Daniel
Keyes regénye világhírű, és az
ebből, 1968-ban, készített film főszereplője,
Cliff Robertson Oscar-díjat kapott.
Ezek az
előzmények. Így vállalkozott Szervét Tibor a
regényből a színpadi forgatókönyv
megírására és a főszerep
eljátszására. Természetesen már a
film is szűkítette a
könyvben leírt esemény sorozatot, és
további szűkítések voltak
nélkülözhetetlenek a színpadi előadás
érdekében.
A
regénnyel két fő probléma elméleti
vitájához szólt hozzá az író.
Az egyik, hogy
mit jelent a tudósok felelőssége, hol kezdődik és
meddig tart? A tudományos
eredmények felhasználására mikor és
milyen körülmények között van
lehetőség? A
tudományos kutatások érdekében
végzett kísérletezésnek vannak-e
korlátai?
Valamint mikor tekinthetjük az eredményt
örökérvényűnek?
A
másik
probléma is széles körű, nem
korlátozódik a regény eseményeinek
területére. Mi
történhet az emberrel, ha
rövid időn belül az eddigihez képest új
helyzetbe kerül, hogyan viselkedik az
új helyzetben a régi környezet? Vannak-e olyan
személyiségbeli sajátosságok,
amelyek felhasználhatók az új környezetben
is? Tud-e alkalmazkodni a környezet
az új személyiséghez és fordítva,
valamint be tud-e illeszkedni az „új” ember a
régi környezetébe?
Mind a
két
problémakört és a válaszokat
szolgáltató eseményeket,
történéseket is megőrizte Szervét a
forgatókönyvében, és ez nagyon fontos.
Kiválasztotta a
regényből azokat az eseményeket, amelyek a feltett
kérdésekre adható válaszokat
elsősorban biztosítják.
A
történet
nagyon röviden: Charlie visszamaradt szellemi
képességű fiatalember, akiben
láthatóan van törekvés arra, hogy a
környezetnek megfelelően viselkedjen. Egy
pékségben dolgozik, segédmunkát
végez, takarít, kihordja az árut a
házakhoz.
Mindenki ismeri, békés, udvarias természete miatt
szeretik, és ő nem bánja, ha
ugratják és nevetnek rajta, mert fontos
számára az emberek barátsága.
Családja
már régen nem foglalkozik vele, lemondtak róla.
Egy hölgy, Alíz, aki az
intézete keretei között foglalkozik Charlie-val
és még sok más hasonló
helyzetben levő emberrel, megtudja, hogy a szellemi
képességek javításával
foglalkozó kutatócsoport önkéntes jelentkezőt
keres a
kísérleteihez, elviszi Charlie-t a
kutatóintézetbe. A tudósok magukat és
Charlie-t
is azzal biztatják, hogy a kísérlet
végére sokkal okosabb lesz, mint most.
A
kísérlet
sikeresnek látszik, de a problémák már
akkor jelentkeznek, amikor Charlie
sokkal okosabb lett, mint amire számítottak,
végül kutatótársuk lesz, és
komoly eredményeket tudhat magáénak az
agykutatás területén. Algernon egy kis
egérke, akin az első kísérleteket
elvégezték a tudósok. Idővel Algernon
állapota kezd romlani, és ez történik
Charlie-val is. Egy ideig tűri a
romlást, de végül is azzal köszön el az
olvasótól és a nézőktől is, hogy
kéri,
vigyenek virágot Algernon sírjára.
A
regényben a szerző az írásmód
primitívségével, a helytelen
helyesírással, a
rossz fogalmazással jellemzi Charlie eredeti
állapotát (kb. 50 oldal, nem kis
teljesítmény a szerzőtől). Majd szép lassan ez
változik meg. Charlie
nyelvezetére jellemző lesz a szabatosság, a
pontosság. Igen, de ezt a fejlődést
nem egészítik ki a társadalomba való
beilleszkedéshez szükséges érzelmi,
irracionális tényezők. Hiába okos, nem tud olyan
ember lenni, mint a többiek.
Már a leépülés nem is olyan szörnyű
ebben a helyzetben. Harcol ellene, de
tudja, hogy mit tegyen, ha végleg visszaesik eredeti
állapotába, és eljön a
vég.
A
regény
szerzője által választott írásmódot,
ami jellemezte Charlie állapotát, valami
mással kellett helyettesíteni a színpadon, a
mozgással, az öltözködéssel, a
beszéd töredezettségével, a fogalmazás
különösségével. Szervét kitűnően
oldotta
meg a problémát, olyan esetlen volt, amilyennek lennie
kellett. Ebben az
esetlenségében is ki tudott fejezni valami
szikrát, amely indokolta a
törekvését, a tudósokban, Alízba
vetett bizalmát. Okos korszakában az
eleganciája, a racionalitáshoz való
ragaszkodása fejezte ki, hogy a kísérlet
eredménye csak látszólagos. Az ember nemcsak az
ész, a szellemi képességek
egysége, ennél sokkal több, amit egy
operációval nem lehet kialakítani. Sőt a
mindenfelől érkező, vagy vélten érkező
sérelmek ellen egyre védtelenebbé vált
Charlie.
Szervét alakítása erre is tudott utalni.
Szervét
munkáját és játékát
óriási, megérdemelt sikerrel
köszönték meg a nézők. Sokáig
nem csendesedő taps követte az előadást. Jegyeket
hónapokra előre lehet csak
kapni.
A
díszlettervező, Horgas
Péter nagyon praktikusan alakította ki a
játékteret,
figyelembe véve, hogy sokszor változik a szín.
Egyszer a pékségben vagyunk,
máskor a kutató intézetben, vagy Charlie
lakásában. A díszlet tökéletesen
megfelelő a gyorsan változó helyszíneknek.
Sajátosság, de sikeres megoldás,
hogy a színészek egy része a
különböző színekben ugyanazok, vagyis több
szerepet is játszanak. Benedek
Miklós professzor és a pékségben az
egyik
dolgozó, aki évtizedek óta becsapja a tulajdonost.
Nagy Sándor a
professzor
tanítványa a kutatóintézetben, és a
pékség egyik kegyetlen humorral rendelkező
dolgozója. Zsurzs Kati
fellép mint anya és a pékség tulajdonosa. A
szerepváltozások
gyakran nagyon gyorsan követik egymást, de könnyen
cserélhető és jellemző
jelmezekkel (Bujdosó
Nóra) sikeresen oldották meg a nézők
számára. Már csak azt
a képességet kell megdicsérnünk, aminek
segítségével a színészek tudtak
változtatni a figurán.
A
regény
átírásakor még Alíz
szerepének is sikerült megőrizni a lényegét.
Alíz, Lévay
Viktória, egyszer tanára,
támogatója, majd szerelme lesz Charlie-nak, ő az, aki
megérti Charlie-t, hiszen követte minden
lépését, és ő az erős kapocs, sőt a
tükör Charlie számára a régi
élete és változásai során.
A rendező
Horgas Ádám,
köszönet a munkájáért.
Budapest,
2016.
május 12.
Bemutató: 2015.
október 31.
Tóth Attiláné dr.
♣
♣
♣
