Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

FÖLDRENGÉS LONDONBAN

Vígszínház

A Földrengés Londonban már címével gondolkozásra késztet, hiszen bolygónk jövője létkérdésünk. A klímaváltozásra koncentráló előadás mégsem olyan formában foglalkozik a témával, ahogy azt elsőre a címe alapján gondolnánk. Szomorú tény, de világszerte nem a mindennapi élet szerves része az éghajlatváltozás egész emberiségre vonatkozó problémája, pedig bármikor bekövetkezhet, de mintha nem akarnánk róla tudomást venni. Ezt az ellentmondást veszi górcső alá Eszenyi Enikő rendezése. A világban eluralkodó káoszban az egyén a pillanatok rabja, csak az érdekli, amit éppen átél, hiányzik a kitekintése, nem akar nagyobb távlatokra rálátni, ha pedig mégis, akkor félő, hogy a felismeréstől még megbolondul.

A videoklipekre emlékeztető képi bevágások óriáskivetítőkön érkeztek, sajnos, nem minden szót lehetett érteni. Az elején a színészek is mintha keresték volna a helyüket, a kezdeti dinamika alábbhagyott, de a folytatásban magukra találtak a szereplők, erőteljesebbé vált a játék. A kivetítőkön megjelenő kép és hang összhangba került, és a zenei betétek is jobban felpörögtek, bár az ének továbbra sem volt mindig tisztán hallható. A sok helyszínen játszódó előadás mégis többre vállalkozott, mint amit felszínre tudott hozni. A klímaváltozás veszélyeire való felhívás nem ütött akkorát, inkább filmekből, internetről is köztudott információkat hallhattunk, de egy ilyen újszerű, a színházat a filmmel ötvöző előadástól nem várható a téma tudományos szintű feldolgozása.

A Vígszínház színészei leginkább abban a formációban erősek, amikor sokan egyszerre vannak jelen, és úgy alakulnak az események. Ilyenkor pozitívan hatnak egymásra a szereplők. Volt persze ilyen jelenet is, de nagyrészt szétaprózódott sok helyszínre a játék. Az első felvonásban különösen hiányzott a láncként működés, a második részre már olajozottabb volt a fogaskerék.

A Földrengés Londonban három lánytestvére és különc klimatológus apjuk ugyanolyan hétköznapi problémákkal küzdenek, mint bárki ezen a bolygón. A legidősebb nővér, Sarah (Járó Zsuzsa) környezetvédelmi miniszterként markáns személyiség, igazi karrierista. Korunk ismert nőtípusa, aki bár férjnél van, mégsem tűnik házasnak. Járó Zsuzsa végig lehengerlő volt, ha színpadra került, egyből átvette az irányítást. A középső testvér, Freya (Bata Éva) terhes kismama, egy érzelmileg labilis nő, aki hallucinációkkal küzd. Legkisebb testvérük, Jasmine (Szilágyi Csenge) szexfüggő egyetemista, képtelen megállapodni, pedig komoly kapcsolatra vágyik. Az örök lázadó, aki mindent érzelemből old meg. Colin (Hajduk Károly), Sarah férje feleségének teljesen ki van szolgáltatva. Hármas szerepben lépett színpadra Király Dániel, aki az este legjobbja volt. Hippi, üzletember és jegesmedve szerepet is magára öltött. Tánctudása sem volt utolsó, énekhangjára is érdemes odafigyelni. A klimatológus szerepében Lukács Sándort láthattuk. Neki eleve jól áll az értelmiségi karakter, a Földrengésben ismét remek volt. Kútvölgyi Erzsébet monológja kimagasló alakítás volt, pedig ő nem először kap rövid szerepet nagyszínpadi előadásban. Lengyel Tamás újra lezser üzletemberként lépett színpadra.

Ígéretes a kezdet, amit a Földrengés vizuális megoldásaiban láthattunk. Eszenyi Enikőre jellemző a pozitív értelemben vett meghökkentés, képes variálni és olyan elemeket alkalmazni, amikre más talán nem is gondolna. Ez a kifejező alkotási mód most is megmutatkozott részleteiben. A látvány felerősítése a kivetítőkön még nem érte el maximumát, de ezen az úton járva, lehet még kimagasló teljesítmény.

A dalszövegekért Sztevanovity Dusán felelt, a nagyon sok mozgatást átélt díszlet Anvar Gumarov munkája. A jelmezeket Pusztai Judit készítette. A video designer Juhász András volt, a dramaturg pedig Kovács Krisztina. Az operatőri munkát Rónai Domonkos, Táborosi András és Domokos Balázs végezték.

A társulat hihetetlen munkabírása ismét főhajtást érdemel, áradatként voltak megint jelen, most is bizonyították, számukra a háromórás játékidő igazi szolgálat. Mindent egybevetve, látszott rajtuk, erre az előadásra is rengeteg munkát és energiát fordítottak. Éppen ezért volt igazán fájó érzés a számunkra elmaradt katarzis.

 Veszprém, 2016. március 31.    

 Bemutató: 2016. április 1.

 Barta Magdolna

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©