Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A NAGY ROMULUS

Budaörsi Latinovits Színház

A nagy Romulus Friedrich Dürrenmatt (1921–1990) egyik remekműve, négy vagy öt változatban is megírta, mi magyarul érdekes módon leginkább csak a második változattal találkozhatunk, ami 1957-ben íródott. Fordította: Fáy Árpád. Az író így adta meg színdarabjának műfaját: „Történelmietlen történelmi komédia négy felvonásban”. Lehet, elébe akart menni azon leendő és esetleges bírálóinak, akik majd azt kifogásolják, hogy nevetségessé és kisszerűvé teszi a Római Birodalom tragikus bukását. Komédiája mindenféle heroikus vonást mellőz, míg az alattvalók próbálják eljátszani a tragédiát, Romulus már régen tudja, hogy a nagyságnak befellegzett, jobb, ha önként megy a hódító elé s adja át neki országát. A kontraszt önmagában is komikus.

Nincs tragédia, csak felismert szükségszerűség. Minden attól függ, honnan nézzük. Uralkodjon az, aki rátermett, szeret harcolni, parancsolni, van hadserege, terjeszkedni akar. Romulus már nem akar semmit, csak nyugalmat, sőt leginkább végső nyugalmat, a halált. Nem fél tőle, kéri. Tárt karokkal várja ellenfelét, a germán Odoakert, szabadítsa már meg eddigi kényelmetlen uralkodói címétől. Jobban szereti a saját tyúkjait, eladja a műkereskedőnek a szobrait, fogadja a nadrággyárost, Rupfot. Dürrenmatt oly nagyszerűen gúnyolta ki az elgyengült, tehetetlen látszatbirodalmat, hogy nincs szükség átírására, megváltoztatására. Úgy jó, ahogy van.

A budaörsi színház Polgár Csaba rendezésében mégis imitt-amott alakított rajta. Azt már megszoktuk, hogy szereplők, jelenetek kimaradnak (a műkereskedő, a szakács, a színész), hogy összevonták a hadügyminisztert és a belügyminisztert, azt is, hogy férfi szereplőkből női szerepet csinálnak (a két komornyikot nő játssza, Theoderichből Theoderika lett). Viszont a jócskán lerövidített szövegek mellett bőséges zenei illusztrációt kapunk, kár, hogy nem értjük, mi a funkciója a háromféle rétegzenének. Kezdődik klasszikussal (fuvolán halljuk Beethoven IX. szimfónia 3. tételének főtémáját), majd rockzenét gitáron és énekben, végül egy németnyelvű indulót, ami az Európai Unióról szól (Zene: Matkó Tamás).

A rendezés furcsaságai közé tartozik még a sivár díszletmegoldás néhány kimustrált irodai íróasztallal, egy műanyag nyugággyal, a szedett-vedett jelmezekkel. Legtöbben fehér lepedőből készült tógát viselnek, Odoaker joggingot, a prefektus és Aemilianus férfi bokszerben jelenik meg, testük tele van festve sebesüléssel, sárral, vérrel. Az I. részben hiányzik Romulus babérkoszorúja, a II. részre megkerül (Díszlet-jelmez: Izsák Lili). A császárné és Rea részletet adnak elő az Antigonéból, ami nem szerepel Dürrenmattnál, nem tudni, miért került bele. A Theoderikát játszó Páder Petra kizárólag németül mondja szövegét hamisítatlan német hangsúlyokkal és artikulációval. Talán nem csak a játék színesítését szolgálja mindez, és van funkciója, de nem világos, hogy mi. Összefügghet az Európai Unióban tapasztalható káoszos, igen megosztott helyzettel, a nem működő uralmi rendszerrel. Sehogy sem akar létrejönni egy egységes európai birodalom, repedezik.

Bájos színfoltja az előadásnak a három házityúk színpadi szereplése. Szép, nagyra nőtt, fejlett példányokról van szó, akik ott kárálnak, kotkodácsolnak a színészek között, kapirgálnak a színpadi főtt tojásban, zöld levélben. Jó nézni az egészséges állatokat, ezek nem tápos baromfik a tyúktenyésztőből.

A szedett-vedettség, a bizonyos fokú készületlenség a színészi játékon is meglátszott. A címszerepet Lukáts Andor játszotta, lelke mélyén élvezi a szerep nagyszerűségét, de ő még nem készült el annak teljes reprodukálásával. Kissé halovány volt Spolarics Andrea (Júlia) és Rainer-Micsinyei Nóra (Rea) szerepében. Utóbbi esetben főként szövegfelmondásról volt szó. Ilyés Róbert (Odoaker) sem hitte el magáról, hogy ő a germánok fejedelme. Két karakter szerep volt emlékezetes az előadásból. Bánki Gergely hadügy-pénzügyminisztere kiemelkedő vígjátéki epizódot hozott. Gyerekes ordibálása, a papírevés, a méltatlankodás érzékeltetése volt nagyszerű nála. Páder Petra (Theoderika) német szövegmondása volt jellegzetes, igazi birodalmi német figurát csinált nő létére az alakból. Tetszett a két komornyik szerepében Kiss Diána Magdolna és Szilágyi Katalin. Szerepeltek még: Keresztény Tamás (Aemilianus), Némedi Árpád (Titus Mamma), Bregyán Péter (Rupf), Kurta Niké (kamarás), Ódor Kristóf (Zénó). Dramaturg: Róbert Júlia, Bánki Gergely.

Budapest, 2016. április 28.

Bemutató: 2016. április 27.


   Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©