Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A KIRÁLYNŐ ARANYBÓL VAN (STUART MÁRIA)

Újszínház

Stuart Mária skót királynő 1542-ben született, 1587-ben veszítette el a fejét. Franciaországban, pompában töltötte éveit, kitűnt a vadászatban és a táncban, megtanult latinul, görögül, olaszul és spanyolul. Sudár termetével, bronzvörös hajával, szépségével és műveltségével maga volt a reneszánsz nőideál. 25 éves korára már kétszer is megözvegyült, és elűzték hazája trónjáról. Angliában keresett menedéket unokatestvérénél, (I.) Erzsébet királynőnél, aki 16 éven át házi őrizetben tartatta, majd fővesztésre ítélte (talán politikai tanácsra), és kivégeztette, mert Mária – hogy szabadulhasson – összeesküvést szőtt ellene (állítólag, és nem először). Kárpótlásul a történelem Mária fiát emelte a skót, majd az angol trónra is a skótoknál VI. Jakab, az angoloknál pedig I. Jakab néven.

Stuart Mária romantikus és tragikus alakja megosztja az utókort is. Egyesek férfifaló, gátlástalan csábítót, mások szende gyermekkirálynőt, a nagypolitika ártatlan áldozatát látják benne. Friedrich Schiller drámát, Stefan Zweig regényt írt róla – és nemrég Kocsis István újabb drámát.

Kocsis István, az erdélyi származású történész, író, drámaíró (Ombod, 1940 –), aki 1984-től Budapesten él, így vallott erről: „Egy nagyon régi darabom hősnőjéről, Stuart Máriáról is írtam egy új drámát. De egészen újat. Még Stuart Mária ellenfelei sem ugyanazok a két darabban. Pedig nem akartam, hogy így legyen. Azért volt szükségem az új »színjátszó személyekre«, hogy Stuart Máriának méltó ellenfelei legyenek. (A réginek a címe: A korona aranyból van, az újé: A királynő aranyból van.)” (Napút, 2009
http://www.napkut.hu/naput_2009/2009_10/056.htm)

Nagy sikerrel mutatták be ezt az újabb drámát a szintén erdélyi származású tehetséges fiatal színésznő, Koncz Andrea átélt főszereplésével.

Valóban abszolút főszereplő: szeretné a sok-sok régi könyvből olvasottakat, tanultakat meg is valósítani. Körülötte a fogadószobában – tele rengeteg régi könyvvel – sugárzó szépsége kiviláglik a csak férfitársaságból: a kormányzótanács szigorú tagjai, meg a férje, akit már nem szeret, de főleg David Riccio, nevelő, tanító, személyi titkár (Incze József) közül. Mária hosszú passzusokat ismer kívülről, gyakran fel is olvastatja azokat okulásul – élén a Hegyi beszéd („Boldogok…”, Máté evangéliuma) bibliai verseivel. Ő mindezt nemcsak nagyon komolyan veszi, de átéli, átszellemül, saját magát akarja megváltoztatni, hogy igazi (szakrális) király legyen, híd az Ég és a Föld között – hívei nem is értik, unják, amennyit pedig megértenek, azzal egyáltalán nem értenek egyet. Ők a levert lázadók tartomány nagyságú birtokaira vágynak, élükön unokabátyjával (Moray hercege, a koronatanácsa elnöke, James – Vass György). Mária férje, akit már nem annyira szeret, társuralkodásra vágyik, ehhez azonban Mária feltételeket szab, ami Darnley hercege számára (Almási Sándor), persze, elfogadhatatlan.

Unokanővérét, Erzsébet királynőt (itt karakteresen Kökényessy Ági) – akit a koronatanács egyébként példaképnek szeretne – titokban magához hívja. Erzsébet rövid időre meg is érkezik, a maga határozottságával, hatalma teljében és tudatában szentel némi figyelmet Mária idealizált világának, de csak annyiban, amennyiben az kézzel fogható, szemmel látható, bizonyítható – lenne. Meg akarja tapasztalni saját maga is Mária hitét, az Élő Égi Igazságot. Mivel mindez nyilvánvalóan lehetetlen, így beszélgetésükből nem kerekedik ki semmi, Erzsébet elutazik, de már akkor figyelmezteti Máriát, hogy mindenhol életveszélyben van, nemcsak otthon.

Mária nem hajlandó változtatni sem nézetein (gyakran elhangzik még Mózes, vagy Attila neve is), sem azon, hogy nem uralkodik – magyarán, nem végezteti ki a levert lázadók ártatlan rokonait, és nem osztja szét a földbirtokokat hívei között. A koronatanács tagjai úgy gondolják, Ricciónak a királynő személyi titkárának mint tanítónak, nevelőnek van a legnagyobb befolyása Máriára, ezért közös erővel megölik. Halála percében Ricció Máriát valóban égi fénnyel övezett Mária-Beatricének (Dante) látja, Időtlen lénynek.

Ám nem elég egy gyilkosság: megölik Darnley herceget is, aki király szeretne lenni, és megfenyegetik Máriát: azt híresztelhetik, hogy ő ölette meg. Hiába ártatlan Mária: foglyukká válik.

Mária mégis Angliába menekül – sok-sok könyvet visz magával, percekig válogatja hol innen, hol onnan –, de elveit, igazságát, katolikus hitét nem adja fel. Ez már akkor világos volt, amikor sok éve összeütközésbe került a skót kálvinista egyház főpapjával, a szinte fejedelmi megjelenésű, zengő hangú Knoxszal (ifj. Jászai László), aki határozottan adta tudtára, hogy csak két lehetősége van: vagy betiltja a kálvinista vallást, vagy maga is áttér erre a hitre. Mária akkor sem volt hajlandó egyik megoldásra sem. És ahogyan akkor, most is, a halálos ítélet tudatában is boldog: nem adta fel hitét, nem kábította el sem hatalom, sem vagyon, nem fél a haláltól sem, és sajnálja Erzsébetet, akinek mindez nem adatik meg.

Erzsébet még megjelenik előttünk. Magányában most kezdenek megérni benne Mária sok éve is már kimondott szavai az igazi király, a saját magát legyőző ember ideálról. Hatalma megtartásához azonban mindezt azonnal meg is tagadja.

Hiszen Mária az Excali­burról akart tudni, Arthur király égi eredetű kardjáról, amelyet mágikus erőkkel és a brit függetlenséggel is össze szoktak kapcsolni. A hiedelem szerint, aki kihúzza a kőből a kardot, az lesz az a legendás harcos, aki megvédi az országot a támadásoktól.

Mária a „nép közt” még „hittérít” is. Ezért is állítja Knox: Máriának nem elég a világi hatalom; később már mások is úgy vélik: az egész emberiséget akarja megváltoztatni. Ricciótól máskor az Égi Beatricéről hallhatott, a tér és az idő legyőzéséről, a szakrális szerelemről. Időtlen Égi Asszony­ról, fénybe öltözött, fényből való asszonyról ír Dante, és mindez való­ságosnak tűnik Riccio, így Mária számára is.

Mária nem akar diktátor lenni, Tudatlan Senki; a Sötétség rabja, Világosság megtagadója.

Mária hitelesen naiv. Rajongó valami földöntúliért, égiért, kézzel meg nem foghatóért, tudattal el nem érhetőért, ami túl van téren és időn.

Tanai pedig idővel megértek még Knoxban is.

Ez a világ azonban nem így működik ma sem. Hogyan is érthették volna meg a koronatanács tagjai, akik egyébként nem is akarták megérteni?

(Maitland – Lux Ádám, Bothwell hercege – Szarvas Attila, Morton – Tóth Tamás, Ruthven – Beszterczey Attila, Douglas – Jánosi Dávid, Cecil – Szanitter Dévid, Paulet – Konrád Antal, Walsingham – Incze Máté és Shrewbury – Hajdu Ádám).

Olykor nagyon hangos, kifejező zene kíséri, színváltozásoknál különösen. „Tömjénfüst”-ben sincs hiány, amikor kell (Mária kivégzésnél, amit persze nem láthatunk).

Dramaturg: Falussy Lilla.

Díszlet- és jelmeztervező: Csík György. Mária reneszánsz fehér ruhája mellett jól érvényesül Erzsébet bordós-pirosas egyszerűbb, világiasabb, szinte férfiasabb öltözéke. Érdekes a személyi titkár, tudós korabeli öltözete is.

Rendezte: Nagy Viktor.

A Keresztény Színházi Fesztivál keretében került bemutatásra.

Budapest, 2016. május 21.

Bemutató: 2016. május 20.

Györgypál Katalin
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©