A
Földrengés Londonban
már címével gondolkozásra késztet,
hiszen bolygónk jövője
létkérdésünk. A
klímaváltozásra koncentráló
előadás mégsem olyan formában
foglalkozik a témával, ahogy azt elsőre a címe
alapján gondolnánk. Szomorú
tény, de világszerte nem a mindennapi élet szerves
része az éghajlatváltozás
egész emberiségre vonatkozó
problémája, pedig bármikor bekövetkezhet, de
mintha
nem akarnánk róla tudomást venni. Ezt az
ellentmondást veszi górcső alá Eszenyi
Enikő rendezése. A világban eluralkodó
káoszban az egyén a pillanatok
rabja, csak az érdekli, amit éppen átél,
hiányzik a kitekintése, nem akar
nagyobb távlatokra rálátni, ha pedig mégis,
akkor félő, hogy a felismeréstől még
megbolondul.
A
videoklipekre emlékeztető képi bevágások
óriáskivetítőkön érkeztek,
sajnos, nem minden szót
lehetett érteni. Az elején a színészek is
mintha keresték volna a helyüket, a kezdeti
dinamika alábbhagyott, de a folytatásban
magukra találtak a szereplők,
erőteljesebbé vált a játék. A
kivetítőkön megjelenő kép és hang
összhangba
került, és a zenei betétek is jobban
felpörögtek, bár az ének továbbra sem
volt
mindig tisztán hallható. A sok helyszínen
játszódó előadás mégis többre
vállalkozott, mint amit felszínre tudott hozni. A
klímaváltozás veszélyeire
való felhívás nem ütött akkorát,
inkább filmekből, internetről is köztudott
információkat hallhattunk, de egy ilyen újszerű, a
színházat a filmmel ötvöző
előadástól nem várható a téma
tudományos szintű feldolgozása.
A
Vígszínház színészei
leginkább abban a formációban erősek, amikor sokan
egyszerre vannak jelen, és úgy alakulnak az
események. Ilyenkor pozitívan
hatnak egymásra a szereplők. Volt persze ilyen jelenet is, de
nagyrészt
szétaprózódott sok helyszínre a
játék. Az első felvonásban
különösen hiányzott
a láncként működés, a második
részre már olajozottabb volt a fogaskerék.
A
Földrengés Londonban
három lánytestvére és különc
klimatológus apjuk ugyanolyan
hétköznapi problémákkal küzdenek, mint
bárki ezen a bolygón. A legidősebb
nővér, Sarah (Járó
Zsuzsa) környezetvédelmi miniszterként
markáns személyiség,
igazi karrierista. Korunk ismert nőtípusa, aki bár
férjnél van, mégsem tűnik
házasnak. Járó Zsuzsa végig lehengerlő
volt, ha színpadra került, egyből
átvette az irányítást. A
középső testvér, Freya (Bata Éva) terhes kismama,
egy
érzelmileg labilis nő, aki hallucinációkkal
küzd. Legkisebb testvérük, Jasmine
(Szilágyi Csenge)
szexfüggő egyetemista, képtelen megállapodni, pedig
komoly
kapcsolatra vágyik. Az örök lázadó, aki
mindent érzelemből old meg. Colin
(Hajduk Károly), Sarah
férje feleségének teljesen ki van
szolgáltatva.
Hármas szerepben lépett színpadra Király Dániel, aki az
este legjobbja volt.
Hippi, üzletember és jegesmedve szerepet is magára
öltött. Tánctudása sem volt
utolsó, énekhangjára is érdemes
odafigyelni. A klimatológus szerepében
Lukács Sándort
láthattuk. Neki eleve jól áll az
értelmiségi karakter, a Földrengésben
ismét remek volt. Kútvölgyi
Erzsébet monológja kimagasló
alakítás volt, pedig ő
nem először kap rövid szerepet nagyszínpadi
előadásban. Lengyel
Tamás újra
lezser üzletemberként lépett színpadra.
Ígéretes
a kezdet, amit a Földrengés
vizuális megoldásaiban láthattunk. Eszenyi Enikőre
jellemző a pozitív
értelemben vett meghökkentés, képes
variálni és olyan elemeket alkalmazni,
amikre más talán nem is gondolna. Ez a kifejező
alkotási mód most is megmutatkozott
részleteiben. A látvány felerősítése
a kivetítőkön még nem érte el
maximumát, de
ezen az úton járva, lehet még
kimagasló teljesítmény.
A
dalszövegekért Sztevanovity
Dusán felelt, a nagyon sok mozgatást
átélt díszlet
Anvar Gumarov
munkája. A jelmezeket Pusztai Judit készítette. A
video designer
Juhász András
volt, a dramaturg pedig Kovács
Krisztina. Az operatőri munkát
Rónai Domonkos, Táborosi András
és Domokos Balázs
végezték.
A
társulat
hihetetlen munkabírása ismét főhajtást
érdemel, áradatként voltak megint jelen,
most is bizonyították, számukra a
háromórás játékidő igazi
szolgálat. Mindent
egybevetve, látszott rajtuk, erre az előadásra is
rengeteg munkát és energiát
fordítottak. Éppen ezért volt igazán
fájó érzés a számunkra elmaradt
katarzis.
Veszprém,
2016. március 31.
Bemutató: 2016.
április 1.
Barta
Magdolna
♣
♣
♣
