Igazi
kétszereplős kamaradarab Dario
Niccodemi (1874–1934) egyvégtében
játszott
színműve. A szerelmi párkapcsolatok
létrejöttének egész tárát adja,
azt, hogyan
jut el két egymásnak teremtett szerető szív addig,
hogy ezt bevallja a másiknak
is, magának is. A szituáció örök
és kortalan, nem is vesszük észre, hogy
szerbemutató 1929. október 1.), majd a
szerző halála után öt évvel ugyancsak a
Nemzeti Kamaraszínháza újította fel
Uray Tivadarnak mint játékmesternek
irányításával (bemutató 1939.
február 19.).
Ezt az igazán közönséget csalogató
kamaradarabot 1997-ben az Óbudai Társaskör
is előadta nyáron, szabadtéren (Kováts Adél
és Stohl András közreműködésével,
rendezte: Balázs Péter), valamint 2011-ben a Szolnoki
Szigligeti Színház is
bemutatta (Molnár Nikolett és Dósa
Mátyás szereplésével, rendezte: Karczag
Ferenc).
Anna
és
Mario egy szépséges mediterrán hajnalon
ismerkednek meg, romantikus módon
kergetőznek, szélsebesen futkosnak a ház körüli
parkban csak azért, hogy Mario
végül letérdeljen Anna előtt, s hangosan
csodálja szépségét. Még
aznap este eljegyzik egymást egy életre,
s hogy közben mi minden történik, azt csak az tudja,
aki megnézi a fergeteges
vígjátékot. A pici színpad díszlete
egy pad, egy bejárati kapu és egy díszes
falikút (szcenikus: Balázs
András), a színészek ízléses,
20. század eleji ruhát
viselnek, funkciója van még a hatalmas reggeliző
tálcának, rajta fajansz
bögrékkel, tányérokkal, a szecesszió
divatját követve. A rendező Varga Éva a
játéknál
a dinamikára épített, a két
színész nemcsak a kis színpadi teret, hanem a
nézőteret is birtokba veszi.
Az
alapötlet, amely egy szerelmi történet egyetlen napba
való bezsúfolása boldog
befejezéssel, úgy tudja fenntartani az
érdeklődést, hogy a jelenetekben a pár
találkozása mindig előbb-utóbb
veszekedésbe, szakításba torkollik,
állandóan
kölcsönösen megsértődnek valamiért, aminek
következtében szétválnak a
szereplők. Aztán valami apropó jön, és
újra kibékülnek, tovább növelik a
feszültséget, vagy éppen kiabálnak, egyre
jobban kipuhatolják egymást, s
megbizonyosodnak róla, hogy igazi, hosszú
távú szerelemre rendezkedhetnek be.
Ez a macska-egér játék kedves
évődésekkel van tele, mindketten bizonyítani
akarnak valamit: Mario azt, hogy tűzön-vízen át
kitart a lány mellett, oly nagy
a szerelme, Anna pedig azt, mintha neki nem lenne fontos az
egész, ő csak
szereti, ha udvaroltathat magának, mert van egy Paulino nevű
vőlegénye. Paulinóról
aztán kiderül, hogy Anna bátyja. A
kapcsolat létrejöttének része a
levélírogatás és annak felolvasása,
végül egy
Mario által az édesanyjának írt
levél lesz a bizonyíték a fiú komoly
szándékának egyértelmű
bizonyítására. Bájos a reggeliző jelenet
is, amelyben
két lágy tojást is meg kell ennie Mariónak,
pedig láthatóan nem ez a kedvenc
étele.
A
befejező szerelmi jelenetben a kerti pad
betölti funkcióját, a szerelmespár
nászágyaként funkcionál. A sok furfanggal
teli kellemes játékban csak egyetlen apró
zavaró jelenség volt észrevehető, az
időnkénti túl hangos
érzelemnyilvánítás, ami olykor
visításba torkollott. Az
érzelmi túltengés ilyenkor eluralta a pici
stúdió helyiséget.
Annát
Gáspár Kata,
Mariót Takács
Géza játszotta, mindketten maximálisan
beleadtak
mindent, ami lehetséges a szerep
eljátszásához. Életre-halálra menő
küzdelemnek
fogták fel a szerepet, amelyben mindketten győztek.
Niccodemi
vígjátékát Bárdos Lajos
fordította.
Budapest,
2016. január 31.
Bemutató:
2016. január 30.
Földesdy
Gabriella
♣
♣
♣
