Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A BOLYGÓ HOLLANDI

Szegedi Szabadtéri Játékok

A rendszeresen játszott tíz Wagner-opera közül a legrövidebbet választotta a Szabadtéri most, 2016-ban. Az előadás este 9-kor kezdődik, éjfél előtt tíz perccel ér véget. Haza lehet érni valami éji villamossal vagy busszal. Az idén a fenséges dómtér templomának tornyai adják a díszlet hátterét.

Így van ez még akkor is, ha Szabó Máté rendező és Khell Csörsz díszlettervező a világűrbe akarta áttenni a Hollandi helyszínét, elhagyva a hagyományos tengerpartot, a hajótest díszletet. Nem tudjuk, hová szerették volna tenni a helyszínt, mert mi csak egy forgó földgömböt látunk a háttérben, előtérben egy gyülekezőhelyet, jobbra-balra erkélyeket, a fonójelenetben búzatáblát. A lányok nem rokka mellett ülnek, hanem aratnak a mezőn. A nyitány alatt számítógépes számkombinációkat vetítenek a vásznakra (Látványvetítés: Hajdufi Péter), ezek közül kirajzolódik néha a zeneszerző Wagner arcképe. Így adván meg a tiszteletet a zeneszerző zseninek.

Űr ide vagy oda, Wagner története (mert a szövegkönyvet is ő írta, nem csak a zenét minden operájához) adott, amitől nem lehet elvonatkoztatni, és negligálni sem lehet. Mint köztudott, Wagner Rigából Párizs felé hajózva hallott először a misztikus történetről, amitől a babonás hajósok rendkívüli módon féltek. Eszerint egy kísértethajó bolyong a Balti-tengeren, kapitánya hét évenként köt ki, mert meg kell találnia azt a nőt, aki szerelmével, hűségével megváltja az átoktól, s ezzel véget ér az ő bolyongása, révbe érhet. Wagnert megérintette a történet, ez lett az első „megváltás” témát hordozó operája, amit követett a többi kilenc, szinte mindegyikben feltűnik a megváltás téma részben vagy egészben. Wagner Hollandija csak úgy tud megszabadulni az átoktól, hogy Senta a tengerbe veti magát. Megtörik a varázs, a kísértethajó elsüllyed, a két egymásra talált lélek túlvilági magasságokba száll a hullámok közül. Balladai zártság és lélektani feszültség teszi a cselekményhez adekvát zenét megrendítővé, semmivel össze nem téveszthetővé.

Füzér Anni jelmezei az elején próbálnak kicsit „űrszerűek” lenni, pl. a kormányos szkafanderben áll a baloldali erkélyen, amit nyugodt szívvel képzelhetünk a hajó árbockosarának is. Később a színpad közepén találkozunk vele, amint Sentát képzeli maga mellé a heverőn. A második felvonásban már nem visel szkafandert. A Hollandi ruhája hosszú, fekete köntös, Daland köpenye okkersárga, Erik szokásos vadászöltözetben jelenik meg, Senta előbb nadrágban lép elő, a második felvonásban elegáns, világoskék hosszú ruhában tündököl, nőies. Vagyis az „Űr” ötletet még menet közben félretette a rendező. A bolygó hollandi ledobja magáról az idegen rendezői elképzeléseket, nem lehet a szöveg és a zene ellenében megrendezni.

És most a zenei teljesítményekről. A Szabadtéri remek akusztikájáról már sokan írtak. Az épületekkel körbevett tér kedvez a jó hangzásnak, öröm hallgatni nézőként a wagneri csodás vezérmotívumokat, az itt még olasz mintára megszólaló áriákat. Kesselyák Gergely vezényli a Szegedi Szimfonikus Zenekart, s győzi az irányítást, bár a többféle énekkarból összeálló kórus nem nyújt az átlagnál jobb teljesítményt (Karvezetők: Regős Zsolt, Kovács Gábor, karigazgató: Gyülvészi Péter). Ez leginkább a matrózdalnál mutatkozott meg, ami szinte elsikkadt (Miskolci Nemzeti Színház Énekkara, Csokonai Színház Férfikara, SZTE JGYPK Argenteus Vegyeskara).

Az énekesek közül a Hollandit éneklő Kálmándy Mihály magas színvonalú baritonja tetszett a legjobban. Fel tudta kelteni azt a bizonyos illúziót, amit ilyenkor kell. Hozzájárult démoni köpenye és arckifejezése is. Erőteljes hangja betöltötte a környéket. Erik tenorszerepét László Boldizsár énekelte, a valamikori operett bonvivánból kiváló tenorénekessé avanzsált operaénekes nemcsak hangilag, de színpadi játékban, átélésben is kiválóan teljesített. Rálik Szilvia szépen hozta Senta balladáját, az első felvonásban volt pici bizonytalanság hangjában, de ez feledhető. A kormányos szerepében Paul Potts tenorja jól érvényesült. Maryt Wiedemann Bernadett, Dalandot Altorjay Tamás énekelte, utóbbi kissé halovány volt, különösen Kálmándy nagyszerű Hollandija mellett.

A szcenikus Tóth Kázmér, a világítástervező Béres Attila, zenei munkatárs Zalánki Rita, a rendező munkatársa Füzi Attila voltak Szabó Máté rendező segítői, munkatársai. A különleges zenei élmény hozzájárul a Szabadtéri sokszínű, immár 85 éve tartó sikersorozatához, s igazolja, hogy a speciális helyszín minden műfajnak kiváló lehetőséget nyújt a bemutatkozásra.

Budapest, 2016. július 6.

Előadás: 2016. július 2.


Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©