Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A GÁT

Nemzeti Színház – Kaszás Attila Terem

A kaposvári Csiky Gergely Színház és a budapesti Nemzeti Színház közös produkciója

Láthattuk a Nemzeti Színházban, 2016. január 17-én este a Kaszás Attila Teremben

Vidéki ír kocsma. Persze, a darab szerzője is ír: Conor McPherson. A kocsma valóban ír, kicsi, intim terű, hangulatos az ácsolt félköríves fagerendákkal, pulttal, kör alakú fapadlóval, előtérben tűz ég (a darab alcíme: „történetek a tűz körül”, nem véletlenül, hiszen a tűznek önmagában mágikus hatása van), a tűz mellett egyetlen fotel. Itt feltehetően nem szokott kocsmai verekedés zajlani, sőt. Hátrébb székek, asztalok egymáson.

Ahogy belép az idősebb férfi, mint megtudjuk, Jack (Szarvas József), jól érezhető-látható, mennyire otthonos itt. Kiszolgálja magát, leteszi a pénzt, konstatálja, hogy a szokott sörcsapból nem folyik semmi, sörösüveget bont.

Kint fát hasogatnak, aztán megjelenik egy fiatalember, leborul a kosárból a hasított fa, felveszi – ő itt a tulajdonos, Brendan (Váncsa Gábor), aki itt is lakik, a kocsmával egybeépült lakásban. Beszélgetni kezdenek, mint ahogy minden este beszélgetnek, mindent tudnak egymásról, félszavak, félmondatok, „Ja”-k, nagy csendek. Lehetnének barátok is, de valahogy nem azok. Csak akik szoktak beszélgetni erről-arról, hogy elteljen az este, és közben iszogatnak. Hol sört, hol „gyorsítót”. Szó kerül Jimről, akivel aznap Jack találkozott. Aztán megjelenik ez a Jim is (Kalmár Tamás), egy még csendesebb férfi. Olykor azért viccelődnek saját pici történeteikkel, amik számukra az élet. Nem is akarnak elmenni a faluból, nem vágynak a városba, Dublinba sem, földjük-vagyonuk van itt, nem számítanak szegény embereknek – már ami az anyagiakat illeti, kivéve Jimet. Valamiért itt töltik az estéiket ősztől tavaszig, mert nyáron a német kempingezők megszállják a kocsmát. Olyankor Jackék nem jönnek, a németek hozzák a pénzt, a tulajdonos pedig unatkozik. De most nem. Csak éppen nagy szünetekkel, lassan folydogál a szó. Várnak, mert harmadik társuk (Brendan nem velük nőtt fel), Finbar (Sarkadi Kiss János), akinek vendéglője van a városban és találkozott Jackkel, nem csak hogy jön este, de hoz is magával valakit. Egy nőt, egy fiatal nőt, aki ideköltözött. Ez már önmagában is szenzáció: ide, az Isten háta mögé Dublinból, egyedül?

Megjönnek, a kiöltözött öltönyös férfi harsány, nagy elánnal patronálja a hallgatag, kedves, vékony nőt, Valerie-t (Mészáros Sára), aki az ő házát vette meg. A nő érdeklődő, de nem szól, kínos csönd után sör és „gyorsító”, a nőnek bor – a lakásból hozza ki Brendan szolgálatkészen, a pultban nincsen bor, ők azt nem isszák – és lassanként megered a férfiak nyelve. Messziről indul a szó: ír tájék lévén, tündérekről. Azután rémtörténet következik, több rémtörténet, plasztikusan, körülményesen, jól körülírva, hangsúlyos minden szó. A nő azonban nem rémüldözik, kíváncsi és hallgatag. Megnézegeti a fényképeket a falon, az egyik a korábban épült gát felavatásakor készült, a múltjukból is elkapunk egy-egy szót, félmondatot. Mintha a gát sokkal inkább őbennük lenne, nem pedig kívül, mellettük.

Várjuk, hogy a férfiak megnyíljanak. És szép lassan, a maga sodrásában ez is bekövetkezik. Számunkra talán nem nagy történetek, számukra azonban azok. Az egyetlen addigi életük, itt, a világ végén, egymásra utalva, elfojtott érzéseikkel. Hiszen ezek a férfiak mind egyedül vannak, kivéve a nős Finbart, aki egyre segíti ezt a nőt. Nem az látszik, hogy igazán „akarna tőle valamit”, csak úgy. Valerie megbízik benne, úgy látjuk, okkal-joggal. De bízik a többi férfiban is, meghallgatja őket a maga csendességében. Alig szól. Van, akiről akkor derül ki az igazi történet, amikor végül elment, és a többiek elmesélik, mint Jimről, aki az idős és beteg anyjával él kettesben, elzártan a világtól. Besegít Jacknak az autószerelő műhelyében, holnap is találkoznak majd, folyik tovább csendes élete.

Brendan kiszolgál, sört és gyorsítót, hümmög „ír”-ül („Ja”), ahogy mondják, „elvan”. Még itt van mindenki, és egyszer csak Valerie kezdi el mondani saját történetét. Tele érzelemmel – hiszen nő! – részletesen és kifejezően, egyre inkább érezzük, hogy ez csak tragédiába torkollhat – igen, kislányát veszítette el egy véletlen balesetben, ő sem tehet róla – de az élete kettétört. A férfiak nem is tudnak erre mit mondani, hiszen ez felülír minden tündérmesét és „horror” történetet. Ráadásul megjelenik Valerie történetében is a tündér-motívum – hiszen ezért mondta el! – és a városiak nem hitték el neki a telefonhangot, halott kislánya hangját. De most itt ezek a férfiak talán elhiszik.

És ekkor Jack is megnyílik. Nem, nincs horror, nincs tényleges gyász. Csak éppen gyász az egész élete az után a három év után, amikor nem ment szerelme után a városba, hagyta, hogy elveszítse, a lány férjhez ment, ő is elment az esküvőre, de megtört benne valami, a jelek szerint – azóta sem találja magát. Csak ez az egy története van, szerelem nélkül, vagy inkább egyetlen szerelmével. Ezért tölti estéit itt, a kocsmában, a nappalok még csak elmennek, az estéi üresek. És nem is szándékozik változtatni, vagy talán nem is tud. Fogadkozik, hogy Brendant nem hagyja, hogy az ő sorsára jusson – ám nem sok jel mutatkozik a változásra… Már csak hárman vannak, Finbar is elment már. Aztán ők is elindulnak Brendan kocsijával… csak a tűz ég tovább. Hogy a gát bennük felszakadt-e, vagy legalább meggyengült, azt nem tudjuk meg, hiszen ahhoz sok idő kell. Valami azonban történhetett bennük már előbb is, hiszen megígérték, nyáron sem hagyják magára Brendant a németekkel. És – legalább egy időre biztosan – a szomorú nő is itt marad, akire már nem tudnak úgy nézni, mint egy meghódítandó csinos nőre szokás. Hiszen már ő is közéjük tartozik.

Rendezte: Bérczes László. Fordította: Upor László. Díszlettervező: Cziegler Balázs, jelmeztervező: Cselényi Nóra, dramaturg: Kiss Mónika.

Természetesen szünet nélkül játsszák.

 Budapest, 2016. január 18.

 Bemutató: Kaposvár, 2015. október 2.

 Györgypál Katalin

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©