Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

HAJNALBAN, DÉLBEN, ESTE

Pesti Magyar Sínház – Sinkovits Imre Színpad

Igazi kétszereplős kamaradarab Dario Niccodemi (1874–1934) egyvégtében játszott színműve. A szerelmi párkapcsolatok létrejöttének egész tárát adja, azt, hogyan jut el két egymásnak teremtett szerető szív addig, hogy ezt bevallja a másiknak is, magának is. A szituáció örök és kortalan, nem is vesszük észre, hogy szerbemutató 1929. október 1.), majd a szerző halála után öt évvel ugyancsak a Nemzeti Kamaraszínháza újította fel Uray Tivadarnak mint játékmesternek irányításával (bemutató 1939. február 19.). Ezt az igazán közönséget csalogató kamaradarabot 1997-ben az Óbudai Társaskör is előadta nyáron, szabadtéren (Kováts Adél és Stohl András közreműködésével, rendezte: Balázs Péter), valamint 2011-ben a Szolnoki Szigligeti Színház is bemutatta (Molnár Nikolett és Dósa Mátyás szereplésével, rendezte: Karczag Ferenc).

Anna és Mario egy szépséges mediterrán hajnalon ismerkednek meg, romantikus módon kergetőznek, szélsebesen futkosnak a ház körüli parkban csak azért, hogy Mario végül letérdeljen Anna előtt, s hangosan csodálja szépségét. Még aznap este eljegyzik egymást egy életre, s hogy közben mi minden történik, azt csak az tudja, aki megnézi a fergeteges vígjátékot. A pici színpad díszlete egy pad, egy bejárati kapu és egy díszes falikút (szcenikus: Balázs András), a színészek ízléses, 20. század eleji ruhát viselnek, funkciója van még a hatalmas reggeliző tálcának, rajta fajansz bögrékkel, tányérokkal, a szecesszió divatját követve. A rendező Varga Éva a játéknál a dinamikára épített, a két színész nemcsak a kis színpadi teret, hanem a nézőteret is birtokba veszi.

Az alapötlet, amely egy szerelmi történet egyetlen napba való bezsúfolása boldog befejezéssel, úgy tudja fenntartani az érdeklődést, hogy a jelenetekben a pár találkozása mindig előbb-utóbb veszekedésbe, szakításba torkollik, állandóan kölcsönösen megsértődnek valamiért, aminek következtében szétválnak a szereplők. Aztán valami apropó jön, és újra kibékülnek, tovább növelik a feszültséget, vagy éppen kiabálnak, egyre jobban kipuhatolják egymást, s megbizonyosodnak róla, hogy igazi, hosszú távú szerelemre rendezkedhetnek be. Ez a macska-egér játék kedves évődésekkel van tele, mindketten bizonyítani akarnak valamit: Mario azt, hogy tűzön-vízen át kitart a lány mellett, oly nagy a szerelme, Anna pedig azt, mintha neki nem lenne fontos az egész, ő csak szereti, ha udvaroltathat magának, mert van egy Paulino nevű vőlegénye. Paulinóról aztán kiderül, hogy Anna bátyja. A kapcsolat létrejöttének része a levélírogatás és annak felolvasása, végül egy Mario által az édesanyjának írt levél lesz a bizonyíték a fiú komoly szándékának egyértelmű bizonyítására. Bájos a reggeliző jelenet is, amelyben két lágy tojást is meg kell ennie Mariónak, pedig láthatóan nem ez a kedvenc étele.

 A befejező szerelmi jelenetben a kerti pad betölti funkcióját, a szerelmespár nászágyaként funkcionál. A sok furfanggal teli kellemes játékban csak egyetlen apró zavaró jelenség volt észrevehető, az időnkénti túl hangos érzelemnyilvánítás, ami olykor visításba torkollott. Az érzelmi túltengés ilyenkor eluralta a pici stúdió helyiséget.

Annát Gáspár Kata, Mariót Takács Géza játszotta, mindketten maximálisan beleadtak mindent, ami lehetséges a szerep eljátszásához. Életre-halálra menő küzdelemnek fogták fel a szerepet, amelyben mindketten győztek.

Niccodemi vígjátékát Bárdos Lajos fordította.

Budapest, 2016. január 31. 

Bemutató: 2016. január 30. 


Földesdy Gabriella

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©