„Meglepő és
mulatságos” – ez a szinte közhelyes Friderikusz
TV-műsor cím jutott eszembe a bemutató közben
és után. Pedig nem feltétlenül
(mindig) mulatságos, de meglepőnek meglepő mind
történetében (mert azért van
történet is), mind szófordulataiban,
beépített szöveg- és dalrészekben,
dallamaiban, zenéjében.
Hát persze, hiszen Mohácsi-testvérek a
szerzők, a
dalszövegeké Parti Nagy
Lajos, a zenéé Kovács
Márton. És természetesen Mohácsi
János rendezte.
„Operett három kurta rövid
felvonásban” – olvashatjuk a
szórólapon. Természetesen azonnal gyanakszunk.
Valóban három felvonás, de hogy
mennyire „kurta rövid”? – este 11-ig tart, a
jelzett két szünettel. Ebben aztán
sok minden belefér:
zene-ének-tánc-szöveg-halandzsa-mimika-gesztusok-önfeledt
játék a színészek részéről,
gyakori halk vagy akár hangosabb nevetés a
nézőtér
felől. Hiszen a szöveg szellemes, olykor sziporkázó,
a dalszövegek szintén
találóak mai életünkről, még a
migránsok is belekerültek, szerelem,
tétovaság,
heveny üzletkötések, vagy annak
kísérlete a korrupció mint természetes
velejárójával – nem kell tudnunk, mi az a töbör, aminek a gazdag
Kenedics
Sándor (Vajda Milán)
a tulajdonosa, aki olykor a Feri névre hallgat.
Természetesen beszédesek a nevek
is, „Az öreg Ördögh”-öt
(aki Rudolf – Debreczeny Csaba,
talán csak egy kicsit gonosz) nem is említem,
de itt van Kozma Jenny, „a tavalyelőtti
tehetségkutató hányadik helyezettje”
(jelesül Takács
Nóra Diána), vagy Ördöghné
Nyüstös Flóra, Rudolf második
felesége (Bíró
Kriszta). De van Álomtitkár is (Némedi Árpád
mv.), aki viszont a
„hekker” Mizse Lajos (Csuja
Imre) testvére. A hekker itt azt jelenti, hogy sült
hekket árul, ami általában régi és
kemény, így fegyverként is használatos.
Operett. Valóban, az operett minden
jellemzőjét megtaláljuk
benne, a szerelmespárokat, a meseszerű elemet – itt egy
csoda-folyadékot, amely
széppé és fiatallá teszi
használóját mások szemében –,
féltékenységet és
szerelmet, torzsalkodást és békülést.
Még a Hamupipőkés cipő-história is
előkerül, igaz, némileg többszörösen
kiforgatva.
Az első felvonás az Operában
rendezett bál, ami végül is a
„Szegénybál” elnevezést kapja,
még a Szegényember is megjelenik mint
díszvendég, aki nem pusztán szegény, de
ráadásul cigány is (Máthé Zsolt). De
nem éhes, mert előtte törvénytelenül –
megetették! Aki megetette, azt a
„főgonosz” Rudolf levetkőzteti és kidobja…
és senki nem szól semmit. Megy
tovább a zene – élőzene zenekarral,
beépítve a többi szereplő közé. Megy
tovább
a tánc, ismerkedés, acsarkodás. Egymásra
talál Berta, Rudolfék lánya (Kurta
Niké mv.) és a gazdag Sándor. Nagyon
kirí innen Kozma Jenny „szívmenedzserével
és jókedvű abrakolójával”,
Horváth Pállal, aki később mint Paolo
pilóta jelenik
meg (Nagy Zsolt). De az
még odébb van. Egyelőre Kozma Jenny ebben az illusztris
társaságban szeretne befutni, férjhez menni,
akihez lehet és érdemes, akár a
csoda-víz segítségével. Itt van két
kiszemelt is: Sándor és Dmitrij Pavlovics,
a „magyarul beszélő orosz herceg” (Ficza István). De nagy a
konkurencia, hiszen
nemcsak Berta, de annak mostohatestvérei is itt
lábatlankodnak: Antónia (Osváth
Judit eh.) és Kleopátra (Lénárdt Laura eh.).
Mert ugyan Jennyt a „menedzsere”
szereti, de ő bizony magasabbra törne, hát
próbálkozik, ahogy csak lehet. Így
magába habarítja Sándort, de csak addig
képes erre, amíg hat a csoda-permet…
A második felvonás a
Balatonnál játszódik, itt
ismerkedhetünk meg Mizse Lajossal is. Aztán
valamiképpen az egész kompánia
összeverődik: Lidi nénié a nyaraló („az
Ördögh öreganyja” – az elemében
lévő Pogány Judit),
ahová a fiatalok megérkeztek – igaz, nem ott laknak
–, a
többiek pedig horgászversenyre jöttek elvileg. Ez
aztán újabb lehetőséget ad a
szó szerint vett játékra a színészek
számára, akik most is bőségesen élnek a
lehetőségekkel. Ekkor már végképp
előtérbe kerül Kenedics Emilné dr. Nyéki
Mária, Sándor anyja (Für
Anikó), aki Sándort fogná vissza
foggal-körömmel. De
ugyancsak megkeveri az addig sem nyugalmas állóvizet
Rudolf második felesége,
Nyüstös Flóra.
A háttérből pedig olykor
hangsúlyossá válik a férfiak harca
azért a bizonyos Szent László
töbörért. Fogy közben a kokain, megy a vita
Bertáért is… mert ilyen az élet,
korrupcióval megtűzdelve. Ezért is fontos a
szerepe Vadász Stüszinek, Sándor „kenyeres
pajtásának” (Baksa
Imre mv.)
Végül, a harmadik felvonás a
Liszt Ferenc repülőtéren
játszódik, Feri-Sanyihegyen. Sándor mindenből
kiábrándulva, magányosan és
egyedül elrepülne. De előkerül megint csak az
egész társaság, és az ellentétek
tovább éleződnek a III/III-as ügynököktől,
a jelentéseken át a migránsokig
„szinte minden”, hogy aztán mégis
megbékéljenek, a finálé előtt-alatt
egymásra
találjanak a párok minden
„történelmi” előzmény ellenére,
még Mizsa Lajos is
Lidi nénivel, aki közben elcsente a
csoda-üvegcsét. Mert Sándor úgy dönt,
hogy
marad, és vele marad itthon Berta is, hiába kicsi
kettőjüknek Magyarország,
aztán visszatér tán már a
kifutópályáról az egész
társaság. „Szép vagy,
gyönyörű vagy, Magyarország!” – halljuk,
de az azonnali folytatás dallamban is,
szövegben is másfelé kanyarodik, nehogy
érzelmessé váljunk a Finálé
végére.
Inkább csak megint mosolygunk a hosszas taps előtt és
alatt, mert nem ezért
„nagyon magyar” az előadás. Igaz, először
kicsit kesernyésen mosolygunk, különösen
akik még tudjuk, ki volt Kádár János.
Kiváló a zenekar: Csíkvár Gábor,
Kápolnás Attila, Kovács
Márton, Sebesi Tamás, Zságer-Varga Ákos.
Díszlet: Mohácsi András. A
nagy felfordulásokban alig venni
észre, miből is áll a díszlet, hogyan
működik. A forgószínpad hol erre, hol
arra forog, a napozóágyak kellően
nyikorognak-nyekeregnek, a medencében a vizet
megfelelően helyettesíti a köd, minden a helyén. Nem
érünk rá díszletet
figyelni, ami kifogástalan.
A jelmezeket Remete
Kriszta tervezte, felejthetetlen Für
Anikó hosszú uszálya, Az öreg
Ördögh öltözéke is kifejező, a
többieké is mind
egyedi és jellemző.
Koreográfia: Bodor Johanna.
Játszanak még: Novkov Máté eh.,
Szathmáry Judit mv., Murányi
Márta mv., Ignácz Dániel, Vásárhelyi
Márton.
Budapest, 2015.
október 10.
Megjelent a
Kláris 16/3. számában
Györgypál Katalin
♣
♣
♣
