A Karinthy
Színház megint bemutatott (felfedezett) egy magyar
remekművet, egy kitűnő
vígjátékot a nézők
örömére, láthatóan a szereplők
kedvére is.
A
vígjáték, ha jó, időtlen. A nadrág, időtlen. A
szocializmusban, a 60-as évek
környékén játszódik, a kornak
megfelelő stílusban, környezetben. Az alapprobléma
örök, akárhol is „élnek” a
szereplők. Egy nős és „fontos” ember
kiszállásaira vonattal utazik, hogy
városába visszaérve ne a lakására,
hanem a
szeretőjének juttatott lakásba mehessen,
észrevétlen, egy kellemes éjszakára.
Ez idáig bárhol és bármikor
(bármilyen társadalomban) megtörténhet.
Előfordulhat, hogy egy valamiért „fontos” ember
lakást vesz (utaltat) a
szeretőjének, titokban hozzájár, nem akar
válni, és nem szeretne semmilyen
kellemetlenséget, csak a kellemes időtöltésre
vágyik – megérdemli, gondolja –
hiszen rengeteget dolgozik.
A titkot
nem lehet megőrizni, és ebben már szerepe van a
szocializmusnak mint
környezetnek. Egy vállalatigazgató csak egy
lakótelepen tud lakást szerezni a
szeretőjének, a lakótelep pedig nem éppen
megfelelő hely a titok megőrzésére.
Már elkezdődött a pletyka, amikor Berta, a szerető az
esetleg várható (és nem
várt) bébi jövetelét tervezi. Először az
igazgató elvtárs és a szeretője csak
huzakodnak a problémán, majd eldurvul a vita, és a
szerető fiatal hölgy (Berta),
hogy éreztesse, ő is dönthet, vízbe dobja a nagyon
fontos ember nadrágját.
Hirtelen óriási (vígjátéki) baj
fekete fellege borítja be a színpadot. Hogyan menjen
el az igazgató elvtárs a vállalati
ünnepségre, ahol még az adott napon a
szocialista munkaerkölcsről szóló
beszédét kell megtartania? Adódik egy
vígjátéki „lehetőség” –
jön egy kedves, de rang nélküli fiatalember, aki
feleségül kéri Bertát, az igazgató
leüti, és elveszi a nadrágját. Igen
ám, de
közben elkezdődött a nap, és egy háziasszony a
lépcsőházba kiülve borsót
tisztít, őelőtte nem sétálhat el az
igazgató elvtárs a munkatársának, a
gépírónőjének a
lakásából. Ki menti meg végleg a helyzetet
úgy, ahogy egy
vígjátékban kell? A feleség, aki hozza az
igazgató elvtárs ünnepi ruháját, hogy
felöltözhessen – és minden marad a
régiben.
A darab
tökéletesen megfelel egy francia
vígjátéknak, sőt az alapötlettel túl
is
szárnyalja néhányukat, és a
lebonyolításba a szerző, Dunai Ferenc a szocializmus minden
paradox, ellentmondásos, képmutató
megoldását beleszorította, ezzel
utánozhatatlan értéket hozott létre.
Ilyenek az igazgató elvtárs tartózkodási
helye és a megtartandó szónoklat tartalma, amit
igazgató elvtárs
gyakorlásképpen elő is ad a színen, vagy a
feleség által keresett telefon,
amikor kiderül, hogy a szerető nem párttag, tehát
nem jár neki telefon,
hasonlóan tanulságos és roppant humoros is a
szerelmes fiatalember elbocsájtása
a munkahelyéről, csak azért, mert beleszeretett az
igazgató elvtárs
szeretőjébe. Előkerül tehát a
vígjátéki raktárból a
féltékenység is, amely
remek érzelmi mozgatója az eseményeknek,
függetlenül attól, hogy a 19.
században játszódik a darab
Franciaországban, vagy a szocializmusban,
Magyarországon
Nem
ismerem a darab nyomtatott verzióját (bár 2006-ban
megjelent itthon a szerző
drámakötete), de úgy vélem, hogy a
színpadról hallott szöveg megfelelhet az
eredetinek, csak annyi aktualizálás volt megfigyelhető,
amennyit a téma
általános jellege megengedett. Ebben Karinthy Mártonnak, a
rendezőnek lehetett
nagy szerepe – és egyetértek vele. A ma már
klasszikusnak tekinthető stílus
(korhű szavak, hangsúlyok, emberi kapcsolatok) nem ártott
a darabnak, sőt a
közönség élvezte, hogy (csak
színházban) hallhatja a régmúlt
hangját, érezheti
hangulatát.
Ha viszont
ez volt az eredeti szöveg, akkor nem csodálkozunk, hogy
betiltották és
betiltották magát a szerzőt is, vagyis más
darabjait sem játszották. Pedig A
nadrág parádés szereposztással
kezdte az életét 1962-ben, rögtön a
megszületésekor, a Vígszínházban.
Ruttkai Éva és Feleki Kamill játszották a
főszerepeket. Érdekes lenne megismerni az akkori vitákat,
a kritikákat a
darabról, de szerencsére azok elévültek, nem
érdemes időt tölteni velük, a
darab túlélte a megjegyzéseket, így tesz
igazságot a történelem, az élet.
Kerekes
József igazgató elvtársa nagyon meggyőző
volt. Ő valóban egy szocialista
nagyvállalat igazgatója volt a színpadon.
Határozott, hangos, ellentmondást nem
tűrő, képmutató, az elveket csak elméletben
valló, roppant igazságtalan,
követelődző, és ehhez Kerekesnek remek volt az
arcjátéka. Sokat gyakorolhatta,
mert nagyon természetesnek tűnt. Gubik Ági
méltó partner volt. Hozta a
„szocialista” szerető minden
sajátosságát és az érdekkapcsolatok
általánosságát is. Egy igaz és
hűséges férfiért, aki szegény, nem
éri meg
elhagyni egy ekkora elvtársat, aki lakást is tud
szerezni, és aki az abortusz
felét is szándékozik kifizetni.
Meg kell
említeni – visszatérve magához a darabhoz
–, hogy a szerző minden lehetőséget
megragad, hogy a bohózat irányába vigye el a
történéseket. Berta, a szerető és
a feleség (Balázs Andrea)
a kisvárosnak megfelelően egy iskolába jártak,
osztálytársak és barátnők is voltak. A
rövid közös jelenetükben Gubik és
Balázs
remek, iróniával, gúnnyal teli jelenetet ad elő,
aminek során az erőltetett
rangkülönbségek lufija a közös
borsóleves evéskor kilyukad, semmissé válik.
Danyi
Krisztián szerepe talán a legnehezebb, ő
alakítja a szerelmes fiatalembert,
Lacit, a műszaki rajzolók közül. A sorsa
változatos, hol boldog, a reményei
megvalósulni látszanak, majd leütik, majd
kirúgják a munkahelyéről, elveszik a
nadrágját, bízik az igazában, majd megint
leütik stb. – így nem csoda, ha kissé
darabos volt a játéka, valószínűleg ilyen
darabosan viselkedne az ember hasonló változások
során az életben is.
A
megvásárolható, a munkatársak
érdekeinek védelmére nem alkalmas szakszervezeti
vezető figuráját jól alakította Marton Róbert.
Hajcsavarjaival, testtartásával
és cikázó szemével a 60-as évek
házmesterének, szomszédasszonyának
emlékét
eredményesen idézte, rövid színpadi
jelenetében, Vertig
Tímea.
Juhász
Kata és Tordai Hajnal
tervezték meg a darabhoz a környezetet, a díszletet
és a
ruhákat, amivel hozzájárultak a darab
sikeréhez.
Gratulálunk
a Karinthy Színház választásához
és a kivitelezéshez!
Budapest,
2015. november 24.
Tóth
Attiláné dr.
♣
♣
♣
