A nagy Romulus Friedrich
Dürrenmatt (1921–1990) egyik remekműve, négy
vagy öt változatban is megírta, mi
magyarul érdekes módon leginkább csak a
második változattal találkozhatunk, ami
1957-ben íródott. Fordította: Fáy Árpád. Az
író így adta meg színdarabjának
műfaját: „Történelmietlen
történelmi komédia négy
felvonásban”. Lehet, elébe
akart menni azon leendő és esetleges
bírálóinak, akik majd azt
kifogásolják,
hogy nevetségessé és kisszerűvé teszi a
Római Birodalom tragikus bukását.
Komédiája mindenféle heroikus vonást
mellőz, míg az alattvalók próbálják
eljátszani a tragédiát, Romulus már
régen tudja, hogy a nagyságnak
befellegzett, jobb, ha önként megy a
hódító elé s adja át neki
országát. A
kontraszt önmagában is komikus.
Nincs
tragédia, csak
felismert szükségszerűség. Minden attól
függ, honnan nézzük. Uralkodjon az, aki
rátermett, szeret harcolni, parancsolni, van hadserege,
terjeszkedni akar.
Romulus már nem akar semmit, csak nyugalmat, sőt
leginkább végső nyugalmat, a
halált. Nem fél tőle, kéri. Tárt karokkal
várja ellenfelét, a germán Odoakert,
szabadítsa már meg eddigi kényelmetlen
uralkodói címétől. Jobban szereti a
saját tyúkjait, eladja a műkereskedőnek a szobrait,
fogadja a nadrággyárost,
Rupfot. Dürrenmatt oly nagyszerűen gúnyolta ki az
elgyengült, tehetetlen
látszatbirodalmat, hogy nincs szükség
átírására,
megváltoztatására. Úgy jó,
ahogy van.
A
budaörsi színház
Polgár Csaba
rendezésében mégis imitt-amott alakított
rajta. Azt már
megszoktuk, hogy szereplők, jelenetek kimaradnak (a műkereskedő, a
szakács, a
színész), hogy összevonták a
hadügyminisztert és a belügyminisztert, azt is,
hogy férfi szereplőkből női szerepet csinálnak (a
két komornyikot nő játssza,
Theoderichből Theoderika lett). Viszont a jócskán
lerövidített szövegek mellett
bőséges zenei illusztrációt kapunk, kár,
hogy nem értjük, mi a funkciója a
háromféle
rétegzenének. Kezdődik klasszikussal (fuvolán
halljuk Beethoven IX. szimfónia
3. tételének főtémáját), majd
rockzenét gitáron és énekben,
végül egy
németnyelvű indulót, ami az Európai
Unióról szól (Zene: Matkó Tamás).
A
rendezés furcsaságai
közé tartozik még a sivár
díszletmegoldás néhány kimustrált
irodai
íróasztallal, egy műanyag nyugággyal, a
szedett-vedett jelmezekkel. Legtöbben
fehér lepedőből készült tógát
viselnek, Odoaker joggingot, a prefektus és
Aemilianus férfi bokszerben jelenik meg, testük tele van
festve sebesüléssel,
sárral, vérrel. Az I. részben hiányzik
Romulus babérkoszorúja, a II. részre
megkerül (Díszlet-jelmez:
Izsák Lili). A császárné és
Rea részletet adnak elő
az Antigonéból,
ami nem szerepel Dürrenmattnál, nem tudni, miért
került bele. A
Theoderikát játszó Páder Petra
kizárólag németül mondja szövegét
hamisítatlan
német hangsúlyokkal és
artikulációval. Talán nem csak a
játék színesítését
szolgálja mindez, és van funkciója, de nem
világos, hogy mi. Összefügghet az
Európai Unióban tapasztalható káoszos, igen
megosztott helyzettel, a nem működő
uralmi rendszerrel. Sehogy sem akar létrejönni egy
egységes európai birodalom,
repedezik.
Bájos
színfoltja az
előadásnak a három házityúk színpadi
szereplése. Szép, nagyra nőtt, fejlett
példányokról van szó, akik ott
kárálnak, kotkodácsolnak a színészek
között,
kapirgálnak a színpadi főtt tojásban, zöld
levélben. Jó nézni az egészséges
állatokat, ezek nem tápos baromfik a
tyúktenyésztőből.
A
szedett-vedettség, a
bizonyos fokú készületlenség a
színészi játékon is meglátszott. A
címszerepet
Lukáts Andor
játszotta, lelke mélyén élvezi a szerep
nagyszerűségét, de ő még
nem készült el annak teljes
reprodukálásával. Kissé halovány
volt Spolarics
Andrea (Júlia) és Rainer-Micsinyei Nóra (Rea)
szerepében. Utóbbi esetben főként
szövegfelmondásról volt szó. Ilyés Róbert (Odoaker)
sem hitte el magáról, hogy
ő a germánok fejedelme. Két karakter szerep volt
emlékezetes az előadásból.
Bánki Gergely
hadügy-pénzügyminisztere kiemelkedő
vígjátéki epizódot hozott.
Gyerekes ordibálása, a papírevés, a
méltatlankodás érzékeltetése volt
nagyszerű
nála. Páder Petra (Theoderika) német
szövegmondása volt jellegzetes, igazi
birodalmi német figurát csinált nő
létére az alakból. Tetszett a két komornyik
szerepében Kiss Diána
Magdolna és Szilágyi
Katalin. Szerepeltek még: Keresztény
Tamás (Aemilianus), Némedi
Árpád (Titus Mamma), Bregyán Péter (Rupf),
Kurta
Niké (kamarás), Ódor
Kristóf (Zénó). Dramaturg: Róbert Júlia, Bánki
Gergely.
Budapest,
2016. április
28.
Bemutató: 2016. április
27.
Földesdy Gabriella
♣
♣
♣