Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

GÖRGEY

Egri Gárdonyi Géza Színház

Az 1848/49-es szabadságharc fővezére, Görgey Artúr tábornok körüli viharok elültek az utóbbi években, már senki nem gondolja (remélhetőleg), hogy ő árulta el a dicső szabadságharcot, amikor Világosnál letette a fegyvert. Róla írni színdarabot száz évvel halála után azonban valódi irodalmi-történelmi csemege, főként, ha hozzá közeli rokonságban élő szerző írja, akinek eredeti neve megegyezik a tábornokéval (Görgey Gábor eredeti neve Görgey Arthúr volt, Sík Sándor javaslatára változtatta meg keresztnevét, aki azt mondta: ez a név foglalt, irodalmi vagy egyéb ambíciók esetén legalább a keresztnevet le kell cserélni).

Ma már nem is a szabadságharc elbukásának egyszemélyi felelősét keressük, a dráma is  inkább párhuzamokat keres, politikai áthallásokat vél felfedezni, hisz bizonyos helyzetek ismétlődnek a történelemben, mintha csak azt akarná bizonyítani a sors, hogy lám, lám, az emberek nem változnak, nem tanulnak régi hibáikból, ugyanúgy elkövetik koronként azokat. Hangsúlyt kap a darabban a politikus és a katona szempontjának ellentétes volta: Kossuth, aki szónoklataival hozta lázba a tömeget, Görgey nem szónokolt, de kivétel nélkül megnyerte az összes ütközetet.

Az árulás vádja mint bűnbakkeresési gyakorlat felbukkant több irodalmi műben eddig is, Németh László drámája (Az áruló), vagy Féja Géza Visegrádi esték című esszéregénye szinte ugyanarról a magát emésztő, magával szembenéző Görgeyről szólt, mint most Görgey Gábor kamaradrámája. Az újdonság egyfelől a tábornok kora a cselekmény idején, 96, illetve 97 éves. Már kitört az első világháború, amit kitörésekor még nem neveztek így. Az agg tábornokban megszólal a harci láz, amit el kellett fojtania az utolsó hat évtizedben. Másfelől az asztrál testükben sorra előjövő partnerei időnként ironikus hangon szólnak saját túlvilági helyzetükről. A tábornok szelleme megidézi életének nagy tanúit, anyját, Perczel Mórt, Andrássy Norbertet, Széchenyi Istvánt és végül azt, akire egész életében várt: Kossuth Lajost. Hogy mégse legyen a két felvonás csupa önigazolás, vallomás, a partnerekkel való vitatkozás, az író beiktat egy keretet, ebben egy veterán huszár és egy házvezetőnő évődnek híres gazdájukkal vacsoráról, időjárásról, dátumokról, még öregkori testi vágyakról is szó esik a csinos cselédlánnyal kapcsolatban.

Blaskó Balázs rendező (egyben Kossuth alakítója) nagy hangsúlyt fektetett a halottak megidézésére, gondosan válogatott színészek lépnek elő, mindegyikük hamiskás mosollyal, időérzékét elveszítve, ám tisztázási szándékkal érkezik, s Kossuthot kivéve, megnyugodva távozik. Bényei Miklós díszlete egyetlen szobabelső a visegrádi házban, Molnár Gabriella jelmezei pompásak, különösen Andrássy huszárruhája, Széchenyi korhű dolmánya. Kár, hogy a címszereplő mindössze egy drapp színű háziköntöst visel végig. Görgey német anyjával a gyermekkor nehéz pillanatait idézi fel, elmesélve az asszony lelkiismeret furdalását fiával szemben. Az anyával gyerekkori mulasztásokat tisztáznak. Dimanopulu Afrodité finom metszésű arcában riadt szemekkel játssza a korán meghalt beteg asszonyt. Perczel Mór figurája kicsinyes, és hőzöngő méltatlankodás jellemzi. A csatákban szinte mindig vesztes Perczel láthatóan Görgey ellenfele, ő kéri számon a tábornokon Zichy Ödön akasztását. Tunyogi Péter jól hozza ezt az ellenszenves kellemetlenkedő figurát, többször bevörösödik az arca, amikor kiabál. Andrássy Norbert huszártiszt császárhű katona, ő kísérte Görgeyt Klagenfurtba, és nem a szabadságharc oldalán harcolt, a tábornokot mégis tisztelte, megbízott benne, Bécsben becsületszóra engedte el testvére látogatására. Nagy András könnyed eleganciával alakítja a huszár figurát. Széchenyi István keserű kiábrándulással érkezik Görgeyhez, csalódásairól emlékezik, közös platformon van a tábornokkal, hisz mindkettőjüknek közös ellenfele Kossuth Lajos. Várhelyi Dénes igyekszik a legnagyobb magyart alakítani, kissé erőtlenre sikerül. Végül megérkezik a már két évtizede halott, várva várt örök ellenfél, Kossuth is, akivel még itt sem, most sem tudnak megegyezni abban, ki a felelős a szabadságharc bukásában. Az írói szándék gyenge érveket ad a forradalmárvezető szájába, hisz érv-e az, hogy Kossuthnak külföldön kellett barátokat, szövetségeseket keresni a szabadságharc mellett, azért hagyta el az országot? Kossuth megfutamodik a tábornok kényes kérdései elől, makacsul ragaszkodik rögeszméihez. Blaskó Balázs jól fogja meg Kossuth alakját, ami az összbenyomást illeti, ám ő is kicsit súlytalan figura a címszerepet játszó Kelemen Csaba mellett. Mert az egész előadás csúcsteljesítményét a Görgeyt játszó Kelemen Csaba nyújtja, még háziköntös jelmezben is elhisszük neki, hogy ő volt a szabadságharc fővezére. Játéka természetes, sármos férfiarca az ősz hajjal, egyenes tartása, szenvedélyes beszéde, erőteljes mozdulatai nem a 96 éves embert mutatják, hanem húsz évvel fiatalabbat. Ennek ellenére meggyőz bennünket arról, hogy remek választás volt erre az igen nehéz szerepre. Balogh Andrást (Joskó, veterán huszár) és Nagy Adriennt (Terka, házvezetőnő) láthatjuk még hálás epizód szerepekben.

Ha gondolatilag, illetve koncepcióban nem is hozott újat Görgey Gábor drámája a témában, azt elismerhetjük, hogy közelebb hozta a tábornok valódi karakterét hozzánk, aki félelmet nem ismert, de képes volt a bűnbak szerepét cipelni mindvégig. Ez az ellentmondás tette nagyszerűvé. Majd 98 évesen, Buda 1849-es bevételének évfordulóján (május 21.: ez volt legnagyobb katonai győzelme) hagyta el a földi létet. Nem a szavak minősítenek egy vezért, hanem a tettei, ezt üzeni az író a mai politikusoknak.

Budapest, 2016. február 24.

Ősbemutató: 2015. március 26. Eger, Gárdonyi Géza Színház   

                                                                                                      Földesdy Gabriella

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©