Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

VIRÁGOT ALGERNONNAK

Játékszín

Daniel Keyes regénye világhírű, és az ebből, 1968-ban, készített film főszereplője, Cliff Robertson Oscar-díjat kapott.

Ezek az előzmények. Így vállalkozott Szervét Tibor a regényből a színpadi forgatókönyv megírására és a főszerep eljátszására. Természetesen már a film is szűkítette a könyvben leírt esemény sorozatot, és további szűkítések voltak nélkülözhetetlenek a színpadi előadás érdekében.

A regénnyel két fő probléma elméleti vitájához szólt hozzá az író. Az egyik, hogy mit jelent a tudósok felelőssége, hol kezdődik és meddig tart? A tudományos eredmények felhasználására mikor és milyen körülmények között van lehetőség? A tudományos kutatások érdekében végzett kísérletezésnek vannak-e korlátai? Valamint mikor tekinthetjük az eredményt örökérvényűnek?

A másik probléma is széles körű, nem korlátozódik a regény eseményeinek területére.  Mi történhet az emberrel, ha rövid időn belül az eddigihez képest új helyzetbe kerül, hogyan viselkedik az új helyzetben a régi környezet? Vannak-e olyan személyiségbeli sajátosságok, amelyek felhasználhatók az új környezetben is? Tud-e alkalmazkodni a környezet az új személyiséghez és fordítva, valamint be tud-e illeszkedni az „új” ember a régi környezetébe?

Mind a két problémakört és a válaszokat szolgáltató eseményeket, történéseket is megőrizte Szervét a forgatókönyvében, és ez nagyon fontos. Kiválasztotta a regényből azokat az eseményeket, amelyek a feltett kérdésekre adható válaszokat elsősorban biztosítják.

A történet nagyon röviden: Charlie visszamaradt szellemi képességű fiatalember, akiben láthatóan van törekvés arra, hogy a környezetnek megfelelően viselkedjen. Egy pékségben dolgozik, segédmunkát végez, takarít, kihordja az árut a házakhoz. Mindenki ismeri, békés, udvarias természete miatt szeretik, és ő nem bánja, ha ugratják és nevetnek rajta, mert fontos számára az emberek barátsága. Családja már régen nem foglalkozik vele, lemondtak róla. Egy hölgy, Alíz, aki az intézete keretei között foglalkozik Charlie-val és még sok más hasonló helyzetben levő emberrel, megtudja, hogy a szellemi képességek javításával foglalkozó kutatócsoport önkéntes jelentkezőt keres a kísérleteihez, elviszi Charlie-t a kutatóintézetbe. A tudósok magukat és Charlie-t is azzal biztatják, hogy a kísérlet végére sokkal okosabb lesz, mint most.

A kísérlet sikeresnek látszik, de a problémák már akkor jelentkeznek, amikor Charlie sokkal okosabb lett, mint amire számítottak, végül kutatótársuk lesz, és komoly eredményeket tudhat magáénak az agykutatás területén. Algernon egy kis egérke, akin az első kísérleteket elvégezték a tudósok. Idővel Algernon állapota kezd romlani, és ez történik Charlie-val is. Egy ideig tűri a romlást, de végül is azzal köszön el az olvasótól és a nézőktől is, hogy kéri, vigyenek virágot Algernon sírjára.

A regényben a szerző az írásmód primitívségével, a helytelen helyesírással, a rossz fogalmazással jellemzi Charlie eredeti állapotát (kb. 50 oldal, nem kis teljesítmény a szerzőtől). Majd szép lassan ez változik meg. Charlie nyelvezetére jellemző lesz a szabatosság, a pontosság. Igen, de ezt a fejlődést nem egészítik ki a társadalomba való beilleszkedéshez szükséges érzelmi, irracionális tényezők. Hiába okos, nem tud olyan ember lenni, mint a többiek. Már a leépülés nem is olyan szörnyű ebben a helyzetben. Harcol ellene, de tudja, hogy mit tegyen, ha végleg visszaesik eredeti állapotába, és eljön a vég.

A regény szerzője által választott írásmódot, ami jellemezte Charlie állapotát, valami mással kellett helyettesíteni a színpadon, a mozgással, az öltözködéssel, a beszéd töredezettségével, a fogalmazás különösségével. Szervét kitűnően oldotta meg a problémát, olyan esetlen volt, amilyennek lennie kellett. Ebben az esetlenségében is ki tudott fejezni valami szikrát, amely indokolta a törekvését, a tudósokban, Alízba vetett bizalmát. Okos korszakában az eleganciája, a racionalitáshoz való ragaszkodása fejezte ki, hogy a kísérlet eredménye csak látszólagos. Az ember nemcsak az ész, a szellemi képességek egysége, ennél sokkal több, amit egy operációval nem lehet kialakítani. Sőt a mindenfelől érkező, vagy vélten érkező sérelmek ellen egyre védtelenebbé vált Charlie. Szervét alakítása erre is tudott utalni.

Szervét munkáját és játékát óriási, megérdemelt sikerrel köszönték meg a nézők. Sokáig nem csendesedő taps követte az előadást. Jegyeket hónapokra előre lehet csak kapni.

A díszlettervező, Horgas Péter nagyon praktikusan alakította ki a játékteret, figyelembe véve, hogy sokszor változik a szín. Egyszer a pékségben vagyunk, máskor a kutató intézetben, vagy Charlie lakásában. A díszlet tökéletesen megfelelő a gyorsan változó helyszíneknek. Sajátosság, de sikeres megoldás, hogy a színészek egy része a különböző színekben ugyanazok, vagyis több szerepet is játszanak. Benedek Miklós professzor és a pékségben az egyik dolgozó, aki évtizedek óta becsapja a tulajdonost. Nagy Sándor a professzor tanítványa a kutatóintézetben, és a pékség egyik kegyetlen humorral rendelkező dolgozója. Zsurzs Kati fellép mint anya és a pékség tulajdonosa. A szerepváltozások gyakran nagyon gyorsan követik egymást, de könnyen cserélhető és jellemző jelmezekkel (Bujdosó Nóra) sikeresen oldották meg a nézők számára. Már csak azt a képességet kell megdicsérnünk, aminek segítségével a színészek tudtak változtatni a figurán.

A regény átírásakor még Alíz szerepének is sikerült megőrizni a lényegét. Alíz, Lévay Viktória, egyszer tanára, támogatója, majd szerelme lesz Charlie-nak, ő az, aki megérti Charlie-t, hiszen követte minden lépését, és ő az erős kapocs, sőt a tükör Charlie számára a régi élete és változásai során.

A rendező Horgas Ádám, köszönet a munkájáért.

 

Budapest, 2016. május 12.

Bemutató: 2015. október 31.

 Tóth Attiláné dr.

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©