Vitán felüli nagy siker a Pesti
Magyar Színház legújabb
előadása. A kétrészes musicalt
néhány szerepben kettős szereposztással
játsszák
(Virág – Andrádi
Zsanett/Simon Boglárka, Sweet Sue – Csarnóy Zsuzsanna/Udvarias
Anna), az eredendően is népes szereplőgárda
mellett pedig nagyon sok fiatalt
láthatunk (ők a Coincidance Társulat, Inely Xénia
koreográfus-asszisztens, a
Madách Musical Táncművészeti Iskola és
Szakközépiskola és a Pesti Magyar
Színiakadémia növendékei.) Egy
színész pedig három szerepet is alakít (Ágoston
Péter: Állásközvetítő,
Gengszter és Skippy).
Tehát a Peter
Stone által színpadra írt Sugar c. musicalt
láthatjuk, melyet Bátki
Mihály fordított, a dalszövegeket pedig Topolcsányi
Laura. Bátran gondolható, hogy
lényegében közismert az eredeti, még 1959-ben
készült film (Van, aki
forrón szereti), ennek forgatókönyve
alapján készült a Sugar
c. Broadway változat.
A sok amerikai nevet, amit a
„rendnek” (és főleg a szerzői
jogoknak) megfelelően felsorolnak, igazából nem
feltétlenül kell tudnunk,
amikor beülünk a nézőtérre, a legelső
pillanatoktól kezdve egyszerűen csak
élvezzük az előadást, és együtt
nevetünk a többi nézővel meglehetősen sűrűn. És
értékeljük a mozgást, a dinamikát, az
éneket, a táncokat – koreográfus Kispál
Anita, a (gengszter)-szteppkoreográfus külön Gyulai Júlia.
Hiába ismerjük jól a
történetet, belefeledkezünk a
történésekbe, a játékba. Talán
még meg is rettenünk a rémséges
golyózáportól
abban a bizonyos raktárban (Spats gengszter – Tóth Sándor, Dude
gengszter – Szatmári
Attila,
Boxer Norton – Szűcs
Sándor), és együtt vacogunk a
véletlenül
odatévedt két, éppen állás
nélküli muzsikussal. Derülünk Bienstock
„mindenes”
(Horváth Illés)
németes kiejtésén, némettel keveredő
szavain. Szigorúnak
tartjuk most is Sweet Sue-t (Udvarias
Annával láthattuk), aki erélyesen
vigyáz
a lányokra és erkölcsükre – már
amennyire ez lehetséges –, és egyszerűen csak
gyönyörködünk a lányzenekar mozdulataiban
vagy állóképeiben (no meg a fiatal
lányok üdeségében).
És elsősorban a menekülni
kénytelen két állástalan zenész
színészi játékában: Jerry, aki
Daphneként azonnal meghódítja Osgood Fielding
milliomos szívét (Gazdag
Tibor)
és persze minket: Pavletits Béla, és
Joe (Josephine) – Csőre
Gábor m.v. Nem
írhatok most mást: egyszerűen fergeteges.
„Színpompás” női
megjelenésüket maguk is kiélvezik. És
persze itt van Virág: üde, csinos,
szexi, kellően naiv és szőke, és főleg minden
korábbi csalódása ellenére még
mindig nagyon tud szeretni. Szerencsére. Mert mit érne az
élet enélkül?
De láthatjuk Olga, Dolores, Mary Lou
és Rosella ténykedéseit
is (a Hab a tortán
nevű zenekar tagjai, a szereposztásban Bardon Ivett, Bartus
Patrícia, Koncz Eszter, Reil Evelin, Szűcs Krisztina, Vajai
Flóra és
Wégner
Judit).
És persze a zene. Élőzene,
éspedig 16 tagú zenekarral (!), mi csak Fekete Mari zenei vezetőt
láthatjuk. Zenei munkatárs: Gebora György.
(Zene: Jule Styne.)
Mindehhez gazdag jelmeztár
„dukál” – Horváth
Kata munkája,
nagyon jó a lányzenekar „egyen” jelmeze, nem
kevésbé a két zenész női
„álruhája” parókástul, vagy a
gengszterek „amerikaias” halszálkás
öltönyei.
A díszletek is Amerikát
idézik, az állásközvetítő előtti
utcarészletet, a koszos raktárt a felső
fémhíddal (Chicago), aztán a régies
vonatot a hálófülkékkel, egyikben folyik a
„lánybuli” – de ott találjuk
magunkat a meleg Floridában, az elegáns
szállodában, vagy a tengerparton is
(Miami), vagy éppen a csodás jachton. Esetleg a
nagytermet a nagy „tortával”
hiányolhatnánk, a gengszterfőnököt azonban
itt is
szétlövik, véletlenül (amit szerencsére
nem látunk). Sok időt nem vesznek el a
színpad-átrendezések sem (díszlet: Rózsa István).
Méhes
László rendezése sokoldalú,
nevettető, „profi” – ha ez
ma még jelent valamit. Még 2015 októberében
meghallgatást hirdettek a
szerepekre, a kiírásban pedig kértek „minden
kedves jelentkezőt, hogy a
képességének megfelelő énekanyagot
hozza”. Nos, a jelek szerint mindenki hozta.
Budapest,
2016. február 29.
Bemutatók:
2016. február 26. és február 27.
Györgypál Katalin
♣
♣
♣
