás teremben a középrész volt a játéktér, a két hosszanti falrész mellett két-két sor felfújt gumihurkán ülhettek a nézők, maximum százan fértünk el egyszerre. Az előadás főszereplője a terem közepén elemekből összerakható csupasz fa, amely a Történelmet szimbolizálja. Köré épül fel az a néhány történet, amelyen keresztül betekinthetünk néhány emberi lélek varázslatos rejtekébe, illetve borzalmas tetteibe.

A furcsa nemzetközi színházi alakulat tagjai nyolc országból verbuválódtak össze, különböző nyelveken mondják a szöveget, plusz időnként angolra váltanak, és láthatóan valamiféle missziót töltenek be: megrázó történeteikkel akarják megdöbbenteni, tespedtségből felrázni a nézőket, figyeljenek környezetük pusztuló voltára, a felbukkanó gyerekgyilkos háborúkra, kipusztuló fákra, eltűnőben lévő énekes madarakra. Eszközeik sokfélék, nem elsősorban a szó, inkább a jelzéses mozgások, a hangszeres zene (hegedű, szitár, dob, trombita), a gesztusok, a jelmezek, a megszólaló énekhang, vagy egzotikus rítusszerű mély mormogás, kultikus tánc. Utóbbi két eszköz a szokásosnál nagyobb hatással van ránk, mert nem vagyunk hozzászokva. Használják a játékban saját testüket, amellyel plusz érzelmeket tudnak kifejezésre juttatni. Eszköz még az arcfestés, a piros műorr használata.

De mit adnak elő az Odin Teatret színészei? Néhány, egymástól független történet elmesélése képezi az előadást, mindegyik kapcsolódik a fához. Az apa fát ültetett lánya születésekor. A lány babáival játszik a fa körül, repülni szeretne, hogy megtudja, milyennek látják a madarak a földet. A jazid szerzetesek fát ültetnek, hogy visszajöjjenek a madarak, ám a fa halott. De máskor a feledés fáját látjuk, vagy a libériai polgárháború gyermekáldozatait akasztják a fa ágaira. Sőt a hadvezér feláldoz egy gyermeket a győzelem érdekében. Hadvezér mesél arról, miért kell megölni egy másik nemzetből való embertársát. A fa minden borzalmat átél, és végül a tetejére felrakott madárházba visszaköltöznek a madarak, halljuk kedves csivitelésüket.

A Fa (The Tree) rendezője Eugenio Barba, aki az előadás alatt végig ott ül a nézősor végén. Látszik, hogy minden részletet aprólékosan kidolgoztak, felépítettek, a több tucat kellék használatát biztonsággal kezelik, begyakorolták. Használnak egy óriási selyemlepedőt, ami az előadás egy pontján a nézők letakarását szolgálja, minden néző számára van egy rés, ahol kidughatja a fejét. No, ez egy kicsit nehézkesen megy, de így kicsit részeseivé válhattunk az összjátéknak.

A hatalmas közreműködői stábot nem érdemes felsorolni, ismeretlen neveik oldalnyira rúgnának. Mindenesetre sokat és keményen dolgozhattak, hogy létrejöjjön ez az előadás. De álljon itt a tizenegy színész neve: Luis Alonso, Parvathy Baul, I Wayan Bawa, Kai Bredholt, Roberta Carreri, Donald Kitt, Elena Floris, Carolina Pizarro, Fausto Pro, Iben Nagel Rasmussen, Julia Varley.

Bizonyos, hogy a színjátszásnak ez a módja távol áll az itthoni megszokott játékmódtól. A természetes érdeklődés kíváncsivá tesz bennünket iránta, de a várt megrendülés nem következik be kötelezően. Meghajlunk a teljesítmény előtt, empatikusan fogadjuk, de kicsit idegenkedünk.

Az előadás a Nordisk Teaterlaboratorium, a Grotowski Intézet, Wroclaw Európa kulturális fővárosa 2016 és a Nemzeti Színház (Budapest) közös produkciója.

Bemutató: 2016. szeptember 30.

Előadás: 2016. október 2-án.

Budapest, 2016. október 4.


Földesdy Gabriella

  
  

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©