SZÍNHÁZ

TURANDOT

Radnóti Színház

Carlo Gozzi az olasz irodalom jeles alakja, Velencében született, és ott is halt meg. A 18. század Velencéjének életét tette színesebbé az ő művészete. Színdarabjainak történeteit ő is mástól vette át, úgy hírlik, hogy a keleti mesék világát tartalmazó Ezeregy éjszaka néhány történetét modernizálta a saját korának megfelelően, a commedia dell’arte stílusában. Azonban érdekes, hogy történetei egy további feldolgozásnak köszönhetik népszerűségüket. A Turandotból Puccini írt operát, A három narancs szerelmeséből pedig a 20. század elején Prokofjev.

A Radnóti Színház mostani előadásához Térey János készítette a fordítást. A Puccini féle opera és a Radnóti mostani szöveges előadásának története eleinte nem sokban különbözik, a végük azonban össze sem hasonlítható. A férfigyűlölő kínai császárlány, Turandot történetéről van szó. A dinasztia érdekében férjhez kell mennie Turandotnak, de neki ehhez egyáltalán nem fűlik a foga. Ezért kitalálja, hogy a vőlegénynek jelentkezők mindegyikének három kérdésre kell válaszolnia. Ha nem sikerül válaszolni (a sikertelenségről, a kérdések elméleti bonyolultságával, maga Turandot gondoskodik), akkor lefejezik a jelentkezőt. Több környékbeli királyfi, herceg esik áldozatul a szépséges, de akaratos császárlánynak. A szerelem csapdájába kerül egy száműzetésben levő királyfi is, akit mindenki óv Turandottól. Még a császár is megpróbál az eszére hatni, és kéri, hogy ne hagyja magát a szerelem által vezetni. Az első rész Kalaf és a környezete közötti hosszú vitával telik, megpróbálják eltántorítani a szerelem által sugallt döntésétől, Turandottól. De mint tudjuk, a szerelem vak, itt még vaknak sem kell lennie, mert Turandot csudaszép. Itt a szerelem nem racionális, de ezt a tulajdonságát is jól ismerjük! Kalaf megválaszolja a kérdéseket. Mi vezeti a megoldáshoz, az nem derül ki. Arra kell gondolnunk, hogy szerelmének tisztasága, őszintesége juttatja a sikerhez. A megfejtéssel azonban még nagyobb gyűlöletet ébreszt Turandotban, aki nem tud, és nem akar veszíteni. A történetben itt következik a csavar. Mivel a szerelmes ifjú nem akar frigyre lépni erőszakkal a szerelmével, most ő ad esélyt a császárlánynak. Tudja meg a nevét, és holnap mondja meg neki. Mivel itt nem ismeri őt csak egy ember, kicsi az esélye Turandot sikerének. Megindul a személyiségeket leleplező hajsza a királyfi nevéért, mindenki a saját érdekeinek és stílusának megfelelően viselkedik. Itt már nem a szerelemről van szó, hanem a hatalomról. Puccininál az egyedüli ember, aki ismeri Kalafot, maga végez életével, ezzel biztosítja, hogy a titok titok maradjon. Végül Kalaf súgja meg Turandotnak a titkot az operai változatban, aki erre az őszinte igaz szerelem által irányított tettre beleszeret Kalafba – és győz a szerelem.

A Radnóti Színház mostani, szöveges előadásában az ifjú ismeretlen herceg neve utáni hajszát nem a szerelem irányítja. Kémek hada harcol a titokért, és áll fegyverben, hogy ha nem sikerül megtudni a nevet, akkor inkább megölik Kalafot, nehogy a császárlány kellemetlen helyzetbe kerüljön. Mindenki, az eunuch, a miniszterek, a szolgák, a katonai vezető fél, hogy ha Kalaf győz, akkor nagy változások következnek, és az érdekeik sérülni fognak. A számító szolgálólány szerelmes Kalafba, és elárulja a nevet Turandotnak, remélve, hogy akkor megkapja a majd legyőzött szerelmét, Kalafot. Turandot győzelme után a zsarnokra jellemző „hálával” agyonlövi azt, akinek köszönheti sikerét. Ha már nála van a fegyver, egyúttal apját is agyonlövi, hiszen elég konzervatív felfogása van az életről, például szereti a becsületességet, amire ezután már nem lesz szükség. Kalaf megdöbbenve vezetteti magát Turandot elképzelései szerint. Felveszi a császár szemüvegét, Turandot leülteti az apja íróasztalához és mellé áll, ráteszi a kezét és ránehezedik. A miniszterek körbeállják az asztalt, és reménykedve a jövőben, kifejezik együttgondolkodásukat. Győzött a hatalom, a diktatúra, szó sincs itt szerelemről. Ez a mese az ármánykodás, a kegyetlenség, a gonoszság meséje.

A befejezés jellegéhez igazodik a díszlet, a ruhák, a rendezés. A szín nem az ősi idők gazdag és díszes császári udvara, hanem egy 21. századi, esetleg jövőbeli diktatúrák valamelyike. Az antiutópiák által megírt, megrajzolt sötét, pince szerű díszletek között játszódik a darab, ez a sötétség és sivárság illik a történethez és a kifejlethez. A katonák arcát fekete kendő fedi, a személyiség elfedése érdekében. Gondoljunk arra, hogy a híres cserép formában ránk maradt kínai hadsereg minden tagjának ismerjük az arcát, nem arc nélküliek. A mai diktatúrák arc nélküli embereket kívánnak. A miniszterek hatalmas egyforma álarcot viselnek, néha még a császár is felveszi rövid időre. A ruhák is kifejezik az azonosságra törekvést, szürkék és egyformák.

Turandot szerepe Petrik Andreáé, feketeruhásan, magas sarkú cipőben, hosszú hajjal alakítja a kegyetlen, gonosz császárlányt, akinek, mint minden diktátornak a vágya, hogy maga dönthessen, ne kelljen senkinek a hatását elviselnie. Csakhogy, mint tudjuk, egyedül nem megy. Kellenek hű társak, akiknek a hűségét fegyverrel veszi meg – olyanok is! Szatory Dávidot, vagyis Kalafot a szerelemben, az emberi becsületességben hívő naiv hőst bedarálja a diktatúra, védekezni nem tud. Juronics Tamás rendezése megfelel a történetnek. Ahogy szétmegy a függöny először, és megjelennek a szereplők, tudjuk, hogy most nem az általunk ismert Turandot meséről lesz szó. Jó lenne tudni, hogy melyik befejezés felelt meg Gozzi elgondolásának? Vagy mindegy? A történelmi tanulságunk és tapasztalataink azt mutatják, hogy a Radnótiban látott változat igazán életszerű.

További szereplők: Bálint András, Schneider Zoltán, Martinovics Dorina, Kurta Niké, Csankó Zoltán, Gazsó György, Pál András, Rétfalvi Tamás, Martin Márta, Áron László és Bodoky Márk eh.
Dramaturg: Hárs Anna, jelmeztervező: Bianca Imelda Jeremias, díszlettervező: Cziegler Balázs.

Budapest, 2016. március 21.

Bemutató: 2016. március 13. 

Megjelent a Kláris 16/6. számában.

Tóth Attiláné dr.

♣    ♣    ♣